A hagyományokhoz híven Kolozsváron adták át a 10 éves Filmgalopp elismeréseit a fiatal magyar tehetségeknek a 24. Filmtettfeszt keretein belül. 

Jubileumi évfordulót ünnepelt a Filmgalopp elnevezésű verseny, hiszen 10. alkalommal hirdette meg a Filmtett Egyesület a Filmtettfeszt keretein belül. A verseny célja változatlan az elmúlt egy évtizedben, mégpedig az, hogy erdélyi fiatal filmesek alkotásait bemutassák a nagyközönségnek, emelett pedig egy szakmai zsűri –  idén: Moldovai Katalin, Szabó R. Ádám, Varga Ferenc – elbírálása alapján díjazzák a legjobbakat. 

A kerek évfordulón tizenkét rövid játékfilm állt rajtvonalhoz, amelyek témában, hangvételben és képi világban is nagyon különbözőek voltak. A felhozatalban – a teljesség igénye nélkül – megmutatkozott egy őrült kalapácsos gyilkost alakító buzgómócsing (Becsky Tamás: A Kalapácsos, Kolozsvár, 1972), egy teljesen átlagos lány, aki a gyásza miatt nem tudott a saját születésnapjának sem örülni (Hatházi Rebeka: Április huszonhét), de szó volt csajos örök barátságról is halloween-i köntösben (Nagy Márton: Hanna & Flóra) és passiójátékra castingoló kisfiú zűrös anyai történetéről (Fazakas Lehel: mater noster) is.

A szakmai zsűri döntése alapján azonban a fődíjat Paniti Roland filmje, a Képzelt faágra száll egy madár vitte el. Főszereplője Tompa Eszter, aki egy Németországban dolgozó mineralógust alakít, de meghívják egy esküvőre, így hazautazik Erdélybe. Nagy meglepetésére otthon már sok minden nem úgy történik, ahogy az ő emlékezetében élt egészen addig. 

A Filmtettfeszt közleményéből kiderül, hogy a zsűri indoklása szerint a film „közhelyek nélkül, egyedi hangvétellel, emlékezetes fő- és mellékszereplőkkel, valamint irigylésre méltó természetességel meséli el történetét”. A díj a Nemzeti Filmintézet (NFI) által felajánlott 700 000 forint értékű összeg, illetve a Filmgalopp-trófea, amelyet a rendező hiányában a film vágója, Becsky Tamás vett át. 

A zsűri különdíját Makkai Márk Jackpot-ja nyerte, amelynek főszereplője egy játékgépfüggő srác, aki egy balkáni gengsztersztorit ad elő a barátnőjének, csakhogy az megsajnálja és pénzt kapjon tőle. A néző sokszor kerülhet abba a szituációba, hogy ő maga is megkérdőjelezi, hogy a kitalált karakterek valósak-e vagy sem, emellett pedig az erős képi világ és a humor is ütőssé teszi a filmet. A díj egy galopp-csikó és a pénzjutalom – amit szintén az  NFI ajánlotta fel – 300 000 forint, amit a rendező távollétében a film vágója, operatőre, Molnár Sámuel vette át. 

Eröss Henrietta alkotása, Az én lányom című családi dráma, két díjat is bezsebelt idén. Az övé lett a közönségdíj és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 200 000 forintos díja is, hiszen ez a film bizonyult a legjobbnak a gyermekvédelem, a családvédelem vagy a tudatos médiafogyasztás témájában. Egy szociálisan igencsak érzékeny témát boncolgat, melyben a szülők egy kisvárosban nevelik hallássérült kislányukat, és azon megy a vita apa és anya között, hogy hova járjon a gyerek iskolába: a helyi kisváros általános sulijába vagy a kolozsvári speciális iskolába. 

Eröss Henrietta a Maszolnak elárulta, hogy valós események alapján készült a forgatókönyv. „A szüleim siketek, így a nagyszüleim történetét próbáltam feldolgozni a filmben. És mivel a jelnyelvet is ismerem, ezért úgy gondolom, hogy könnyebb volt együtt dolgoznom a hallássérült kislánnyal, mintha teljesen laikusan álltam volna a témához. Viszont nem kevés időbe telt, ameddig megszoktuk egymást és teljesen megbíztunk egymásban. Nem volt egyszerű folyamat, de szerintem a végeredményért megérte. Vagy merem remélni”. 

Továbbá jutalmazták Kerekes Barbara fiatal színésznőt, aki több filmgaloppos alkotásban is feltűnt, jól és sokszínűen alakította a rábízott karaktereket, valamint a Narancs című film operatőrét, Vaida Emánuelt, „az egyértelműen kimagasló vizuális megvalósításért”.

Jakab-Benke Nándor, a Filmgalopp kurátora a Maszol megkeresésére összegezte, hogy idén nagyon gazdag volt a kínálat, nagyon sokszínű filmmel neveztek be a versenybe, és az eddigi évekhez képest többen is. „Egyre hosszabbak a filmek, egyre tartalmasabbak, egyre jobban néznek ki. Nagyon jó érzés látni, hogy az elmúlt tíz évben rettenetesen sokat fejlődtek az erdélyi filmesek, sőt eljutottunk oda, hogy létre kellett hozzunk egy külön szekciót olyanoknak, akik már kiöregedtek a Filmgaloppból, már nem fértek bele a 35 éves célcsoportba”. Mindössze az animációs filmek hiányát sajnálta, és reméli, hogy két év múlva, amikor majd újra a rövid játékfilmeken lesz a sor, neveznek majd animációsok is.