Vasárnap este, életének 77. évében súlyos betegség után elhunyt Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, tudatta a Háromszék napilap, amelynek korábban főszerkesztője volt.

„Újságírói, szerkesztői munkáját mindvégig a közösség iránti felelősségvállalás jegyében, a kisemberek igazát keresve végezte, tizennyolc éven át tartó főszerkesztői tevékenysége során hivatásához hű maradt, a Kós Károly-i szellemiséget átörökítve hitt abban, hogy a székelyföldi, erdélyi magyarság képes maga alakítani sorsát, és nemzete iránt elkötelezett értelmiségiként konokul kereste-kutatta azokat a lehetőségeket, amelyek az önálló gondolkodást és cselekvést erősítették֨” – olvasható a Háromszék honlapján megjelent nekrológban.

Farkas Árpád 1944. április 3-án született Siménfalván, Székelyudvarhelyen járt iskolába, egyetemi tanulmányait Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte. 1963-tól tagja a kolozsvári Gaál Gábor Körnek, írásai jelennek meg az Ifjúmunkásban, az Utunkban, Korunkban. 1968-ig Vajnafalván tanít, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön él, a Megyei Tükör alapító munkatársa. 1971–1975 között az Igaz Szó irodalmi lap munkatársaként dolgozott. 1975–1989 között a lap félállású munkatársa volt. 1990-től a Látó című irodalmi lap szerkesztője volt, 1993-tól 2010-ig a Háromszék című napilap főszerkesztője.

1967-ben szerepel a Vitorla-ének című, fiatalokat bemutató antológiában. 1968-ban megjelenik első kötete, a Másnapos ének. További kötetei: Jegenyekör (versek, 1971), Bővízű patakok mentén (riportkönyv Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel, 1972), Alagutak a hóban (versek, 1979), Asszonyidő (publicisztikai írások, 1983), A befalazott szószék (versek, 1985), A szivárgásban (versek; 1991), Bolhalakodalom (gyermekversek,1998), Erdélyi asszonyok (versek, 2000), Határátkelés (válogatott versek, 2004), Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó (riportkönyv, 2005), Válogatott versek (Székely könyvtár, 2012), Ostorzúgásban ének (egybegyűjtött versek, 2019). Műfordításai: Ion Bănuă: A Sátán könnye. (Versek; ford. Csiki László, Farkas Árpád; Kriterion, Bukarest, 1983, Ion Vinea: Árnyékok malma. (Válogatott versek; ford. Farkas Árpád, Király László, utószó Mircea Vaida; Kriterion, Bukarest, 1976), Ana Blandiana: Valaki engem álmodik, 1985, Adrian Popescu: Világ porán át, 1990, Marin Sorescu: Papírorkán, 1987.

Farkas Árpád 1985-ben megkapta a Román Írószövetség prózadíját, 1993-ban a József Attila-díjat, 2002-ben a Balassi Emlékkardot. 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki, 2018-ban Kossuth-díjat kapott, 2019-ben Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe-díjban részesítette.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a magyar kultúra napján tisztelgett a költő éleműve előtt a Meg kellene bolondulni című előadásával.

A Háromszék szerint Farkas Árpád halála előtt nem sokkel Nagy László költő szavaival búcsúzott, aki azt üzente az utókornak: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük”.