Tavaly év végén jelent meg magyarul a Cser Kiadó gondozásában Ben Westhoff hiánypótló műve, amelynek teljes címe Original Gangstas. Dr. Dre, Eazy-E, Ice Cube, Tupac Shakur története és a West Coast Rap születése. Az első látásra szokatlanul hosszú cím jelen esetben indokolt, ugyanis a téma összetettsége okán, ha csak simán a főcím került volna a könyv borítójára, akkor nem biztos, hogy az olvasó egyből képbe kerül, hogy miről is szól tulajdonképpen ez az igencsak vaskosra sikeredett könyv.

Elöljáróban szót kell ejteni röviden a szerzőről is, aki nem más, mint Ben Westhoff oknyomozó újságíró. Vele kapcsolatosan az első meglepetés akkor ért, amikor a keresőbe beütöttem a nevét, ugyanis bevallom, hogy amíg a könyve nem került a kezembe, sose hallottam róla. A meglepetés pedig az volt, hogy Westhoff fehér. Hogy miért volt ez meglepetés? Nem másért, mint a könyvben feldolgozott téma miatt, ugyanis valahogy úgy voltam vele, hogy mennyire lehet hiteles egy olyan könyv, amelynek szerzője nem a szóban forgó etnikai közösség tagja és amely egy adott közösség körében népszerűvé vált, zárt szubkultúra történetét kutatja, ami a könyvben vizsgált időszakban kicsit sem nyitott kifele. Erre a kérdésre egyébként a könyv elolvasását követően nagyon rövid válasz adható: igencsak hiteles, később pedig az is kiderül, hogy miért. Addig is, ki kell mondani – mindennemű rasszista felhangot mellőzve –, hogy a hip-hop, majd az ebből egyre hangsúlyosabban kibontakozó, nem utolsósorban egyfajta politikai állásfoglalás irányába eltolódó gangsta rap műfajokat afroamerikaiak művelték, a közönség pedig szintén afroamerikai volt (a kezdeteknél még nem jelentek meg az Eminem-szerű figurák, legalábbis Comptonban és South-Central L.A.-ben egész biztosan nem). Visszatérve Ben Westhoff személyére, riportjai és könyvei többszörösen díjazottak az Egyesült Államokban, és olyan rangos publikációkban jelentek meg cikkei, mint a Roling Stone, az L.A. Weekly, a Wall Street Journal vagy a The Guardian. Ezen kívül szociográfiai jellegű riportjait követően találkozhatunk a nevével szaktanácsadói minőségben is, több amerikai kormányzati szerv kikérte a véleményét a szegénységet és az ebből fakadó magas bűnözési ráta visszaszorítását célzó stratégiák kidolgozásánál.

A szerző egyébként az Original Gangstas megírásával merész vállalkozásba fogott, mivel korábban – kritikusok egybehangzó véleménye szerint – még nem született ennyire átfogó mű az 1980-as években útjára induló, majd az évtized végére kiteljesedő zenei jelenségről, amely ma már világszerte ismert, nem utolsósorban a ’90-es évek közepén csúcsosodó Keleti-part és Nyugati-part közötti rivalitás (East Coast – West Coast rivalry) miatt, amely fokozatosan mérgesedett el és amelyből több korabeli híres rapper is kivette a részét, olyannyira, hogy egyesek hullazsákban végezték. Ne vágjunk azonban a dolgok elejébe, mert a könyv is lineárisan halad a történések mentén, ezért röviden lássuk is, hogy honnan is indult a West Coast rap tulajdonképpeni története.

Az első karakter, akivel behatóbban megismertet a szerző nem más, mint Eric Wright. Ismertebb nevén Easy-E, aki zsenge ifjú korától, részben egy véletlen egybeesésnek köszönhetően – drogdíler unokatestvérét kicsinálták, ő pedig ismerte a cucc rejtekhelyét – valóban a gengszter életforma mellett tette le a garast. Vagy egyenesen a dollárt, ugyanis a fehér por forgalmazását követően ebből egyre több kezdett lenni neki, ekkor pedig még zenével nem is foglalkozott. Mégis, később az egész mozgalom egyik kulcsfigurájává nőtte ki magát, de nagyon jó választás, hogy vele indul az egész sztori, mert az ő életútján keresztül bepillantást nyerhetünk egy átlagos feketebőrű tinédzser mindennapjaiba a ’80-as évek Comptonjában. Ma egyébként Compton az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb településeként szerepel a statisztikákban, akkoriban viszont a helyzet még nem volt ennyire tragikus, de már küszöbön állt egy kisebbfajta katasztrófa. Ez az az időszak, amikor egyre hangsúlyosabbá válik a leszakadás és mélyül a szakadék a különböző társadalmi rétegek között. Ennek a jelenségnek pedig legjobban a már amúgy is hátrányos helyzetben levő feketék isszák meg a levét, így némileg arra is magyarázatot kapunk, hogy miért is lép a bűnözés útjára egy afroamerikai tinédzser, bár akkor – esetleg – még lenne más választása.

