Több havi kötélhúzás után az Egyesült Államokat vezető két nagy párt úgy döntött, hogy még egy kicsit játszik az idegekkel. Ha a hónap végéig nem egyeznek meg az adósságplafon emeléséről, annak nemcsak az amerikai választópolgár, hanem az egész világ megihatja a levét.

Joe Biden a tervezettnél korábban tér haza a G7 országcsoport hirosimai csúcstalálkozójáról. A sietség oka: nem sikerült áttörést elérni a kongresszus republikánus vezetőivel az adósságplafon emelése ügyében. Megállapodás nélkül az Egyesült Államok június elsejével fizetésképtelenné válhat, így az elnök jobbnak látta elhalasztani ausztráliai és pápua új-guineai vizitjét.

Adósságlavina

Az amerikai állampapírok elvileg kockázatmentesek, időről időre azonban felsejlik a fizetésképtelenség réme. Egy évszázados szabályozás értelmében a washingtoni törvényhozás rendszerint kétszer dönt minden olyan intézkedésről, amely költségvetési vonzatai révén átlendítené az államadósságot egy bizonyos küszöbértéken. Előbb a képviselők megszavazzák egy adott összeg elkülönítését – tudván, hogy annak finanszírozása csakis az adósságplafon túllépésével valósítható meg –, majd külön voksolnak arról, hogy a kormány kölcsön veheti a már jóváhagyott kiadást fedező összeget.

Ilyen szavazásokra meglehetősen sűrűn sor kerül, az Egyesült Államok adóssága ugyanis észveszejtő iramban nő. A szövetségi kormány szinte minden évben többet költ a bevételeknél: az elmúlt fél évszázadban csak öt költségvetési évet zárt többlettel, utoljára 2001-et.

A CNN által idézett adatok szerint 1922-ben még 408 milliárd dollárral tartozott az amerikai állam, 1998-ra viszont ez a szám meghúszszorozódott, elérve a 10 billiót. A következő nagyjából negyedszázadban, a tavalyi év végére az amerikai államadósság meghaladta a 30 billiót.

Janet Yellen pénzügyminiszter már január közepén felhívta a képviselőház republikánus elnöke, Kevin McCarthy figyelmét, hogy az USA elérte a törvényben meghatározott adósságplafont, vagyis a 31,4 ezermilliárd dollárt. Azt is hozzátette, hogy a tárca június elejéig tudja biztosítani – speciális számviteli manőverekkel –, hogy a kormányzat teljesíteni tudja a kötelezettségeit, és meg tudja akadályozni, hogy az Egyesült Államok fizetésképtelenséget jelentsen.

Rutinfeladat

Az adósságplafon emelése amolyan rutinfeladatnak számít az Egyesült Államokban. A pénzügyminisztérium kimutatása szerint 1960 óta a kongresszus 78 alkalommal emelte a küszöböt: 49 alkalommal republikánus, 29-szer demokrata elnök idején. Hatalommegosztás esetén – amikor az elnök pártjának ellenzéke volt többségben a „tisztelt házban” – a hitelkeret bővítését különféle feltételekhez kötötték régebben is, viszont a demokraták és a republikánusok közötti szembenállás kiéleződésével egyre nehezebbé válik a kompromisszum elérése. 2011 augusztusában például csak órákkal sikerült elkerülni az államcsődöt.

„Gazdasági túszejtés”

Ezúttal a demokraták és a republikánusok a korábbinál is kevésbé mutatkoztak kompromisszumkésznek. Joe Biden nemrég még arról beszélt, hogy a küszöb emeléséről tárgyalni a képviselőház konzervatív többségével felelőtlenség lenne, „a gazdasági túszejtés honorálása”. Liberális oldalról többen képviselték azt az álláspontot közvetlenül a keddi tárgyalások előtt is, hogy az elnöknek mindössze nyomatékosítania kell, hogy a kongresszusnak feltételek nélkül el kell fogadnia az adósságplafon felemelését.

