Süsü, a sárkány, a Nagy Ho-ho-ho-horgász, Mirr-Murr, Pom Pom – ki ne ismerné őket? De említhetném a A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A kis gyufaáruslány meséjét is. A közös bennük, hogy a meseszereplők és történeteik megálmodója, Csukás István és Hans Christian Andersen is április 2-án látta meg a napvilágot. A magyar meseíró 89 évvel ezelőtt, míg a dán klasszikus 220 éve született. Andersen születésnapja miatt 1967 óta ezen a napon ünnepeljük a gyermekkönyvek nemzetközi napját, ennek alkalmából Víg Boglárkával, a kolozsvári Mesekuckó könyvtárosával beszélgettünk. Elkalauzolt minket a gyerekkönyvek varázslatos világába és hasznos tanácsokkal, valamint konkrét ajánlásokkal is ellátott minket. 

– A legalapvetőbb kérdés: miért jók a könyvek?

– A jó könyvek kiszakítanak a mindennapok monotonításából, magukkal ragadnak, különféle világokba kalauzolnak, rávilágítanak bizonyos problémákra, új szempontokat adnak, és megoldási lehetőségeket villantanak fel bizonyos élethelyzetekre. A könyv esztétikai megjelenése is fontos szempont, főleg manapság, amikor a vizualitás rendkívül fontos részévé vált az életünknek. Bár ezt még gyerekként elengedtem, amikor kifogyva a hívogató olvasmányokból, olyan könyvet is a kezembe vettem, aminek a megjelenése nem tetszett, végül mégis életreszóló olvasmányélményt jelentett. De azért el tudok gyönyörködni az igényes kivitelezésű, szépen illusztrált könyvekben.

– Hogyan szerettethetők meg a könyvek a gyerekekkel?

– Vannak olyan szerencsés helyzetben lévő gyerekek, akiknek az életében természetes jelenség a könyv és a mindennapok része az olvasás. Ezekben a családokban jellemző, hogy esténként meseolvasással zárul a nap. Ez pedig egy olyan pozitív, közös élmény, amely megalapozza a könyvek szeretetét.

Nehezebb a helyzet, ha olyan közegből érkezik egy gyerek, ahol az olvasás nem érték, a könyveknek nincs jelentőségük. Ilyen esetben egy pozitív olvasmányélmény az, ami belobbanthatja a könyvek iránti rajongást. Ezért nagyszerűek a könyvtárak, és fontos, hogy az iskolai könyvtár, a városi könyvtár vagy a Mesekuckóhoz hasonló magánkönyvtárak minél szélesebb kínálattal rendelkezzenek: legyenek elérhetők a klasszikusok, de bővelkedjenek kortárs, friss megjelenésű könyvekben is. Mivel a könyvtári könyvért nem kell (vagy csak nagyon csekély összeget kell) fizetni, nyugodtan válogathat a gyerek. Ha elkezd egy könyvet, ami nem tetszik, abbahagyhatja és másikat választhat helyette. Belekóstolhat több mindenbe, amíg megtalálja a számára megfelelő stílusú, mondanivalójú, dinamikájú könyveket.

– Mi az a legkisebb életkor, amikor egy gyerekek kezébe könyv adható?

– Léteznek zörgő, recsegő, simogatható élénk színű textilkönyvek. Ezekkel szívesen eljátszadoznak a néhány hetes csecsemők is. Később, amikor a látásuk fejlettebbé válik, már tudják tartani a fejüket, törzsüket, tudnak ülni, kezdődhet az „olvasás”. Manapság már sokféle kartonkönyv készül kimondottan babák számára. Ezek általában egyszerű ábrákat vagy képeket tartalmaznak, kontrasztos színeket használnak, esetleg rövid, oldalanként egy-két mondatnyi szöveg is van bennük. Ilyen például a Babageometria sorozat, de készülnek babák számára könyvek olyan népszerű olvasmányokból is, mint a Boribon, Bogyó és Babóca vagy a Kuflik.

– Milyen könyvekkel, kötetekkel érdemes kezdeni?

