Elena Kairytė, Vygantas Paukštė, Rūta Katiliūtė, Vytautas Viržbickas és még számos furcsán hangzó név… Felettébb valószínű, hogy az olvasók többségének semmit sem mondanak ezek a nevek, ezért segítek: kortárs litván képzőművészekről van szó, akik a vilniusi Modern Művészetek Múzeumában szerepelnek közösen egy rendhagyó kiállítás keretében, mégpedig egy nem szokványos koncepció alapján összerakott tárlatról van szó, amely a Belülről címet viseli. Mindezen túl Vilnius és a művészet viszonyát ezen a konkrét kiállításon túl is érdemes alaposabban megvizsgálni.

Elöljáróban meg szeretném jegyezni, hogy a felvezetőben nem állt szándékomban felvágni, ugyanis az a helyzet, hogy néhány héttel ezelőtt nekem sem volt fogalmam arról, hogy kik ezek a képzőművészek, meg úgy a kortárs litván képzőművészetekről is igencsak halvány ismereteim voltak. Persze ez most sem változott meg jelentős mértékben, hisz egy nagyon rövid látogatás erejéig tértem vissza Vilniusba, ahol ezt megelőzően valamikor a kétezres évek második felében volt alkalmam megfordulni. Magáról a városról nemrég Pengő Zoltán kollégám írt egy lényegre törő és tartalmas beszámolót, ezért itt nem is térnék ki különösebben magára a városra, leszámítva azt, hogy az ottjártam óta eltelt évek során a litván főváros látványos fejlődésen ment keresztül és ez lépten-nyomon érződik minden téren. Maradjunk annyiban, hogy az alkalmi látogatóban az a benyomás alakul ki, hogy ebben a kis baltikumi volt szovjet tagköztársaságban valamit igencsak jól csinálnak. 

Ami a kortárs litván képzőművészetet illeti, elsőre átjön, hogy Vilniusban igencsak izgalmas dolgok történnek e téren, és ez nemcsak a zárt, kifejezetten művészi terekre érvényes, hanem a városszövet szerves részét képezik a különböző műalkotások, installációk, de nem ritka a performansz- és az akcióművészeti megmozdulás sem. Már a szovjet időkben a litván képzőművészek fontos szerepet vállaltak az elnyomó hatalommal szembeni nemzeti ellenállásban, erről bővebb információkat lehet találni a régi KGB-főhadiszállás épületében berendezett múzeumban, amely a náci és a szovjet megszállás idején aktív litván szabadságharcosoknak állít emléket, a partizán mozgalmaktól a civil ellenállókig.

Litvánia függetlenné válását követően a művészek sajátos módon hívták fel magukra a figyelmet, mégpedig egy saját köztársaság kikiáltásával. Ez az ún. Užupio Respublika, amit a Vilnia folyó választ el az óvárostól, és a kezdetektől fogva rendelkezik saját zászlóval, elnökkel, alkotmánnyal, de még egy 12 fős saját „hadsereggel” is. Létrehozását követően mindmáig Vilnius egyik legvonzóbb része ez a kevesebb, mint egy négyzetkilométernyi városrész, ez pedig az egymást érő galériák, műtermek és bohém hangulatot árasztó kocsmáknak és kávézóknak tulajdonítható. Bóvli és giccs nincs, művészet van, de ez egyébként igaz a belváros egészére is, ugyanis a boltok túlnyomó része helyi szemmel láthatóan helyi vállalkozás, nagyon kevés cégtáblát látni, ami a multikhoz köthető. 

