A Nemzeti Színház első örökös tagjának, Petőfi egykori szerelmének, a máramarosszigeti születésű Prielle Kornéliának alakított ki egy emlékszobát a helyi református egyházközség, amit a Máramarosszigeti Magyar Napok keretében adtak át ünnepélyesen. Kovács Péter Zoltán, helyi lelkipásztor arról számolt be, hogy tavaly döntöttek a gyülekezeti ház felújításáról, ahol három önálló kiállítás keretében mutatják be az egyházközség történetét, valamint a hozzá tartozó neves személyek hagyatékát.

Az emlékszoba felújításának fővédnöke Brendus Réka volt, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője, aki beszédében is méltatta a színésznő művészeti tevékenységét. Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt nézhette meg, hogy milyen kincseket rejtenek a máramarosszigeti református gyülekezeti ház szobái. Az ámulat után egyből az első gondolata az volt, hogy a közösség ezen kincseit nem szabad dugdosni, hanem meg kell mutatni a máramarosszigeti magyarságnak, és minden ide betérő érdeklődőnek.  „Emlékezni a színház nagyjaira, méltó helyet állítani a magyar színháztörténetnek nem csupán nemes tett, de a közösség iránti kötelesség is” – vallja a főosztályvezető, aki mindenki feladatának tekinti úgy gondozni a helyi értékeket, hogy az utánunk jövő nemzedékek is betekintést nyerhessenek Erdély és Partium gazdag színházi életének e szeletében.

Marinka Viktor, Magyarország kolozsvári konzulja gratulációját fejezte ki azért, hogy Máramarosszigeten egy élni akaró magyar közösség van, amely továbbra is szeretné megtartani a magyar identitását. Örömmel látja, hogy az új emlékszoba megnyitása is ezt támasztja alá.

Szebeni Zsuzsa színháztörténész, az emlékszoba kurátora számára ez az új kiállítás a hűségről és a gyökerekről szól. Kollégáival együtt ámulva figyelték, hogy a helyi közösség milyen kincsekkel rendelkezik, ugyanis több relikviája van Prielle Kornéliáról, mint a Petőfi Irodalmi Múzeumának, a Színháztörténeti Múzeumnak és a Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárának.

Az emlékszoba felújítása során a textilanyagok egy részét restaurálták, amit a következő hónapokban tovább folytatnak. Emellett egy fénykép alapján rekonstruáltak egy olyan kosztümöt, amit az egyik szereplése során viselt Prielle Kornélia. Ugyancsak a kiállítóteremben megtalálható a kolozsvári nemzeti színház igazgatójától kapott karosszék, a bérmálási emlékhímzése, a babérkoszorúk és egy 17. századi miseruha palástjára átmentett fellépő ruhájának a díszítése.

Prielle Kornélia, a francia társalgási drámákban kiemelkedő szalon színésznőként és a Budapesti Nemzeti Színház első örökös tagjaként kanonizálódott a magyar színháztörténetben. Hosszú, hat és fél évtizedes karrierje során, mely 1845-től kezdve 1859-ig tartott, vidéki vándortársulatok primadonnájaként, majd 1861-től a Pesti Nemzeti Színház tagjaként játszott. Fellépése során közel 300 szerepben, több mint 3000 estén át lépett fel. Pályafutása során a kor legnagyobb színészeivel dolgozott együtt, mint Déryné, Jancsó Pál, Jászai Mari, Szigeti József és Márkus Emília. Jelentős hatást gyakorolt a korabeli és utókor kiemelkedő személyiségeire, köztük Ady Endrére is. Prielle Kornélia életműve és színpadi játéka, melyet számos írásos dokumentum, publikáció és levéltári anyag is őriz, kitűnő alapot nyújt a 19. századi magyar színjátszás és társadalmi kontextusának tanulmányozására. Pályája nemcsak művészi, hanem társadalmi szempontból is figyelemre méltó, mivel tehetségének és intellektusának köszönhetően jelentős hírnévre tett szert. A francia társalgási drámákban elért sikerei, melyek szemben álltak a klasszicista elitista programmal, különösen fontosak hatástörténeti szempontból, hiszen játékának lenyomatai és hatása több generáción át kimutathatóak. Prielle tudatosan formálta művészi identitását és színészi életművét, melynek dokumentációja, beleértve a vidéki fellépéseinek listáit és levelezéseit, rendkívül gazdag forrásanyagot biztosítanak a korabeli társadalom és színházi élet megértéséhez.