– A 2-3 éves korosztály számára nehezen elnyűhetőségük miatt elsősorban a kartonkönyveket ajánlom. Kezdetben érdemes lehet mondókákkal, dalocskákkal kezdeni. A Kerekítő és Ringató könyvek, illetve Weöres Sándor versei a nyelv ritmusát, dallamosságát közvetítik. Picit később a fiúk számára érdekesekké válnak a járműves könyvek, de a cumiról vagy pelusról való leszokáshoz is bőven akad „irodalom” ennek a korosztálynak. Kiemelném a böngészőket. Ezek általában nagy méretű, gazdag aprólékossággal illusztrált, szöveg nélküli könyvek, melyek szabad mesemondásra, a történetszövésre késztetnek.

A kiscsoportosok körében a gazdag képi világgal és rövidebb szöveggel rendelkező könyvek a népszerűek. Bartos Erika könyvei, Dániel András Kufli sorozata, Pásztohy Panka Pitypang és Lili könyvei, Marék Veronika művei vagy Berg Judit Maszat meséit keresik a leginkább. Később, amikor már komplexebb, átfogóbb gondolkodásra is képesekké válnak a gyerekek, jöhetnek a hosszabb szövegeket, kevesebb képet tartalmazó könyvek.

Ugyanitt érdemesnek látom kiemelni a kezdő olvasóknak szóló könyveket. Ezek olyan kiadványok, amelyek kimondottan olvasni tanuló gyermekek számára készültek, fokozatosan növekvő nehézségi szintekkel. Nagy méretű, könnyen olvasható karakterekkel nyomtatják őket, kevés szöveg és illusztrációk is kerülnek az oldalakra. Az olvasás gyakorlására és gördülékennyé tételére kiválóan alkalmasak.

– Hogyan válasszunk jó könyvet? Melyek a minőségi gyerekkönyvek ismérvei?

– Mivel hatalmas a választék, a bőség zavarában nem olyan egyszerű a választás. Vannak kedvenc szerzők, akiknek a könyveit rongyosra olvassák. Ilyenek – a teljesség igénye nélkül – például Bartos Erika, Berg Judit, Bálint Ágnes, Dániel András, Csukás István, Annie Schmidt, Nógrádi Gábor, Kertész Erzsi, Wéber Anikó, Leiner Laura, Böszörményi Gyula vagy Rick Riordan könyvei. De nagy népszerűségnek örvendenek a Bori, a Pettson és Findusz, a Tatu és Patu, a Torzonborz, a Geronimo Stilton, a Ropi naplója, a Mágikus állatok iskolája, az Így neveld a sárkányodat, a Panthera, az Abszolút könyvek, természetesen a Harry Potter vagy az Időfutár sorozatok kötetei.

Hogyha ezeken már túl vannak az olvasók, akkor a korosztály, a téma, a műfaj és a könyv esztétikai megjelenése lehetnek a választás szempontjai. Léteznek kiadók, amelyek garanciát jelentenek a jó minőségű könyvre. Erdélyben a Koinóniát és a Gutenberg Kiadót emelném ki. A magyarországi könyvkiadók közül pedig pl. a Móra, a Pagony, a Kolibri vagy a Manó Könyvek jelentenek biztosítékot a minőségre.

– Miért fontos a közös olvasás? Mit adhat a szülő–gyermek kapcsolathoz?

– A (kis)gyermekes családok élete nagyon pörgős, gyakran kihívást jelent levezényelni a mindennapokat: hogy mindenki idejében eljusson a megfelelő helyre, legyen mit ennie, legyen tiszta ruhája, a gyerek naprakész legyen az iskolai-, a szülő pedig a munkahelyi és háztartásbeli feladatokkal. Esténként jól esik együtt leülni, elcsendesülni és mesét olvasni/hallgatni. A közös olvasás egymásra figyelést kíván és gondolatokat, beszélgetéseket indít el. Beindítja a gyermekek fantáziáját, ezáltal új helyzetekbe képzelhetik magukat vagy új szempontokat találhatnak a már ismerős élethelyzetek megközelítésére. Gyakran ez jelenthet megoldást bizonyos problémákra, elakadásokra. Egy jó történet után szinte elkerülhetetlen beszélgetni róla. Ez fejleszti a gyermek nyelvi készségeit, lehetősége van kérdéseket feltenni és gondolatokat megfogalmazni, ami jótékony hatással van a szülő–gyermek közötti kommunikációra is. 

