Bodor Ádám 1936. február 22-én született Kolozsváron. 16 éves korában elítélték, mivel kommunistaellenes röplapokat terjesztett, ezt követően éveket töltött a szamosújvári börtönben. Ez az időszak nagyban meghatározta későbbi munkásságát. Első novelláját 1965-ben publikálta a kolozsvári utunk hetilapban, négy évvel később pedig A tanú címmel jelent meg első novelláskötete.

Művei megjelentek spanyol, román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, lengyel, bolgár, szerb, horvát, szlovák, szlovén, orosz, észt, macedón, baszk és arab nyelven is. Munkásságát többek között Kossuth-díjjal, József Attila-díjjal, Artisjus Irodalmi Díjjal és Magyarország babérkoszorúja Díjjal is elismerték.

„Közel menni kevesen tudnak vagy mernek. Ő mindig közel megy – de pontos távolságot tart. Írásaiban megmutatja azok méltóságát is, akik elesettek, védtelenek, peremre szorultak, akikről a világ könnyen megfeledkezik. Ezeket a sorsokat csak fegyelemmel és tisztelettel lehet megmutatni” – fogalmaz köszöntőjében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.

Hozzáteszi, Bodor Ádám történeteiben egy mágikus vidék lakói lépnek elénk. Nem „furcsák”, nem „egzotikusak”, hanem ismerősek, mégis kiismerhetetlenek. Itt a köd súlyos, a csend beszédesebb a szónál; az idő megáll, nekifut, visszafordul, a repedéseket nem fedi el semmi – legfeljebb megtanulunk együtt élni velük. Nekünk különösen ismerős, hiszen Erdély is ilyen: sűrű, szigorú, szép, és nagyon emberi.

Az írónak tavaly adták át Csíkszeredában a Kriterion-koszorút, az ünnepséget követően erdélyiségről, számvetésről és kerek életről vallott a Maszolnak.

Kapcsolódó

„Egy élet mindig egész, és valami mindig hiányzik is belőle” – Átadták a Kriterion-koszorút Bodor Ádámnak

Az ünnepséget követően erdélyiségről, számvetésről és kerek életről beszélgettünk.

elismerés Kriterion-koszorú Bodor Ádám irodalom Erdély kultúra

„Talán akkor se kezdtem volna írni, ha Magyarországon születek, és ott élem le az életem. Engem Erdély természeti valósága, a társadalmi és etnikai összetettsége ragadott meg, erre igyekeztem valahogy – elvonatkoztatva bár a történelmi valóságtól – az írásaimban is reagálni” – fogalmazott a aszol kérdésére Bodor Ádám.

Kiemelte, hogy bár Erdély inspirálta, amiről ő írt, az valójában Kelet-Európa. „Az én írásaim a lokálisnál egy sokkal szélesebb látványt nyújtanak. Tulajdonképpen Kelet-Európa erkölcsi képe az, amit én próbáltam megragadni. Természetesen nem a szó konkrét értelmében, hanem kicsit elvonatkoztatva és sok mindent eltúlozva benne, mint ahogy általában minden művészet a túlzás eszközeivel él” – fejtette ki.

A történelmi tények és távlatok meghazudtolják, hogy túlzás lenne mindaz, amit prózájában annak neveznek – mondta el Bodor Ádám.

„Számvetést nem készítettem soha, de talán most, rohanva a kilencven felé, kicsit többet gondolok arra, hogy vajon elég volt-e az, amit csináltam, vagy még lett volna dolgom bőven. Gondolok rá, de mindig arra a következtetésre jutok, hogy végül is mindegy, ennyi tellett. Petőfi 26 évet élt. József Attila 32 évesen hunyt el. Én majdnem 90 vagyok. A maguk módján mindannyiunk életműve abszolút teljes. Mindegy, hogy az ember mikor költözik el az örökre, egy élet mindig egész, és valami mindig hiányzik is belőle” – fogalmazott Bodor Ádám.

Isten éltesse a magyar irodalom meghatározó alakját!