A magyar költészet napja: a szerkesztőség kedvenc verseivel ünnepelünk
A Maszol csapata is ünnepli a magyar költészet napját, melynek alkalmából összegyűjtöttük a szerkesztőség tagjainak kedvenc verseit.
Pataky István egy napon született kedvenc költőjével
Csak a nevetés változatlan,
vagy majdnem az, kivár, s kicsattan.
Felröhögjük, mint régi slájmot,
mindazt, mi bánt, mindazt, mi bántott.
(Lackfi János: Kerthelyiség)
Pataky István Lackfi János Kerthelyiség című versével ünnepli a magyar költészet napját. Elmondása szerint megszólítják őt Lackfi versei, nem utolsó sorban pedig jófej embernek tartja.
„Kerthelyiség, mert úgy van, ahogyan írja, de csak ő tudja így megírni.”
A teljes vers itt olvasható.
Rákóczi Kinga tanácsa: olvass el naponta néhány igaz szót
S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
(József Attila: A hetedik)
„Akár sablonosnak is tűnhet, hogy József Attila egyik verse a kedvencem, de abban, hogy azzá vált, nagy szerepe van HOBO-nak. Az ő dala által került közelebb hozzám a költemény, és bár van még néhány kortárs költő - például Kovács András Ferenc, Markó Béla vagy akár Lackfi János - akiknek a versei közel állnak hozzám, mára most mégis ezt választom. Müller Pétert tanácsát megfogadva javaslom én is: ›olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta.‹ Ezt teszem én is időnként.”
A teljes vers itt olvasható.
Molnár Boglárkának épp azt adta a vers, amire akkor és ott szüksége volt
Magamat világgá kiáltván,
állok kéretlenül a vártán.
Éget a szó, éget, eléget.
Adjatok, adjatok oltó igéket.
Romlandó húsom végét a rögben:
hinnem az Útban, az örökben.
Az Útban, mely veszni nem ereszt, és
amely örökös újrakezdés.
(Elmondhassam, hogy megcsalattam:
nemet vetvén, igent arattam.)
(Szilágyi Domokos: Utóhang)
„Még tizenéves voltam, amikor megfogott ez a vers. Úgy éreztem, visszaadja azt a belső feszültséget, amit egy fiatal nap mint nap megél. Mintha valaki végre kimondta volna mindazt a bizonytalanságot, amit a jövő, a megfelelés és az utam megtalálásáról éreztem. Megoldást nem adhat, csak megértést – és ez az, amire akkor szükségem volt.”
A teljes vers itt olvasható.
Kapcsolódó
Vásárhelyi-Nyemec Rékára a misztikus képek hatnak
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
(Ady Endre: Sírni, sírni, sírni)
„Feszültség és megtisztulás néhány sorban. Ady Endre Sírni, sírni, sírni című versének sötét, misztikus képei és ismétlődő ritmusa szinte hipnotikus hatású. Az elmúlás, a bánat és a feloldozás motívumai mély érzelmeket keltenek. Úgy érzem, hogy egy lelki utat követ a gyötrődéstől a megkönnyebbülésig.”
A teljes vers itt olvasható.
Kapcsolódó
Palocsay Johanna játszani hív
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?)
„Sok-sok évvel ezelőtt bukkantam rá erre a versre, amit akkor talán még nem is értettem igazán, milyen mélységeket hordoz magában ez a kis könnyed téma. Aztán rájöttem, hogy játszani nem csak gyerekként lehet, vagy szerepet a színpadon, hanem egy teljes életen keresztül. Azóta igyekszem játszótárs lenni.”
A teljes vers itt olvasható.
Kovács-Bíró Blanka versét a gyermeki énje választotta
...késő. Elmúltak mind,
amik voltak.
Nagyapám féltő térdein is
nyirkos gyökerek lovagolnak.
S mégis, minden konok
ködökön átég
valami nyugtalan,
vékonycsontú játék.
