Tudor Giurgiu új, Nagyszeben 1989-as eseményeit feldolgozó filmjének forgatására látogattunk el a címadó városba.

A jelenlegi háborús hangulatban akár rosszul időzített egybeesésnek is tűnhetett, hogy a nagyszebeni Spartacus utca lakói egy hideg, álmos márciusi reggelen fegyverropogásra és jajveszékelésre ébredtek. Pedig a Kalasnyikovokba rejtett vaktöltények mindössze egy 32 évvel ezelőtti telet próbáltak felidézni. Szerencsére a környék lakói nem vették rossz néven a zajongást, sőt – amennyire az utcát lezárni hivatott rendfenntartó erők engedték – még bámészkodni is meg-megálltak. Amint leparkoltam a kocsit a római gladiátor-felkelőről elnevezett utca lezáratlan felében, egy töltőállomáshoz közel, egy munkahelyét túl sok időre elhagyni képtelen benzinkutas megkérdezte, hogy mi történik ott. Filmforgatás van, válaszoltam, én is oda megyek. Ahaaa, reagált „most már mindent értek” arckifejezéssel. Mivelhogy itt látta korábban azt a színészt a Las Fierbinți-ből, magyarázza.

Fogalmam se volt, hogy kiről beszél, mert a kortárs román televíziózás eme műremeke mindeddig szerencsésen elkerült. Ahogy közelebb kerültem az útkereszteződésben dolgozó stábhoz, egyből összeállt a puzzle: Toma Cuzint pillantottam meg, aki nélkül nemcsak a Las Fierbinți című népszerű sitcomot nem lehet elképzelni, de lassan kortárs román filmet sem. Az összes újhullámos rendezővel dolgozott már Radu Judétől Porumboiuig, így hát Tudor Giurgiuval is – a rendező Szeben ’89 munkacímű filmjének is ő az egyik főszereplője. A hosszúra nyúlt, robbanást, lőszereket és egyéb súlyos dolgokat is felsorakoztató forgatást nemrég fejezték be: ugyan a film Nagyszebenben játszódik az 1989-es forradalom idején, zömét mégis Brăilán és Bukarestben forgatták, pár fontos kinti jelenetet viszont tényleg a dél-erdélyi városban valósítottak meg. „Sajnos vagy hálistennek a mai Nagyszebennek nagyon kevés köze van az akkori városhoz” – árulta el Tudor Giurgiu, „az élet megy tovább, nagyon nehéz korhű filmet készíteni manapság Romániában, mivel minden hatalmas léptékben változik, »termopánosodik«, oszlopok, épületek, autók – minden. 1989-es állapotokat tükröző kórház is alig volt már Bukarestben, úszómedencéből is csak egyet találtunk. Brăilát sajnos kissé elkerülte a modernizálás, de ott még találtunk macskaköves utcákat is, amire szükségünk volt ahhoz, hogy megvalósítsuk a korabeli Szebent. Ezzel együtt mindenképpen szükségünk volt olyan külső szebeni felvételekre, amelyek ikonikus igazi helyszíneken játszódnak.” Olvasd tovább a Filmtetten!