A másik oldalon a Republikánus Párt radikális szárnya hasonló hajthatatlanságot követel a frakciót vezető Kevin McCarthytól, sőt valósággal szurkol annak, hogy a washingtoni kormány fizetésképtelenné váljon egy demokrata elnök alatt. Donald Trump volt elnök – a dolgok jelenlegi állása szerint a republikánusok legvalószínűbb jelöltje a jövő évi elnökválasztásra –, akinek kulcsszerepe volt McCarthy házelnökké választásában, nyíltan arra buzdította a hozzá hű konzervatív képviselőket, hogy provokálják ki az államcsődöt, ha Bidenék nem teljesítik valamennyi követelésüket. Az úgynevezett Szabadság-frakcióba tömörült keményvonalas konzervatívok megfenyegették McCarthyt, hogy leváltják, ha nem tudja elfogadtatni radikális kiadáscsökkentő javaslataikat.

A keddi tárgyalások után Biden a résztvevők „jóhiszeműségét” méltatta, hangsúlyozva, hogy valamennyien – tehát a republikánusok is – egyetértettek abban, hogy „a fizetésképtelenséget el kell kerülni”. A másik oldalon a képviselőház republikánus többségét irányító McCarthy szemmel látható örömmel konstatálta, hogy az elnök „végül meghátrált” és immár hajlandó tárgyalni az adósságkorlátozás kérdéséről. Biden másrészt „úgy értette”, hogy az adósságplafon és a költségvetés kérdését továbbra is külön kezelik.

Az elnök maga is nyomás alatt áll a Demokrata Párt progresszív szárnya részéről, amely elutasít bármiféle engedményt, ami az állami segélyek szigorítását vonná maga után.

Recept a katasztrófára

Ha a kongresszusnak nem sikerül megállapodnia a küszöb megemeléséről, az katasztrofális hatással lenne nemcsak az amerikai gazdaságra nézve, de a világpiacot is megrengetheti. Nyilván nem állnának le teljesen a kifizetések, viszont egyes becslések szerint nyolcmillió munkahely kerülne közvetlenül veszélybe. A társadalombiztosítási rendszer kedvezményezettjei – segélyezettek, háborús veteránok, katonacsaládok – millióinak havi juttatása maradhatna el. Létfontosságú szövetségi szolgáltatások – beleértve a határellenőrzést és a légiforgalmi irányítást – esnének ki, a gazdaság recesszióba süllyedhet.

Globális szinten a befektetők elveszíthetik az amerikai fizetőképességbe vetett bizalmat, ami drámai hatással lehet a pénzügyi eszközök széles körére, tekintve a dollár szerepét a nemzetközi tranzakciók és a megtakarítások terén.

Egyes republikánusok úgy okoskodtak, hogy június elseje után valójában semmi rendkívüli nem történne, mindössze rákényszerülne a demokrata kormányzat, hogy rangsorolja a kiadásait: amire lesz pénz, azt kifizetik, amire nem, az nyilván nem annyira fontos. A Fehér Ház szerint azonban ez „a gazdasági katasztrófa receptje”. Sőt, már az államcsőd lehetőségének lebegtetése is káros. A hasonló 2011-es kötélhúzás idején – amikor végül az utolsó pillanatban sikerült elkerülni a fizetésképtelenséget – az amerikai részvények értéke mintegy negyedével csökkent.

Az elnök és republikánus házelnök kijelölt egy tárgyalóbizottságot, és McCarthy jelezte, hogy a hétvégére is Washingtonban marad. Miközben az demokraták reménykednek a kétpárti kompromisszumban, a képviselőház liberális frakciójának vezetője, Hakeem Jeffries szerdán elindított egy „tartalék folyamatot”. Eszerint megállapodás hiányában is erőltetnék a szavazást az adósságkorlát emeléséről a képviselőházban, abban a reményben, hogy akad legalább öt józan republikánus törvényhozó – ennyi hiányzik a demokratáknak a többséghez –, aki átszavaz.