(Farkas Árpád: Hazatérés)
„Az otthonosság érzetét kelti bennem Farkas Árpád, és ez a verse. Mint amikor a költészet valami csoda folytán leszáll a szférák közül, és leül melléd a konyhaasztal mellé. Megilletődsz, és »zavartan babrálsz« valamivel. Szeretem, mert a gyerekkort idézi, a szavalóversenyeket (mondjuk, pont nem ezt mondtam el százszor, hanem a Táboriták címűt). Azért is mert pátosz-mentes, szikár, konok, de játékos. »Az egykori gyermek bennem« választotta.”
A teljes vers itt olvasható.
Kapcsolódó
Márk Boglárka kedvencét mindig az élet történései határozzák meg
Nem! hiszen ott is csak valaki voltál,
és a hegyekkel egy csak ott se voltál.
Mi voltál ott? keresd tovább magad!
Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél
s a barbár csúcsoknak nemet feleltél,
mert szülőfölded felelt általad.
(Babits Mihály: Csak posta voltál)
„Hogy éppen melyik a kedvenc versem, azt az élet történései, időszakai is meghatározzák.
Amikor házasságot kötöttem, nagyon sokat olvastam Radnóti Miklós Tétova óda című versét.
Mostanában – egy számomra kedves személy elvesztése utáni időszakban – az élet legtalálóbb
»aláfestő zenéje« Babits Mihály Csak posta voltál című költeménye és Kányádi Sándor Vannak
vidékek ciklusának versei. Mindkét szerző csodálatosan ragadta meg az élet, a világban levés
lényegét.
A Csak posta voltál különlegessége számomra, hogy versbeli énje nem kétségek között keresi a magyarázatot az elmúlásra, és nem is az élet értelmét akarja megfejteni, ezeken már túl van. Inkább eggyé válik a világgal, teszi mindezt úgy, hogy közben tükröt is tart és így fedezi fel benne önmagát. Rájön, hogy személyisége is mind abból áll össze, amit elődei hagytak örökül, illetve abból, amit átélt,
ahol járt, ahová vágyott, ettől lesz ő egyedi és megismételhetetlen.
A teljes vers itt olvasható.
Szász Zsófia minden életszakaszához kötődik egy-egy verssor
A nő...? Ez puszta szó. Csak puszta ketrec.
A nő: az ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec:
nem a vagina teszi. A gerinc.
(Szabó T. Anna: A nő)
A férfi...? Ez csak szó. Csak puszta ketrec.
A férfi: ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec,
hogy nem a pénisz teszi. A gerinc.
(Szabó T. Anna: A férfi)
„Nincs más, aki jobban, érthetőbben, egyszerűbben és szebben ki tudná fejezni, mit jelent nőnek és férfinek, egymás társának és voltaképpen embernek lenni. Régóta tervezem már – és mire a fiaim megtanulnak olvasni, meg is valósítom – hogy az előszobánkba kitegyem képkeretbe ezt a két verset. Úgy vélem ezek a sorok segíthetnek jobb emberré válni.”
A versek itt olvashatók.
Pengő Zoltán az általános érvényű igazságokat keresi
Nem lehet legyőzni, drága Ginsberg!
Én is láttam nemzedékem legjobbjait,
egyesek megpróbálták, és belepusztultak,
vagy még idejében abbahagyták,
mások viszont meg sem próbálták,
hanem inkább legyőzhetetlenné váltak ők maguk,
és nekik persze nem lehet megbocsátani,
de megbocsátok én is, mit tehetnék,
az utánunk jövő nemzedékek legjobbjainak,
akik még nem ültek asztalhoz a Gecsemáné kertben,
hanem egymással beszélgetve várnak téged.
(Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg)
„Ha a világirodalom általam legkedveltebb lírai alkotását kellene megnevezni, akkor valószínűleg az Üvöltésre esne a választásom. Így, ha a magyar irodalomra szűkítjük a kört, adja magát Markó Béla 2018-ban megjelent verse, a Bocsáss meg, Ginsberg. A költő, Allen Ginsberg immár klasszikussá vált művére reflektálva készít szubjektív, hozzávetőleg fél évszázadra visszatekintő erdélyi számvetést. Markó mesterien felépített dialógust folytat a beat-nemzedék fő-fő gurujával, melyben végig a személyes szférában, nemzedékének legjobbjai között maradva mond ki általános érvényű igazságokat a romániai magyar társadalomról. A költő kíméletlen éleslátással számol le az illúziókkal, bölcs belenyugvással véve tudomásul, hogy virággal lehetetlen legyőzni ›bármiféle hatalmat‹.
