Erdély történelme különböző megvilágításban szerepelt Magyarország és Románia tankönyveiben a múlt században. Ennek oka az eltérő identitástudatban, a múlt történéseiben és az akkori politikai helyzetben gyökerezik. A jelenséget vasárnap, augusztus 25-én elemezte dr. Jérémy Floutier történész és dr. Veres Valér szociológus a Kolozsvári Magyar Napokon.

A TIFF Házban működő MCC Lounge-ban lezajlott beszélgetésen Erdély magyar és román közoktatásban betöltött szerepét elemezte történészszemmel dr. Jérémy Floutier, Franciaország tiszteletbeli konzulja Magyarországon, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, míg dr. Veres Valér, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet egyetemi tanára szociológiai szempontokat hozott a diskurzusba – írták közleményükben a szervezők.

Jérémy Floutier kutatásai Erdély 1945 és 1990 közötti magyarországi és romániai oktatási reprezentációjára összpontosítanak, és már kilenc éve foglalkozik a témával. A történész először is felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar történelemben nagy jelentőséggel bír Erdély területe, hiszen Kolozsváron született Mátyás király, és kiemelt helyen szerepel a székelykultusz is. Román szemszögből egészen más perspektívák mérvadóak: Erdély mint kapu Nyugat felé, az építmények jelentősége, a terület értékessége, az első román nyomtatványok („Román katekizmus”) és bibliafordítások (Szászvárosi evangélium) helyszíne. 

Egy tankönyv megírásánál fontos szerepet játszik az adott ország politikai helyzete, hiszen amikor a rendszer változik, akkor a kiadvány is fog. Az előadó szerint a tankönyv a pedagógia, a történelemírás, valamint az állami emlékezetpolitikák háromszögének eredménye. A tankönyveknek országtól függetlenül mindenhol fontos nevelő szerepe van, így nincs könnyű dolga az írónak, hiszen hatalmas anyagmennyiségből kell a fontos üzenetet hordozó részeket összeválogatnia.

Az előadás további részében dr. Jérémy Floutier a szocialista időszak tankönyveit elemezte. Az első világháború utáni területi változások megjelenítése jelentősen különbözött a két ország tankönyveiben, a román anyagokban sokkal terjedelmesebben ismertették ezeket. „Trianon mindig is érzékeny téma volt” – fejtette ki a szakember, megemlítve, hogy a román oldalon inkább a gyulafehérvári nagygyűlésre fókuszáltak. 1948 után a magyar–román kapcsolatok aranykora következett, de csak amiatt, mert a kemény diktatúrákban mindkét országban túlnyomórészt a nyugatellenes narratíva uralkodott. 

Jérémy Floutier kiemelte Mihail Roller román kommunista aktivista alakját, akit „a történelemhamisítás mesterének” tartanak. A sztálinizmus egyik fő ideológusaként emlegetett szerző a marxizmus–leninizmus tükrében értelmezte és írta újra a történelmet. Az 1960-as években Magyarországon a nemzetközi kontextusról, míg Romániában inkább a belső helyzetről írtak a tankönyvek.

A beszélgetésen dr. Veres Valér szociológiai szempontból vizsgálta meg a tankönyvek tartalmának alakulását az 1990 utáni időszakban. A szociológia rámutat arra, hogy az iskolai képzés és általa a tankönyv az egyik fő befolyásoló tényező a fiatalok nemzeti identitásának kialakításában. A szakértő úgy véli, hogy Románia és Magyarország történelmi szempontból más-más aspektusokra koncentrált a tankönyvírást illetően, Erdély pedig alárendelt pozícióban jelent meg mindkét ország esetében.  A magyar tankönyvek szempontjából a Hunyadiak erdélyisége nem kap megfelelő hangsúlyt, és csak bizonyos korszakokban esik szó Erdélyről. A románok esetében Erdély minden korszakban szóba kerül, de a fő ideológiai egység szolgálatában, a magyar kisebbség mellőzésével.

Az előadás dr. Veres Valér kérdésével és egyben felhívásával zárult: hogyan szabadítsuk ki Erdélyt az ideológiák árnyékából, ha a történelmi tények még mindig rendezetlenek a két nép szemszögéből?