Geszti Péter igazi szóakrobata, aki mesterien zsonglőrködik a rímekkel és ritmusokkal. Az ő tollából születtek több generáció kedvencei: a mára klasszikussá vált A dzsungel könyve és A Pál utcai fiúk musical dalszövegei, valamint Oláh Ibolya sokat idézett dala, a Magyarország, hogy csak a legismertebbeket említsük. A mindig megújuló előadó idén a 16. Kolozsvári Magyar Napok nagyszínpadán adott koncertet, előtte pedig beszélgettünk vele a zene csodatevő erejéről, a népszerű tehetségkutató, a Csillag születik zsűrizéséről és az új musicalről, amelyet Dés Lászlóval írnak.

– Az egyik interjúdban azt nyilatkoztad, hogy „a zene egy közvetett bizonyíték az Isten létezésére”. Kifejtenéd, mit jelent ez számodra pontosan?

– Az emberiség legnagyobb találmánya a zene, mert mindig boldoggá tudja tenni az embert magát, mint egyszerű lényt, aki létezik a természetben, a városban, vagy bárhol depresszióskodik is. A zene az a nyelv, amit mindenki megért. Teljesen mindegy, hogy Peruban indián zenét hallgatsz vagy Japánban, Indiában hallgatsz valamit, vagy netán elmész az eszkimókhoz, akik zenélnek. Ha hallod a zenét, akkor általában megérted, mit akar mondani, milyen érzést sugároz, nem is kell hozzá szöveg. És ezt mondom én, aki dalszövegíró vagyok. Arra szocializáltam magam, hogy mindig a melódiát, a zenét tartom a legfontosabbnak egy dalon belül. Kicsit úgy tekintek a dalszövegírásra, mintha a „szolgálólánya” lenne a zenének. Irodalmi értelemben gondolom azt, hogy a zene közvetett bizonyíték az Isten létezésére, mert én magam nem vagyok vallásos, de abban hiszek, hogy nagyon fontos az ember spirituális lénye.

Emellett nagyon fontos az is, hogy lelki, mentális és spirituális értelemben képesek legyünk a világban elhelyezni magunkat, mert ha ezt nem tudjuk, akkor nem lehetünk boldogok. A zene a boldogság egyik legnagyobb energiahordozója, konkrétan csodákra is képes. Nem véletlen például, hogy az idős, demens emberek nagyrésze szinte semmire nem emlékszik már, de egy dalt még akkor is el tud énekelni, amit gyermekkorában tanult. A zene harmóniába rendezi a világ káoszát, egy jó dalszöveg pedig még jobban felemeli. Jó dalszöveg alatt azt értem, ami rendszerint gondolatritmusokat és rímeket használ, ez pedig az érthetetlenségeket, a katyvaszt, a random dolgokat, amiket nem értünk, segít berendezni egy olyan ritmusba, amivel jó élni, jó együtt rezegni.

Ha egy dal jó dalszöveget kap, akkor egészen fantasztikus dolgok történnek: nemcsak sláger születik, hanem konkrétan az emberek lelki jóllétéhez tesz hozzá. Friss élményem, hogy pár nappal ezelőtt eljátszottuk újra együtt Oláh Ibolyával és a zenekarommal a Magyarország című dalt, és valami egészen elképesztő, hogy mekkora hatása volt, nemcsak a koncerten, ahol zokogtak az emberek, hanem a Facebook-oldalamon is látom, hogy százezrek nézték meg és tízezrek írtak, hogy milyen sokat jelent nekik. Ha elfogadjuk azt tényként, hogy a zene képes arra, hogy minket összekössön, boldoggá tegyen, harmóniába rendezze a diszharmonikus életünket, akkor az úgy is lesz. Feltéve, ha úgy gondoljuk, hogy Isten jó, de nyilván a vallásos emberek számára az abszolút jót jeleníti meg, viszont én „hithű ateistaként” is így gondolok erre: a zene óriási jótétemény, akár a Teremtőtől kaptuk, akár mi magunk hoztuk létre.

– Sok év után visszatérsz a zsűrizéshez, hamarosan a Csillag születik zsűrijeként láthat téged a közönség. Milyen érzések kavarognak benned ezzel kapcsolatosan? Mit szólsz a zsűritársaidhoz? Megvan köztetek a kémia?

– A felvételek már elkészültek, most már vágják a műsort és később lesz majd élő adás. Nagyon klassz kaland kerekedett belőle. Amikor behívtak az első próbafelvételekre, hogy megnézzék, melyik zsűritag kivel és hogyan működik, egy ideig nem érdekelt a dolog (eleinte sok potenciális zsűritagot próbálnak ki egymás mellett – szerk. megj.). Folyamatosan el kellett játszanunk azt, mintha élesben menne a felvétel, levetítettek nekünk különböző produkciókat és kérték, hogy véleményezzünk, ez a része nem igazán érdekelt. Viszont amikor összejött a végső négyes, azaz Köllő Babett, Molnár Áron és Byealex, olyan inspiráló volt, hogy mégis elvállaltam.

