Léteznek emberek, akik esetében igencsak sok fejtörést okoz, ha néhány szóban kellene jellemezni őket, valamint azt, hogy milyen foglalkozást is űznek a mindennapokban. Egy ilyen ember Márkus Barbarossa János, aki ezúttal vendégül látott bennünket egy kávéra a Kolozsvár belvárosában található hangszerrestaurátor-műhelyében, és akár kézenfekvőnek tűnhet első látásra, hogy akkor egy – amúgy önmagában is izgalmas és viszonylag ritka mesterség terén tevékenykedő – szakemberrel folytattunk beszélgetést, ez esetben mégis sokkal többről van szó. Ezért elöljáróban, ha már a címkézésnél tartunk, akkor kölcsönvesszük a Barbarossa saját személyére alkalmazott definícióját, és az egyszerűség kedvéért annyit mondunk csak, hogy életművész.

Bár furcsának tűnik, de Márkus Barbarossa János esetében talán ez a kifejezés írja le legtalálóbban azt, hogy kivel is van dolgunk. Eredetileg zenésznek és képzőművésznek tanult, de már zsenge ifjúkorában elsajátított több idegen nyelvet, amely tudást a későbbiekben is hatékonyan kamatoztatott, ahogyan a hangszerkészítés és restaurálás területén is nemzetközileg elismert szakemberré vált az évtizedek során. Ha pedig már a nemzetközi ismertségről van szó, akkor azt is meg kell említeni, hogy nemzetközi szakértőként tevékenykedik ma is a világ egyik legismertebb aukciós háza, a bécsi Dorotheum kötelékében. Mindezek mellett ismert a nem egy esetben kisebb-nagyobb botrányt keltő művészi performanszairól, valamint irodalmi tevékenysége is számottevő, hisz nevéhez több tucat, különböző műfajokban íródott kötet fűződik. Nem elhanyagolható ugyanakkor az a tény sem, hogy a kilencvenes évektől kezdve anyagilag is jelentősen hozzájárult az erdélyi irodalmi és kulturális élet különböző szakmai szervezeteinek létrejöttéhez és támogatásához.

A hetvenes-nyolcvanas években aktív zenészként dalai hanglemezeken jelentek meg, de megfordult Erdély különböző településein, Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig, ahol színházakban is kamatoztatta tehetségét, legyen szó zeneszerzésről, vagy akár díszletek tervezéséről és kivitelezéséről. Tette mindezt addig, amíg a nyolcvanas évek derekán meg nem fosztották román állampolgárságától, így emigrálni kényszerült. Bécsben telepedett le, de a rendszerváltás után kétlaki életet folytat, most is sok időt tölt Erdélyben, elsősorban kolozsvári műhelyében. Felvázolva ezt a minden tekintetben különleges életutat, azzal is tisztában voltunk, hogy minden vetületére behatóan kitérni félóra alatt kvázi lehetetlen, ezért az egyes témaköröket csak érinteni tudtuk, viszont a Barbarossa mondanivalójára érdemes figyelni, hisz még a tömör időkeretben is nagyon sok érdekes dologra fény derül. Tartsanak hát velünk egy kávé erejéig!