– Könyvtárosként bizonyára tapasztalod, hogy sok kisgyerek nem tud a könyvekkel „szépen” bánni. Mi erre a megoldás?

– A Mesekuckó polcain valóban vannak szó szerint lerágott peremű, fognyomos könyvek, de az is előfordul, hogy kakaó ömlik a könyvre vagy elszakad egy lapja. A könyvhöz, mint tárgyhoz való megfelelő viszonyulás kialakulása is egy folyamat. Ha a gyermek gyakran találkozik könyvekkel és a felnőttek megbeszélik és megmutatják neki, hogy miként lehet úgy kézbe fogni és lapozni a könyvet, hogy az épen maradjon, akkor előbb-utóbb megtanulja a megfelelő hozzáállást. Gyakran jönnek ovis csoportok könyvtár-látogatóba. Ilyenkor mindig szóba kerül, hogy miből áll egy könyv, és hogyan forgathatjuk úgy, hogy ne essen baja.

– Gyakori helyzet lehet, hogy a gyerekek nem tudnak nyugodtan végighallgatni egy mesét – ami frusztrálhatja a szülőt. Hogyan reagáljunk jól erre?

– Szerintem ilyenkor érdemes elengedni az olvasást. Ha a szülő érez magában adottságot, akkor megpróbálhat szabadon mesélni. Ha nem tud mesét kitalálni, akkor mesélhet a gyerekkoráról vagy egy olyan élethelyzetről, ami a gyermekét éppen foglalkoztatja. De nézegethetnek képeskönyveket, böngészőket is, és megpróbálhatnak közösen a látottak köré történeteket kerekíteni. Aztán újra meg lehet próbálkozni előbb rövidebb, sok képet tartalmazó könyvekkel, majd fokozatosan növelni a szöveg terjedelmét. Nagyszerűen beválnak ilyen helyzetekben a Tesz-Vesz Város, a Pettson és Findusz vagy a Tatu és Patu könyvek, hiszen aprólékos, gazdag képi világuk miatt böngészőként is lapozgathatók.

– A mesék arra is jók, hogy bizonyos gyerekek elnyúzzák az alvás előtti időt. Ilyenkor a szülő ellentmondásba keveredik: örül, hogy a gyereket érdekli a mese, de az 5. mese már azért kicsit sok is. Mit javasolsz ilyen esetben? Van-e minimum olvasási idő?

– Minden családnak magának kell megtalálnia az egyensúlyt és felállítani a szabályokat ebben a kérdésben, hiszen változó, hogy hol milyenek a szokások, a családi dinamika, a napi ritmus, a felnőttek és a gyerekek igényei. Nekem három gyermekem van, és esténként egy szűk órát tudunk meseolvasásra szánni. Általában a férjem olvas a nagyfiamnak, aki már komplexebb meseregényeket hallgat, én pedig a másik szobában a kisebbeknek. Így mindenki számára jut 20-30 percnyi meseidő. 

– Használhatjuk a könyveket fejlesztőeszközökként? Milyen készségek, képességek sajátíthatók el az olvasás és mesehallgatás által?

– Kutatások egész sora bizonyítja az olvasás és mesehallgatás jótékony hatásait. Beszéltünk már arról, hogy a mesehallgatás hogyan hat a gyermek fantáziájára, és fejleszti a gondolkodási és kommunikációs készségeit, hiszen általa bővül a szókincse, gyakorolja az önkifejezést, kérdéseket fogalmaz meg. Azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak könnyebben tanulnak meg helyesen írni és olvasni, kisebb eséllyel lépnek fel tanulási zavarok náluk. Ugyanakkor a szociális készségekre is hatással van, hiszen a különböző karakterek jellemvonásainak és cselekedeteinek elemzése révén a gyermek empatikusabbá válhat. A hallottak vagy olvasottak által olyan élethelyzetekkel találkozhat, amelyek segíthetnek megérteni mások viselkedését, reakcióit, és mintát kaphat arra, hogy ő maga miként válaszolhat ezekre.