Eazy-E után további figurákkal ismerkedünk meg, mint például Andre Young, aki a ’80-as évek elején DJ volt egy Freak Patrol nevű formációban. Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a hip-hop a kezdetekben sokkal inkább szólt a lemezlovasok virtuozitásáról, mint a későbbiekben fokozatosban előtérbe tolódó szövegekről, amelyek aztán a gangsta rap védjegyévé váltak. Amikor már a szövegcentrikus rappelés vette át a főszerepet a hip-hop szcéna egészén, akkorra Andre már más néven vált ismertté, amely valószínű, hogy a mai napig ismerősen cseng bárki számára: Dr. Dre. Ezeknek az éveknek egy másik kulcsfontosságú szereplője O’Shea Jackson, művésznevén Ice Cube, aki akkoriban South Central Los Angeles utcáit rótta és középiskolai tanulmányai mellett zenével foglalkozott. Külön érdekesség ezen emberek történeteit olvasva, hogy Eazy-E-t leszámítva egyikük sem volt akkoriban az a tipikus gengszter-karakter. Kétségtelen, hogy azok a környékek, ahol fiatal éveiket töltötték, hatással voltak a fejlődésükre, de nem nevezhetők egyértelműen bűnözőknek. A könyvből az is kiderül, hogy Ice Cube korai szövegeire határozottan jellemző, hogy az akkor már aggasztó méreteket öltő gang-kultúra ellenében foglal állást. Ennek az volt az oka, hogy egy közeli barátja meg egy rokona is a környéken dúló bandaháborúk áldozata lett. Ennek fényében külön figyelmet érdemel, hogy a későbbiekben Ice Cube vette fel nagyon markánsan az ún. gangsta-stílust.

Westhoff nagyon jó érzékkel adagolja az információkat erről a korszakról. Rövid, lényegre törő fejezetek sorozatából áll össze a könyv egésze, a különböző szereplők pedig a megtörtént eseményeknek megfelelően találkoznak egy-egy kiemelt fejezetben, hogy ezzel fókuszpontba kerüljenek azok a fontos mérföldkövek, amelyek a műfaj fejlődéstörténete szempontjából kulcsfontosságúak. Egy ilyen mérföldkő az N.W.A. (Niggaz Wit Attitudes) megalakulása, amely gyakorlatilag kiindulópontja a gangsta-rap világkörüli hódító útjának. Legalább annyira fontos mozzanat e tekintetben a legendás Death Row Records kiadó létrehozása, ahol aztán olyan előadók lemezeit adták ki, mint Snoop Dogg vagy Tupac Shakur. Ha pedig már Tupac, nyilvánvaló, hogy ez a könyv is taglalja azokat az eseményeket, amelyek a legendás rapper 1996-os lelövéséhez vezettek. Nem sokkal utána lelőtték Notorius B.I.G.-t is, ezeket a gyilkosságokat pedig mind a mai napig nem sikerült felderíteni. A szerző viszont körültekintően járt el ebben az esetben is, igyekszik egy helyre gyűjteni az összes fellelhető információt és több oldalról is megvizsgálni a szóban forgó eseteket, valódi oknyomozó újságíróként cselekedve. Annyit spoilerezek, hogy innen sem derül ki egyértelműen, hogy ki oltotta ki konkrétan a két rapper életét, akik a kelet-nyugati rivalizálás legismertebb áldozatai, viszont a könyvet olvasva sok új információval lehetünk gazdagabbak az üggyel kapcsolatosan.

Az Original Gangstas nem csupán zenetörténeti és popkulturális szempontból jelentős mű, hanem szociográfiai vonatkozásai sem elhanyagolandók. Megtudjuk például, hogy Compton eredetileg egy cseppet sem kirívó, jellemző módon a fehér középosztály által lakott település volt, sőt az ’50-es években maga id. George Bush későbbi amerikai elnök is itt lakott egy ideig feleségével, Barbara Bushhal. Ezt a majdhogynem idilli állapotot váltotta fel fokozatosan a gazdasági problémák okozta elszegényedés, amelyre rátevődött a kábítószerfogyasztás rohamos térhódítása és az erőszak elharapózása. Westhoff könyvében ezen díszletek között elevenednek meg azok a mára már legendásnak számító idők, amikor az amerikai fekete közösség minden korábbinál erősebben találta meg saját hangját és a gangsta rap révén hangot is adott frusztrációjának. Az akkor született dalokból mai napig merítenek erőt generációk és az akkor lefektetett alapokon ez az örökség – bár némileg megváltozott formában ugyan – tovább él. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a könyvben a szőnyeg alá lenne seperve bármi is, ami ennek a gangsta rap-kultúrának az árnyoldalához tartozik: a pénzéhség, a meggondolatlanság, az erőszak mind-mind a kellő súllyal van jelen ebben az igencsak elgondolkodtató és bizonyos szinten nosztalgiát is ébresztő (igaz) történetben. Ezért is olvasásra feltétlenül ajánlott, még ha nem is vagyunk kifejezetten a műfaj rajongói.