December 20-án este a Planetárium kávézóban Fekete Ádámmal, Junior Prima-díjas dramaturggal, költővel, rendezővel beszélgetett Horváth Benji. A felolvasások mellett szó esett a szerző alkotói folyamatáról, inspirációkról és játékról, improvizációról és zenéről.

Fekete Ádám első kötete 2018-ban jelent meg Fanyar nappalok a tokhal-tapétás szobában címmel a Magvető kiadónál, második kötetének kézirata kiadás előtt áll elmondása szerint – a szerző ezekből a kísérletező, a nyelvi játékosságon és „a nyelv előtti nyelv keresésének poétikáján” alapuló szövegekből olvasott fel. Horváth Benji arra kereste a választ Fekete szövegvilágában, hogy milyen alapokon nyugszik a komolyság és hol bújik ki a szöveg a komolyság terhe alól, mitől válik valami olykor önmaga paródiájává.

„Én szeretem úgy használni a nyelvet, hogy az ilyen feloldozásjellegű legyen, de nyilván ez a habitusomból ered. Némiképp veszélyt érzek ezekkel a nagyon komoly, »költős«, hagyományos értelemben vett költészetszagú dolgokkal kapcsolatban, meg azzal is, hogy valaki vérkomolyan veszi az adott problémáját. Szeretek felálltani olyan rendszereket, amiket aztán felrúgok.” – mondta el. Az eklektikusság jegyében alkot, és a szavak öröme és akusztikája dönti el számára, hogy mi kerül bele egy versbe. A humor kulcsfontosságú szerepet tölt be – valami úgy van, ahogy van, mi mégis úgy teszünk, mintha máshogy lenne, ez pedig nagyon vicces tud lenni. Amikor pedig kiderül, hogy mégis úgy van valami, ahogy eredetileg, akkor már duplán vicces – fejtette ki. „Ettől függetlenül titokban azért nagyon komolyan veszem magam” – tette hozzá.

Fekete szerint azonban nem mindig jó az, hogy egy szövegben mindent adottnak veszünk. Az a fajta „komolytalanság”, ami megmutatkozik egy-egy versben, csupán a pszichénkkel történő játék és annak bevallása, hogy emberekként nem mindig értünk mindent. Pontosan tudni és érteni mindent nem biztos, hogy jó minden esetben, és amikor már ott vagyunk épp, hogy azt gondoljuk, mindent értünk, akkor érkeznek az emlékeztetők – magyarázta el. Horváth Benji hozzátette, hogy nagyon felszabadító, amikor egyszerűen látjuk, hogy más is pont ugyanúgy nem ért valamit, mint mi. Fekete hozzátette: „az érzéki vagy más szintű befogadás is szükséges. Hajlamosak vagyunk mindent racionalizálni. Sokszor az van, hogy mikor már mindent értünk, minden információ birtokában vagyunk, mégsem lettünk ettől boldogabbak vagy nyugodtabbak. Nem kell minden költészet olvasásához felkészültnek lenni, és azért szorongani, hogy mi van, ha valaki látja, hogy nem értjük. Ezek csak szövegek, nem filozófia, nem bölcsészet, hanem érzéki élmény. Félreértés ne essék, nekem az égvilágon semmi bajom nincs a komoly költészettel, csak az emberek sokszor nagyon nagy terheket rónak magukra feleslegesen.”

A következő kötetben helyet kap egy „Angol versek” című blokk is, amely a szerző alteregójaként szólal meg, természetesen angolul. Mint mondta, magyarul sokkal szervezettebben gondolkodik, és talán az anyanyelv terhe érzelmileg is befolyásolja, ezért kitalált egy „sóhajtozó, szerencsétlenkedő bluesénekest”, Microwave Horse Johnson-t, aki felszabadította őt és megszólalásmódját a magyar szerkezetek és gondolati formák terhe alól és szabad teret engedett a „dünnyögésnek”.

A másik fontos eleme Fekete költészetfelfogásának az improvizáció és a beemelt, hallott szavak, mondatfoszlányok jelensége, amelyet az angolszász lírából kölcsönzött. John Ashbery példáját hozta fel, aki szívesen szőtte bele szövegeibe a kávéházakban hallott mondatokat. Fekete számára a szavak zeneisége mellett maga a zene is sokban inspirálja – Derek Bailey free jazz-gitárost például szereplőjévé is avanzsálta: „én egy nyitott szellemiségű, sokmindent befogadó és tájékozott embernek tartom magam. Derek Bailey nagyon sajátosan viszonyul a gitárhoz és a hangokhoz, de az, amit ő csinál, az engem is meghalad – attól még, hogy lehet valamit csinálni, nem biztos, hogy muszáj.” Ennek ellenére a képtelenség és az improvizáció beférkőzött a zenész alakja által, Fekete Ádám pedig megteremtette az ábécé-sorrendbe helyezett szösszeneteiben ezt a nyakatekert figurát. „Én mindig azokra néztem fel, akik felingereltek. Ekkora szabadság láttán mítosz-szereplővé tettem.”

Fekete Ádámot nem csupán költőként ismerhetjük, hanem rendezői és színészi pályája is felívelt Magyarországon. 2019 végén Tajgetosz show néven YouTube-csatornát is elindított, amelynek elég sok követője is lett a következő egy év alatt és egy mozgássérült ember hétköznapi problémáiról vall humorosan és érzékenyen. A YouTube-csatorna ötletéig távszínházas tapasztalatai nyomán jutott el, ebben a projektben találkozott Végh Zsolttal és Stefanovics Angélával is (akit Anzselika Habpatron néven ismerhetünk szintén YouTube-ról). Az influenszer-jelenséget meglovagolva ő is és Stefanovics is egyszerre humoros, de valahogy mégis komoly témákat dolgoztak fel videóikban. Fekete elkezdett egy önéletrajzi regényt is írni, amelyet jelenleg szüneteltet, mivel úgy gondoltja, hogy még tapasztalatot is kell szereznie, hogy olyanná váljon, amilyenné szeretné, s mindeközben a megfelelő megszólalásmódot is keresi hozzá, hogy ne kelljen utólag sokat szerkesztenie.

Fekete Ádám 1991-ben született Budapesten. Születésekor oxigénhiány lépett fel, aminek következtében mozgáskorlátozottként él. 2015-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakán, az elmúlt években a legrangosabb kőszínházakban (Katona József Színház, Örkény Színház, Radnóti Színház, Vígszínház), valamint a legismertebb progresszív műhelyekben (TÁP Színház, Szputnyik, Kultúrbrigád, Trafó) dolgozott dramaturgként. Egyetemista kora óta színészként és rendezőként is tevékenykedik, munkásságát már eddig is számos díjjal ismerték el: 2012-ben színházi kategóriában Junior Príma-díjat, 2016-ban Szép Ernő drámaírói díjat kapott. 2018-ban megjelent az első verseskötete, amiért Petri György-díjat kapott. A nagyközönség Till Attila Tiszta szívvel című filmjéből is ismerheti, melyért 2016-ban a Magyar Filmdíj „legjobb férfi mellékszereplő” díját kapta meg. 2019-ben indult útjára a YouTube-on a Tajgetosz show című videósorozata, amely egy mozgássérült ember mindennapos problémáiról szól.