Hónapokig tartó restaurálás után hazatért a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye és Szentjobb község ereklyéje. A Mária Terézia kézjegyével és ajándékozó okiratával ellátott Szent Jobb-kegykép pénteki ünnepélyes átadására a budapesti Országos Széchényi Könyvár főigazgatója ajándékokkal érkezett, a főrestaurátor pedig a restaurálás izgalmas részleteibe kalauzolta a hallgatóságot.

„Megtaláltam az elveszett drachmámat” – illusztrálta egy szentírásbeli történettel az eseményt Böcskei László megyéspüspök, amikor a péntek délután a nagyváradi püspöki palotában bemutatták a restauráláson átesett Szentjobb-ereklyét. A kisméretű, Mária Terézia királynő személyéhez köthető festett Szent Jobb ábrázolás arra a selyemkendőre készült, amely Szent István jobbját takarta, amikor 1771-ben uralkodói közbejárásra visszatért Raguzáról Magyarországra. A római katolikus egyház ezért érintéses ereklyeként tekint az uralkodónő autográf ereklye-igazoló és adományozó szövegével ellátott műtárgyra. Ezt 2024-ben adták át az Országos Széchényi Könyvtárnak, amely partnerségük részeként vállalta annak restaurálását.

Böcskei László kiemelte, hogy egy ilyen érintéses ereklye is mindig arra utal, „aki mögötte van”, értékes üzenetet hordoz. Ez egy közkincs, amit meg kell mutatniuk, mert ezáltal mások is jobban megismerhetnek minket – derült ki a püspök beszédéből.

Kevés ereklye maradt fenn

Lakatos Attila, a püspökség egyházművészeti gyűjteményének vezetője elmondta, hogy ősi hagyománnyal bír Szent István király tisztelete, viszont nagyon kevés hozzá köthető ereklye maradt fenn és nagyon kevés az, ami helyben is látható. Éppen ezért ez most restaurált darab egy kivételes műtárgy. Együttműködésük az OSZK-val több évtizedes múltra tekint vissza, és nagy segítséget jelent, hiszen gazdag gyűjteményük restaurálása óriási erőfeszítést igényel. Ezt a műtárgyat ráadásul „rémálom restaurálni”, kevés olyan műhely van, ahol ezt meg tudják, illetve tudták oldani.

Ajándékokkal érkeztek

Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója elárulta, hogy a nagyjából tíz hónapos restaurálási eljárás után a műtárgy voltaképp már tavaly novemberben visszakerült Nagyváradra. A mostani ünnepélyes átadás – amely alkalommal az arra vonatkozó hivatalos dokumentumot is aláírták – viszont kapcsolódik január 22-hez, a magyar kultúra napjához is. Mint mondta: könyvtárukban „hét lakat alatt őrzik” a Himnusz kéziratát. Kiállítási célra nemes másolat készült, amelynek most egy példányát a nagyváradi püspökségnek adományoztak. Ugyanígy ajándékba hozott egy Corvina-másolatot is.

Összetett munka

Lakatos Attila szerint az igazán jó restaurátor együtt él a tárggyal, amelyet restaurál. Ezt az „együttélést” érezte Tóth Zsuzsanna, az OSZK főrestaurátorán is, aki előadásában felidézte az ereklye történetét, ugyanakkor egészen aprólékos részleteséggel kalauzolta végig a hallgatóságot az összetett felújítási eljáráson.

Mint az eseményen elhangzott, a többféle, különböző anyagtípus jelentett kihívást ennél a műtárgynál. A Maszol kérdésére Tóth Zsuzsanna elmondta, hogy volt már korábban is dolga hasonlóan összetett munkával, és az is épp Nagyváradhoz köthető, hiszen ő restaurálta a Szigligeti Színház zárókövét. Ott pergamennel, vasbevonattal, összepenészedett írással volt dolga. Amikor egy felújításra váró műtárgy a kezébe kerül, először mindig felméri azt, utánanéz, ha van valamilyen irodalma. Mint mondta: inkább a megőrzésre törekszenek, sem mint a kiegészítésre, rekonstrukcióra. És van-e valami, amit a Tóth Zsuzsanna szeretne felújítani? – merült fel a kérdés. „Nincs. Mindig jön magától. Hozzák” – válaszolta.