Ilyen előzmények után nem is csoda, hogy Vilnius más részein is megjelentek a különböző művészetek befogadására alkalmas épületek. A legjobb példa erre a Modern Művészetek Múzeuma, amely egy igen érdekes kezdeményezés eredményeképp jött létre. Elsősorban azt kell róla tudni, hogy teljes egészében magán kezdeményezésről van szó, amely mögött egy házaspár, Danguole és Viktoras Butkus áll, akik a kétezres évek második felétől rengeteg energiát fektettek modern és kortárs litván képzőművészek munkáinak gyűjtésébe, amiket aztán ki is állítottak, elsősorban azért, mert azt vallották és vallják mind a mai napig, hogy a művészetnek mindenki számára elérhetőnek kell lennie. Ami a műtárgyak kiállításának helyszínét illeti, nos, igazából a szabad ég alatt volt látható sokáig ez a különleges tárlat, amely a hatvanas évektől napjainkig nyújt betekintést a modern litván képzőművészetbe. Egy idő után viszont annyira gyorsan gyarapodott a gyűjtemény, hogy a filantróp házaspár is belátta, hogy most már ideje lenne egy megfelelő épületet is felhúzni a mintegy hatezer műtárgyra rugó kollekció köré, ezt pedig sikerült is különböző mecénásokkal tető alá hozniuk. Aztán 2018-ra el is készült a minden tekintetben korszerű épület, mégpedig a világhírű műépítész, Daniel Libeskind tervei alapján, azóta pedig kötelező programpont mindazok számára, akik érdeklődnek a kortárs művészetek iránt.

Ha csak egy múzeumot nézünk meg Vilniusban, akkor legyen ez jelmondat szellemében mi is itt kezdtük a kulturális kalandozást, és bátran kijelenthető, hogy maradandó élményekkel és nem utolsósorban új ismeretekkel léptünk ki az ajtón. Zárójelben még azt is hozzá kell tennünk, hogy kicsit sem fárasztott le a látogatás, szűk másfél óra alatt be lehetett járni a két időszakos kiállítást, amelyek közül az egyik a bevezetőben említett Belülről címet viselő tárlat volt. A szóban forgó kiállítás a művészet az ember mentális és lelki egészségére gyakorolt hatását helyezi fókuszba, a bevezető leírásból pedig megtudtuk, hogy ez az első olyan jellegű tárlat Litvániában, amely ennyire hangsúlyosan ötvözi a művészetet a pszichológiával. A kiállított alkotások a múlt század negyvenes éveitől napjainkig terjedő időszakból származnak, viszont ezek nem kronológiai sorrendben sorakoznak a falon, hanem immerzív módon nyújtanak betekintést a modern litván képzőművészet különböző fejezeteibe, ráadásul oly módon, hogy a látogatót a többi között saját komfortzónájára vonatkozó kérdések feltevésére készteti. Milyen szerepeket játszom a mindennapokban? Mely álarc mögé bújok? Mitől leszek dühös? Mi az, amit ki szeretnék zárni a tudatomból? Mit nem szeretnék látni? Valóban toleráns vagyok másokkal szemben? Mi az, ami irritál? Minek az elvesztésétől félek a legjobban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén sorakoznak a különböző műtárgyak, amelyek esetében igencsak széles a paletta, mivel a festményektől a videóinstallációig minden is megtalálható. Magát a tárlat struktúráját Carl Gustav Jung különböző személyiségmodelljei, valamint Alain de Botton francia filozófus művészeti terápiás elméletei mentén alakították ki, kurátorai pedig Aldona Dapkutė, Brigita Kaleckaitė, Deima Žuklytė-Gasperaitienė voltak, Kamilė Jagėlienė irányítása alatt. 

Nyilván, aki behatóbban meg szeretne ismerkedni a litván főváros pezsgő művészi világával, annak érdemes több időt szánnia Vilniusra, hisz a Modern Művészetek Múzeumán kívül rengeteg állami múzeum és magán galéria várja a képzőművészetek kedvelőit, ahol olyan kortárs litván képzőművészek munkái tekinthetők meg, akiknek többségét nemzetközi szinten is jegyzik, akiket pedig még nem, azoknak is megvan minden esélyük erre, nem utolsósorban ennek a művészetek irányába rendkívül nyitott, pulzáló közegnek köszönhetően, ami az egyszeri látogatóra is ösztönzően hat. Lehet tehát bátran csomagolni és irány Vilnius, az élmény garantált.