A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Pozsgai Zsolt drámaírót, rendezőt, a színház repertoárján is szereplő Liselotte és a május című darab szerzőjét kérte fel arra, hogy fogalmazza meg gondolatait a magyar dráma napja alkalmából. Az egyik legtöbbet játszott magyar drámaíró úgy gondolja, az erdélyi színházak mentik meg a magyarországi színpadokról kikopott kortárs magyar drámát.

„Magyarországon a kortárs dráma haldoklik. Nagyon kevesen maradtunk, akiket a színházak bevállalnak, műveket kérnek. Hiszen egy kortárs bemutató mindig is kockázat, elsősorban anyagi. És egyre kevesebb a dramaturgiában, a magyar dráma területén jártas színházigazgató, aki ezt a kockázatot bevállalja” – írta Pozsgai Zsolt, hozzátéve, hogy ez a teljes nyugati világra jellemző tendencia.

„Nem úgy keletebbre tőlünk, ahol Erdélyben, a román területeken, Bulgáriában, de még Észak-Macedóniában és egyéb, a nap felkelő sugarait először köszöntő országokban még él az igény. Szófiában 82 százalék a bemutatókból a kortárs szerzők aránya, Magyarországon ez mindössze négy százalék. Szánalmas eredmény” – állapította meg a drámaíró. Pozsgai Zsolt szövegében felidézi a magyar dráma „legutóbbi aranykorát”, a hetvenes-nyolcvanas éveket, „amikor valódi ünnep volt egy új magyar bemutató, és minden hétre jutott kettő”, és az erdélyi bemutatókat is figyelemmel kísérték a magyarországi színházi emberek. „Így tombolhattunk Kolozsváron Tomcsa Sándor Műtét című darabjának bemutatóján, Harag György értő rendezésében – és nagy örömömre ma már színház is viseli Tomcsa Sándor nevét. A Jóisten adja, hogy előkerüljön ebben a színházban még jó pár értékes, érvényes drámája is” – írta.

Pozsgai Zsolt szerint a magyar kortárs drámát elsősorban erdélyi színházak tartják életben, vállalják be. „És igen, az utóbbi időkben a magyar színház, ha kortárs drámáról volt szó, elsősorban az Erdélyben élő, vagy onnan a közelmúltban Magyarországra költözött írókra számíthatott, és számíthat ma is” – tette hozzá, felidézve azt is, hogy a magyar színház történetében az erdélyi színházak fontos szerepet töltöttek be akkor is, „amikor a német szó kiszorította a színpadokról a magyar műveket”.

„Az aranyat és a nemesfémet ma is megtalálják Erdélyben bőséggel a művészeti aranyásók, és nagyobb öröm ez, kincset találni és csiszolni, mint a boltban megvenni készen” – fogalmazott ünnepi üzenetében Pozsgai Zsolt. A drámaíró ünnepi üzenete teljes terjedelmében a színház honlapján olvasható.