Személyes hangvételű író-olvasó találkozón ismerkedhettek meg a nagyenyediek Láng Zsolttal. Kiderült, soha nem készült tudatosan írónak, nem is akar versenyezni senkivel. Mint mondta: már akkor megéri neki, ha egyetlen olvasóra hatást gyakorol.

A Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének szervezésében tartottak személyes hangvételű író-olvasó találkozót Láng Zsolttal Nagyenyeden. Az esemény a Vidékek, irodalmak című rendezvénysorozat keretében jött létre, melynek célja közelebb hozni az érdeklődőkhöz a kortárs irodalom kiválóságait és amely az Iskola alapítvány és az RMDSZ partnerségében, a Bethlen Gábor Alap és a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával jött létre.

Az esemény házigazdája, Gordán Edina könyvtáros, bemutatta a meghívottat és a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár Facebook-oldalán számolt be részletesen a találkozóról.

A Bethlen Gábor Kollégium Apafi-termében megrendezett találkozón az érdeklődők személyes történetek, családi visszaemlékezések révén nyerhettek betekintést az író lelkivilágába, személyiségébe. Annak a szerzőnek, aki egyébként nem is akart író lenni, soha nem készült rá tudatosan, de az írás iránti szenvedélyét nem tudta leküzdeni. Egy írógép megjavítása után kezdett el írni, egy tragikus sorsú egyetemi társáról. Az elkészült írást postára adta, majd néhány nap múlva maga a szerkesztő csengetett be kolozsvári albérletébe, hogy az írás folytatására biztassa a fiatal szerzőt.

Láng Zsolt elmondta: két író-olvasó találkozóra emlékszik diákkorából, amelyek nyomot hagytak benne. Az egyik Szilágyi Domokossal volt, a másik Panek Zoltánnal. Érdekes, hogy mindkét esetben a meghívottak mozdulatai, gesztusai maradtak fent emlékezetében és nem az, amit mondtak. Szilágyi Domokos például meg sem szólalt a rendezvényen, a beszédet meghagyta a mellette ülő két ideológiai szerzőnek. A találkozó során többször is felmerült, hogy ezek az apró gesztusok, pillanatok maradnak meg az ember emlékezetében, és idővel gyakorlatilag ezek válnak igazán fontossá.

Láng Zsolt hangsúlyozta: a könyveknek és az olvasásnak már többször is vészharangot kongattak, de szerinte nem ez tapasztalható. Igen is sokan olvasnak, és számára már akkor is megérte megírni egy könyvet, ha csupán egyetlen emberre van nagy hatással, és nem kívánja felvenni a versenyt senkivel.

A hallgatóság között számos diák is volt, akik megismerhették a könyv megjelenés utáni útját és azt, hogy hogyan jut el az olvasókhoz, hogyan népszerűsítik azt. Az író mesélt saját olvasmányélményeiről is, és arról, hogy hogyan választja ki azokat, miként szólítják meg őt. Számára ilyen volt Thomas Mann és a dél-amerikai irodalom felfedezése. „A könyvek tengerében fontos, hogy a fiatal olvasóknak utat mutassunk és tereljük őket, amíg kialakul a saját önértékelésük az irodalomról” – vélte az író.

Szóba került saját gyermekkora és a legifjabbakhoz való viszonya. Ilyen vonatkozásban maradandó élmény volt számára az a közös kísérletezés, amelyet az unokatestvéreivel közösen éltek meg egy rádiójáték készítése közben, amit egy magnetofon segítségével rögzítettek. Szerinte a gyerekekre jobban oda kellene figyelni, kérdezni és meghallgatni őket. Ezzel van esély megőrizni azt a gyermeki rácsodálkozásokat, világnézetet, amelyek később felnőtt korra eltűnnek, de ami nélkülözhetetlen egy egyéni szemléletmód megőrzéséhez.

Láng Zsoltnak több színházi kitekintése is volt pályája során. Az író-olvasó találkozó egyik sajátos momentuma volt az, amikor kiderült, hogy A rúkmadár című mesedrámáját épp a Bethlen Gábor Kollégium Kalamajka nevű diákszínjátszó csoportja adta elő idén. Meglepetésként előadtak egy rövid részletet belőle, a rúkmadár és a király párbeszédét, Szilágyi Ádám és Szilágyi Mónika Barbara hatodikos diákok tolmácsolásában.

Szó esett továbbá Láng Zsolt legutóbbi két regényének keletkezéstörténetéről is. Bolyai János alakjától sokáig idegenkedett, szoborszerű maradt számára. Egy svájci kolostorban, egy írói ösztöndíj révén kezdte el olvasgatni Bolyai János 12683 darabot számláló feljegyzéseit, kéziratait és sikerült meglátnia a zseni mögött rejlő embert. A regény révén közelebb kerül hozzánk Bolyai személyisége, lelki vívódása és perfekcionizmusa.

Legújabb regénye Az emberek meséje címet viseli és egy valós esemény adta az ötletet a megírásához. Egy 2012-es franciaországi mészárlás egyik nyomozati szála egy romániai telefonszámhoz köthető, amely a regény kiinduló pontja is lett. A másik visszaköszönő elem a könyvben a méhek társadalma, amit párhuzamba állított az emberekével. Ennek kapcsán elsősorban a bűn fogalma és annak értelmezése érdekelte, hiszen a méhek is bűntudat nélkül megölik a heréket, miután azok elvégezték feladatukat. Akárcsak a Bolyaiban, itt is egy bonyolult apa-fiú kapcsolat tárul fel az olvasó előtt.

Kapcsolódó

Bolyai Jánosról írt nagyregényt Láng Zsolt

A csütörtökön startoló budapesti Margó Irodalmi Fesztiválon egyéb erdélyi vonatkozású könyveket is bemutatnak.

irodalom Budapest Margó Irodalmi Fesztivál Láng Zsolt Zágoni Balázs Sántha Attila

Az író elmondta: jövőre ismét kiadásra kerül a Bestiarium Transylvaniae regénysorozat revideált négy kötete, ami már évek óta elérhetetlen a könyvesboltok polcain. Láng Zsolt szerint kifejezetten jót tesz egy szövegnek, ha kihúzzák belőle a fölösleges mondatokat. Az eseményt legújabb könyvének dedikálása zárta.

(Nyitóképünk illusztráció: Pixabay)