Őszinte találkozó Vida Gáborral Nagyenyeden
Őszinte, tabukat sem mellőző író-olvasó találkozón ismerkedhettek meg a nagyenyediek Vida Gáborral.
Az eseményt a Vidékek, irodalmak rendezvénysorozat keretében szervezték a héten. Célja, közelebb hozni az érdeklődőkhöz a kortárs irodalom kiválóságait. A program első meghívottja Láng Zsolt marosvásárhelyi író volt, most Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi lap főszerkesztője vendégeskedett a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének szervezésében zajlott, nagy érdeklődésnek örvendő író-olvasó találkozón.
A találkozóra ezúttal is a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Apafi-termében került sor. Az esemény házigazdája, Gordán Edina könyvtáros, részletesen bemutatta Vida Gábor életútját és munkásságát.
Vida Gábor az Arad megyei Kisjenőben született. Francia-magyar szakon szerzett diplomát a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. 1994-től a Látó szépirodalmi folyóirat próza rovatának szerkesztője, 2019-től pedig főszerkesztője. Munkásságát több alkalommal is díjazták már: Arany János-díj (2005), Artisjus-díj (2008), Déry Tibor-díj (2017), Merítés-díj (2018, 2021), az Év szerzője-díj (2023), Szépíró-dj (2024). Pályája elején novelláskötetek jelentek meg (Fakusz három magányossága, Nem szabad és nem királyi, A kétely meg a hiába). Legutóbbi években három jelentős regényét adták ki, amely mintha egy kollektív erdélyi családregény lenne a 20. századból. Az otthonosság érzetét keltik, mindenki magára ismer ezekben a történetekben, hisz a családok nagy része valamilyen formában ugyanezeken ment keresztül a 20. század viszontagságos éveiben. Mindig is érdekelték a nagy történelmi események mögötti személyes történések, érzések. Forrásai első körben a nagyapái voltak, akik kiváló történetmesélőnek bizonyultak. Ahol pedig nem voltak elegendőek az ismeretei, annak utána olvasott, felhasználva többek között a korabeli újságokat, napilapokat. Az Ahol az ő lelke című regény egy apa-fiú kapcsolatán, történetén keresztül meséli az első világháború előtti és utáni évek eseményeit, életérzését.
Vida Gábor saját maga is beszélt a főbb műveiről. Mint elhangzott: a Senkiháza, erdélyi lektűr eseményei 1936-ban kezdődnek s mintegy tíz évig követhetjük nyomon a bukaresti magyar (vagy erdélyi román?) életútját, és identitáskeresését. Vida Gábor elmondása szerint egy külső szemlélőn keresztül akarta bemutatni Erdélyt. Mindig is izgatta a bukaresti magyarok élete, szemlélete, miként is élnek ott a román fővárosban. Az események helyszíne a kitalált Namajd, valahol a Nyárádmentén, és sok korabeli erdélyi kisvárosra ráillik a leírása, de nem kívánta nevén nevezni, mert akkor a helyiek emlékezetében biztosan másképp elevenednek meg ezek a történetek s mindezt az írói szabadságnak, képzelőerőnek kívánta meghagyni.
Vida Gábor elárulta: az erdélyi lektűr ironikusan értendő és viccből került az alcímbe, egy fajta görbe tükör kívánt lenni a mai magyar irodalomnak, társadalomnak. Idézte Milbacher Róbert írását (A magas irodalom lektűrösödéről, In: Élet és irodalom XLV. évf. 27. sz.) az irodalom lektűrösödéséről, arról a tendenciáról, hogy már nem az irodalmi alkotás alakítja az olvasót, hanem az olvasói igények az irodalmat. Milbacher Róbert Takács Józsefet idézve a magas irodalom „elnőklapjásodása” következik be ezáltal.
A találkozón a szerző bemutatta A dadogás története önéletrajzi regényét is, amely őszintén ábrázolja saját gyermekkorát és ifjúságát a szülei életével együtt. „Elsősorban a szépet, a jót meséljük az utókornak és nem azt, ami valójában történt, hiszen minden család történetében vannak elhallgatott események” – vallotta Vida Gábor, hozzátéve: a kommunizmus évei alatt történt szörnyűségek máig nincsenek kellőképp tematizálva, elbeszélve. Ezzel a könyv megjelenése után szembesült, amikor olvasói saját történeteiket mesélték el neki és rájött, hogy ehhez képest a saját gyermekkora könnyűnek tekinthető. Az író szerint az olyan témák, mint az alkoholizmus, öngyilkosság, nemi erőszak, a politikai elit túlkapásai és még sok minden máig tabutémának számítanak Erdélyben.
Vida Gábor beszélgetőtársa Fodor Katalin, a Bethlen Gábor Kollégium magyar szakos tanára volt, aki alaposan felkészülve, kiváló érzékkel irányította a beszélgetést. Kitűnő kérdései, észrevételei révén a résztvevők sok mindent megtudhattak Vida Gáborról és munkásságáról. „Vida Gábor erdélyi, magyar és író, de vajon mit is jelent ez valójában?” – tette fel az indítókérdést Fodor Katalin tanárnő.
A beszélgetés során Vida Gábor őszintén beszélt saját élete hullámvölgyeiről, Trianonról, a kisebbségekről és azok helyzetéről, az asszimilációról, a mai magyar társadalom és az irodalom helyzetéről, azt a benyomást keltve, hogy nem hallgat el semmit, nem finomkodik és nem rejti el véleményét a tabunak számító társadalmi kérdésekről sem.
„A mai világban mindez egyre nagyobb ritkaságnak számít és köszönjük, hogy mindezt megosztotta a hallgatósággal” – jegyezte meg a házigazda, Gordán Edina könyvtáros.
A találkozón Vida Gábor elárult néhány dolgot a készülő regényéről is, amelynek főszereplője székely nagyapja, tartalma szerint pedig a Senkiházának lett volna a befejező része, viszont terjedelme miatt kimaradt és egy önálló mű alapjául szolgálhat.
A beszélgetés végén Gáspárik Attila színművész felolvasta Vida Gábor Pisztráng című novelláját. Fodor Katalin tanárnő elmondta: a közös olvasás világnapján a kollégium diákjaival Vida Gábor műveiből olvastak fel, amely segített megismerni és közelebb hozni a fiatalokhoz a kortárs erdélyi magyar szerzőt. „Történelmi eseménynek tekintem, hogy Vida Gábor eljött hozzánk, az enyedi kollégiumba” – hangsúlyozta a magyar szakos tanárnő.
A rendezvény az Iskola alapítvány és az RMDSZ partnerségében, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával jött létre.
CSAK SAJÁT
.jpg)
