Ön tudja, kedves olvasó, hogy milyen az igazi férfi? Erős, határozott, ő fizet a vendéglőben? Sörözik és cigarettaszaga van? Focimeccset néz? Mi az első három dolog, ami eszébe jut az igazi férfiről? És az igazi nőről?

A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón közel másfél órán keresztül sorolta nekünk hét jóképű, fiatal férfi, hogy – milyen az igazi férfi. Helyesbítek: hogy mit gondol egy kelet-európai társadalom a macsóságról, arról az eszmei képről, amelyhez a kisfiúknak születésüktől fogva fel kellene nőniük, és azokról az elvárásokról, amelyek skatulyákba zárják őket. Az idézőjeleket minden néző oda tehette ki gondolatban, ahova akarta.

A szerbiai Reflektor Színház és Bitef Színház produkciójának, a Macho Men-nek alkotói között egyetlen nő van, az egyik rendező: Milena Bogavac, aki a felnőttkor küszöbén álló fiatalemberekkel hozta létre a dokumentarista előadást. „Ezzel a produkcióval nőttünk fel” – vallotta be egyik szereplő a temesvári vendégszereplést követő beszélgetésen, amelyen azt is megtudtuk: kiterjedt projekt része az előadás, amelynek célja, hogy Szerbiában a fiatal férfiakat érzékennyé tegyék az erőszak megfékezése és feminizmus kérdései iránt.

Az előadást tehát nem „profi” színészek játsszák, és a díszlet sem emlékeztet a hagyományos színházra: egyszerű kartondobozok, mindegyiken egy-egy fiatalember neve és születési évszáma. Könnyen dekódolható jelképe annak a beskatulyázásnak, amely minden újszülött fiúgyermekre vár.

A Balkán-háborúk alatt született generáció hét képviselője áll velünk szemben: a dobozokon 1990, 1991, 1992, 1993, 1994. „Ki volt a példaképünk? Kitől tanultunk férfiasságot?” – kérdik maguktól is, de a közönség férfiatagjaitól is. Majd pontokba szedve, tankönyvszerű tárgyilagossággal felmondják évről-évre, mit művelt apáik generációja a kilencvenes évek Jugoszláviájában, mialatt ők járni, beszélni, fiúnak lenni tanultak.

A szöveg kidolgozása alatt az alkotók összegyűjtötték a férfiassággal kapcsolatos csaknem összes sztereotípiát. Az igazi férfi – ahogy a férfiak látják a mai Szerbiában (és nem csak ott, tehetnénk hozzá). Az igazi férfi nem használ testápolót, mert sörrel hidratál. Az igazi férfi ittasan vezet. Az igazi férfi nem tartja be a törvényt. Az igazi férfi nem hív szerelőt, mert ő maga a szerelő. Az igazi férfi soha nem mondja a barátjának, hogy szereti. Az igazi férfi büntetést kap a mégigazibb férfi tornatanárjától, ha rózsaszínű pólóban jelenik meg a testnevelés órán. Az igazi férfi, ha apa, soha nincs ott, mert mindig munkában van.

„Attól a vágytól hajtva, hogy a társadalmi szempontból elfogadható nemi viselkedési mátrixba beilleszkedjenek, a fiatal férfiak gyakran követnek el olyasmit, ami fizikai és szellemi egészségük róvására megy. A társadalom elvárja tőlük, hogy erőt, elszántságot, bátorságot, versengő szellemet és merészséget mutatva tegyenek tanúbizonyságot férfiasságukról, ami viszont gyakran vezet pusztításhoz, sőt, önpusztításhoz. A kultúrában, melyben felnőttek, az érzelmek kifejezését a gyengeség jelének tekintik, a fiatal férfiak elfojtott érzelmei pedig romboló magatartássá alakulnak” – olvasható az előadás ismertetőjében.

A kijelentések között ennek ellenére fel-felbukkan egy érzékenyebb hang. Olyanokat mond, hogy „Az igazi férfi jó barát”, „Az igazi férfi akkor bátor, amikor senki nem akar bátor lenni”, vagy „Az igazi férfi ágyba viszi a barátnőjének a reggelit.”

Hogy reagál erre a többi igazi férfi, azaz a másik hat szereplő? Természetesen gúnyolódással. Ha ágyba vinnéd neki a reggelit, elkezdene hisztizni, hogy összemorzsázzuk az ágyat.

És már el is jutottunk ahhoz, miként látja az igazi férfi – a nőt. Az alkotók elmesélték a közönségtalálkozón, hogy munkájuk során a nőkkel kapcsolatos, férfiakban élő sztereotípiákat is összegyűjtötték, és a produkció során képet kapunk arról is, hogy egy igazi macsó miként támasztja alá érvrendszerét magatartása védelmében. Érdekes antropológiai eszmefuttatást is hallhatunk a nők cipőmániájának és vásárlási szenvedélyének őskorba visszanyúló okairól. „Ezt a jelenetet azért tartjuk fontosnak, mert sokan antropológiai tényeket manipulálásra próbálnak felhasználni. Az őskorban a nők valóban gyűjtögettek és a férfiak vadásztak, ez tény. De ezzel azt sugallni, hogy ennek most is így kell lennie, ez már manipuláció” – jelentette ki a beszélgetésen a rendezőnő.

Ki tudja majd pakolni a sztereotípiákkal teli dobozát a jugoszláv háborúban fogant generáció? Az alkotók szándéka erre utal. „Dobálj ki mindent, és tegyél bele, amit akarsz!” Magyarán: légy igazi férfi úgy, ahogy te akarsz férfi lenni, és ne úgy, ahogyan a társadalmad hagyományai elvárják tőled.