– Milyen különleges kiadványok vannak, amelyekkel fel lehet kelteni a kicsik figyelmét? 

– A szokványos könyvektől eltérő kiadványok tárháza szintén igen bőséges. A hangoskönyvek jó szolgálatot tehetnek hosszú utazáson, ha beteg a gyermek, vagy játék, esetleg alkotás közben hallgatna valamit, de nagyszerűen kiváltható velük a rajzfilmnézés, képernyőzés is.

A Mesekuckóban heti rendszerességgel kerül sor papírszínház előadásokra, diavetítésekre, újabban bábos mesemondásokra is. Ezek mind olyan eszközök, amelyek képi világukkal segítenek a mesék mondandójának közvetítésében. Tapasztalataim szerint nagyon jól működnek a népmesék esetében. Mivel manapság a gyerekek egyre kevésbé képesek a belső képalkotásra, a népmesék szimbólumait, üzeneteit nehezebben értik meg, kevéssé tudnak belehelyezkedni a történetbe, ezért sokan nem szívesen hallgatják őket. Azonban ezek a kiadványok segítenek közelebb vinni hozzájuk ezeket a történeteket is.

– Szülőként hogyan segíthetnek a könyvek a gyereknevelésben?

– Rengeteg, a gyermeknevelés minden apró szegmensét boncolgató kiadvány jelenik meg szülők számára a különböző gyermeknevelési irányzatok szellemében. A szülőkkel folytatott beszélgetésekből és saját tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy gyakran nincs idő ezeket A-től Z-ig akkurátusan jegyzetelgetve végigolvasni, viszont ha valamilyen konkrét problémával találja magát szemben a szülő, akkor van hova nyúlni. Ezekben a kiadványokban minden elakadásra, dilemmára találnak egy-egy fejezetet, amely elvezethet a megoldáshoz. Vekerdy Tamás vagy Ranschburg Jenő könyvei például örökérvényűek, de Lawrence J. Cohen vagy Kim John Payne könyvei is nagyon népszerűek.

Ugyanakkor számos meséskönyv születik gyerekek számára, amely segít a dackorszak feszültségeinek feloldásában vagy bizonyos viselkedésbeli és kommunikációs problémák megoldásában. Kiemelném ezek közül a Gaston érzelmei sorozat köteteit, Shona Innes Ölelj meg! sorozatát, Berg Judit Hisztimeséit, Bartos Erika Anna, Peti, Gergő könyveit. De személyes kedvenceim azok a mesék, amelyek nem konkrétan, hanem a sorok között, a lélekre finoman hatva adnak mankókat az egymáshoz való viszonyuláshoz. Különösen kedvelem emiatt a Julia Donaldson és Axel Scheffler szerzőpáros vagy Timo Parvela Miú és Vau könyveit.

– Idézz fel egy kedves tapasztalatot a gyerekek és könyvek kapcsán!

– Amikor az olvasók tanácstalanul álldogálnak a könyvespolc előtt, igyekszem kipuhatolni, hogy milyen típusú könyveket olvasnának szívesen, és igyekszem olyan könyveket ajánlani nekik, amelyek elnyerhetik tetszésüket. Mindig nagy öröm számomra, ha sikerül ráérezni valakinek az ízlésére, és olyan olvasmányt adok a kezébe, ami nagy nyomot hagy benne. Egy kisfiúnak nemrég Offried Preussler Torzonborz sorozatát adtam a kezébe. Annyira tetszett neki, hogy az első kötetet többször is elolvasták, és amikor legközelebb találkoztunk, kívülröl elmondott egy hosszú részletet belőle.

– Milyen üzenetet fogalmaznál meg a gyermekkönyvek nemzetközi napja alkalmából?

Könyvek, mesék, történetek nélkül az élet sivárabb lenne. Mindig legyen egy kedvenc könyvetek, amit bármikor fellapozhattok és elmerülhettek benne.