A teljes vers itt olvasható.
Ferencz Hunor a klasszikusban keresi a kortársat
Azt akartad látni, ami elrejtőzik,
visszahúzódik önnön árnyékába.
Vakságod most már a kozmosz
éjszakája, és a szem a ragyogó
tágasságba vész.
(Závada Péter: Oidipusz)
„Závada Péter Oidipusz című verse erős és érdekes módon dolgozza fel a görög mitológiát, miközben olyan fontos kérdéseket érint, mint a sorsunk, az, hogy mennyire ismerjük önmagunkat, és hogy a múlt hogyan befolyásolja a jelenünket. Nekem azért tetszik, mert bár egy klasszikus történetet dolgoz fel, mégis olyan témákat hoz, amelyek mindenkit érintenek.”
A teljes vers itt olvasható.
Székely Zita tíz év múlva a folytatást is elolvassa
A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.
(Lackfi János: A nőci ha negyven)
„Tíz év múlva A nőci ha ötvent is elolvasom. Bár ritkán veszek verseket a kezembe, kevésre tudok ráhangolódni, de erre igen, ugyanis számomra ez nem más, mint humorral és büszkén figyelni a változásaimat.”
A teljes vers itt olvasható.
Forró-Erős Dórának van egy nagy „visszatérője”
Nem rostokolok itthon ezután
hogy itthon találj, ha véletlenül
betoppansz. A hosszú ádventnek vége.
Megkaptam a lapokat. Köszönöm.
Bármikor meglátogathatsz. Nem zavarsz.
Megbocsátok persze. Hisz nem szeretlek.
(Tóth Éva: Solvejg utolsó levele)
Rengeteg verset olvastam és olvasok, sokat kívülről is tudok. Tóth Éva költeménye azonban időről-időre visszatér, talán mert „versmondói pályafutásom” legnagyobb sikerét ezzel értem el, talán mert azóta is betűről-betűre tudom minden sorát, talán mert voltam reménytelenül szerelmes, vagy talán csak azért, mert a Solvejg utolsó levele egy gyönyörű vers.
A teljes vers itt olvasható.
Farkas Endre és a Pelikán
E harmadik pelikán, hát ez is tojt egyet ám.
… És ez így ment volna tán hosszú időn át,
Ha Jonatán, a kapitány a tojásból nem süt
egy jó rántottát idejekorán.
(Robert Desnos: A pelikán, fordította Tamkó Sirató Károly)
Verseket hallgatni sokkal inkább szeretek, mint olvasni. Főleg a versmegzenésítések állnak közel hozzám. Talán a Kaláka Pelikán című nagylemeze volt a legmeghatározóbb számomra gyerekként, ez volt alsóban az osztályunk lemeze! Mert akkoriban még ilyen is volt.
A mai napig magával ragad a címadó Pelikánról szóló, eredetileg francia nyelven íródott vers. Az ifjú, alig húsz esztendős Jonatán kapitány messzi déli tengereket hódított meg éppen legénysége élén, amikor egy pelikánra találtak. A madár tojással lepte meg a kapitányt, ám hogy a meglepetés még nagyobb legyen, a tojásból kikelt egy második pelikán, amelyik szintén tojt egyet, amiből egy harmadik madár kelt ki. …és ez így ment volna még ki tudja, meddig, ha Jonatán kapitány meg nem szakítja a történet fonalát és a pelikánok újabb és újabb nemzedékének világrajöttét egy remek rántotta elkészítésével.
És ebben a versben nem az a kérdés, hány éves a kapitány, az már az elején kiderül, sokkal inkább az, hogy vonzanak-e még bennünket a távoli tengerek, keresünk és találunk-e pelikánokat, amiket a fedélzetre viszünk? Tartogat-e még nekünk kalandokat az élet, és mi még kalandokra késznek tartjuk-e magunkat?
Gyerekvers? Az. Elgondolkodtató? Mindenképp. Te is meghallgatod ma? Kérlek!
Szőcs Noémi otthonra talált a versben
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
.jpg)