Bármivel foglalkozom, mindig keresek valami olyan inspirációs pontot, ami indokolttá teszi, hogy miért vagyok ott. Nem fizetésért ülök sehol, mert megengedhetem magamnak, hogy azzal foglalkozzak, amit inspirálónak tartok és szeretek csinálni. Babettről kiderült számomra, hogy nagyon helyes, nagyon kedves ember, egy anyuka, akinek ráadásul nagyon klassz gondolatai vannak, karakán csaj, sokkal több ő, mint ami eddig kiderült róla.

Byealex egy nagyon szórakoztató pasi, aki úgy csinál, mintha csak a macskájába lenne szerelmes, de közben, egyrészt van neki egy nagyon szép párja, másrészt pedig Alex szerelmes az életbe, csak direkt úgy csinál, mintha utálná. Áron pedig egy forradalmi lendület maga. Ő olyan, mint amikor egy huszárszázad a hegy tetején megkapja a parancsot, hogy támadni kell, levágtatnak a völgybe, majd kiállnak a nyeregből és nyújtott kézzel tartva a kardot, rohamra indul. Áron csak ebben az üzemmódban működik, és imádom benne ezt az energiát. Nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy ez a zsűri nagyon hamar összeállt, és sokkal szórakoztatóbb lesz, mint a korábbi zsűrik, még akkor is, ha ezért engem megköveznek.

– Dés Lászlóval sok-sok éve vagy alkotótárs, olyan nagysikerű musicaleket tudhattok magatokénak, mint a Dzsungel könyve vagy a Pál utcai fiúk. És most készül az új musical, méghozzá Petőfivel a főszerepben. Hogy áll ez a munkafolyamat?

– Tíz dalt már meg is írtunk a Petőfi Sándorról szóló nagymusicalünkből, amit remélhetőleg az a színház fog bemutatni, ami az előző darabjainkat, de ezt még nem akarom elkiabálni. Nyolc éve született meg ennek a musicalnek az ötlete, viszont csak most jutottunk el oda, hogy be tudtunk fordulni a végső kanyarba végre, ahol elkészül maga a zenés mű, a zenés adaptáció. A darabnak jelenleg az a címe, hogy Szerelmem, szabadság. Egy olyan fiatalemberről szól, aki habzsolta az életet. Ady azt mondta Petőfiről, hogy olyan, mint egy gyermek, és egy gyermek nem tudja, hogy puszta kézzel nem lehet a lángokba nyúlni. Nagyon sokat utánaolvastunk Petőfinek, elképesztően érdekes történeteket találtunk róla, amelyek valódiak. Ebben a darabban semmilyen fikció nem lesz, csak olyan dolgok lesznek láthatók, amik vele valóban megtörténtek, legfeljebb nem ugyanabban a sorrendben. Ő a korának a rocksztárja volt, aki végig szaladta többször gyalog Magyarországot.

Ha belegondolok, hogy most nekem gyalog kellett volna jönnöm ide, a Kolozsvári Magyar Napokra, mint ahogy Sándor annakidején lejárta az utat Erdély számos városából Debrecenig és aztán Budapestig, az már önmagában felér egy teljesítménnyel. Ez a fickó huszonhat éves koráig ezer verset írt, és ebből van száz, ami a magyar irodalom alapja, ez a nem semmi! De sajnos belefaragták a sok politikai diskurzust és kulturpolitikai hülyeséget egy olyan gránitba, amiben csak hősi pózként látjuk őt megmerevedve, ebből akarjuk kiszabadítani őt. Bemutatjuk, hogyan csajozott, barátkozott, hogyan tette magát teljesen elviselhetetlenné, de közben mégis milyen nagyszerű volt mindaz, amit képviselt. Olyan elveket vallott, amelyekkel mindenkit elmart magától. Egy nagyon szórakoztató, de nagyon mély darabot szeretnénk, ami köszönőviszonyban sincs semmivel, amit korábban bárki más csinált róla.

Ezt nem a magunk fényezésére mondom, hanem feltett célunk, hogy egy hús-vér srácot mutassunk be, aki tényleg kora rocksztárja volt. Pillanatok alatt ment fel a csúcsra, mintha egy őrületes social media network lenne mögötte, és március 15-e után pár hónappal már azt írja, hogy ő az egyik leggyűlöltebb ember az országban, mert annyira radikális eszméket vall, hogy a saját barátai is elfordulnak tőle. A saját emberi önellentmondásossága miatt legjobb barátját, Jókait is elveszíti. Egy nagyon érdekes történettel jövünk, és én nagyon inspirálónak tartom Lacival (Dés László – szerk. megj.) a közös munkát, alig várom, hogy bemutathassuk. Néhány dalt a musicalből bemutatunk december 29-én Budapesten az MWM Dome-ban, ahol megünnepeljük Életünk koncertje címmel az elmúlt harminc év zenei és emberi barátságát Lacival. Ott lesz a premier előtti premierje ezeknek a daloknak.

(Nyitókép: Kolozsvári Magyar Napok/Szentes Zágon)