Sokan gyűltek össze a péntek délutáni rekkenő hőségben Sződemeteren, a helyi református templom és a Kölcsey Központ udvarán, hogy nemzeti imánk szövegének írójára, Kölcsey Ferencre emlékezzenek születésének közelgő (augusztus 8-i) 232. évfordulója alkalmából.

Az esemény alaphangulatát Erdei Máté színművész adta meg, aki a Himnuszt szavalta, majd Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője segített a lelki ráhangolódásban.

Az eseményen jelen volt Szilágyi Péter, a magyar Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára is, aki beszédét Kölcsey ismert epigrammája köré építette: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak/Hagyd ha kihúnysz örökül: a haza minden előtt.”

„A haza minden elé helyezése nemcsak értékrendet jelent a számunkra, hanem a cselekvésünket is egy irányba vezeti. (...) Egy új reformkor bontakozik ki a szemünk előtt, ahol a cselekvésünket a haza és a nemzet érdeke köré formáljuk. Erre a közös cselekvésre irányítva a figyelmet neveztük el az idei esztendőt a cselekvő nemzet évének” – jelentette ki.

A helyettes államtitkár szerint Kölcsey Ferenc munkássága, szellemisége nemcsak akkor, hanem azóta is áthatja nemzetünk gondolkodását és értékrendjét. „Ha ezt valamiben meg szeretnénk ragadni, akkor bizonyosan nekünk is ehhez a négy szócskához kell visszatérnünk: a haza minden előtt. Kölcsey Ferenc azt kérte barátjától, hogy ezt vésse föl szívébe és hagyja az utókorra is. Ez azt jelenti, hogy egyetlen gondolat van, melynek vezérelnie kell bennünket, ez a négy szócska” – mondta Szilágyi Péter.

Magyar Lóránd Szatmár megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő a megemlékezések fontosságát hangsúlyozta. „Nem csak azért, mert kötelességünk ápolni eleink emlékét, hanem mert ezek az alkalmak tökéletesek arra is, hogy visszatekintsünk az elmúlt évünkre.  (…) Csendesült a világjárvány, de voltak áldozatai, akiket minden család megsiratott, s alighogy feléledhettünk volna, kárpátaljai testvéreink rettegésbe kényszerültek az oroszok támadásai miatt, s meglehet, hogy a mindennapjaik nem a kemény harcok hevében telnek, de a rettegés megmérgezi az életüket. Mi pedig kinyitottuk az ajtóinkat, beengedjük a menekülteket. Kinyitottuk a szívünket és a lelkünket, mert minden európai ember tudja, hogy mit jelent a háború rettenete, ez az elmúlt évtizedek belénk íródott emlékezete, s tudjuk, hogy mi a kötelességünk embertársaink, testvéreink felé” – mondta.

Egyed Emese költő, irodalomtörténész ünnepi előadásában arra kérte a hallgatóságot, hogy ne csak tiszteljék Kölcsey emlékét, hanem olvassák is munkáit: ne csak verseit, hanem novelláit, műfordításait is. „Minden magyar otthonban legyen egy Kölcsey-kötet” – fogalmazott. A költő szövegeiből idézve állapította meg: Kölcsey nagyon erős erkölcsi érzékű és érzelmi intelligenciájú ember volt, akinek az együttérzés, a segítőkészség, a szolidaritás határozta meg életét. Mint felidézte, országgyűlési követként túl bátor, túl modern volt a maga korában, ezért visszahívták. Részben azért mondott le a pesti életről, hogy az árván maradt unokaöccsét ápolja.

A Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című írásában fogalmazta meg intelmeit az akkor 12 éves, beteges rokonához. Hitre intette az unokaöccsét, de egyben azt is sugallta, hogy legyen türelmes a más vallásúakkal. Emellett az emberiség és a magyar nyelv szeretetére buzdította – emlékeztetett az MTI.

Pakulár Julianna sződemeteri református lelkész, a helyi Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ vezetője arról beszélt, hogy az eldugott partiumi településen az ember zsigereiben is érzi, hogy magyar, mert „a helynek erőtere van”. A lelkész megjegyezte: a Himnusz ugyan nem Sződemeteren született, de itt nyer igazán értelmet.

A megemlékezést a Szamos Diákirodalmi Kör tagjainak szavalatai színesítették, a tasnádi Hepehupa néptáncegyüttes pedig citerazenével és néptánccal lepte meg a résztvevőket. A Himnusz eléneklését követően következett a költő templom mellett álló, ilyen ünnepi alkalmakkor cserkészek által őrzött szobor megkoszorúzása. Több mint húsz koszorú került a szobor talapzatához, közintézmények, Kölcsey Ferenc emlékét őrző egyesületek, Magyarországról érkezett küldöttségek rótták le a tiszteletüket az emlékmű előtt, majd a templomban egy adományként kapott Kölcsey-féldomborművet lepleztek le.