Simon Márton Nagyváradon: „Szükségünk van a jó mondatokra”

A Szigligeti Stúdió fehér termében folytatódott pénteken a Gyújtópont irodalmi beszélgetéssorozat. Ez alkalommal Simon Márton költőt, slammert faggatta Ozsváth Zsuzsa, az Élő Várad mozgalom tagja.

Szerencsés pillanatok és nagyon sok munka rejtőzik amögött, hogy őt „sztárszerzőnek” tartják, mondta Simon Márton. Hosszú távban gondolkodik, s bár 2004 óra publikál, első kötete csak 26 éves korában jelent meg. Fontos feltérképezni, hogy hol érdemesebb publikálni, még ha sokat kell várni a rangosabb folyóiratokban jelenhessenek meg írásai. 

Bár ő maga nem használja egyiket sem, a Polaroidok szövegei a Tumblr-en és az Instagramon is elkezdtek terjedni, a slam poetry népszerűsége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy olykor „sztárszerzőnek” aposztrofálják. Az első jelentősebb slam poetrys esemény a Pilvaker volt, ahol nyolcszáz ember előtt léptek fel, de ez hozta az áttörést is, mivel ezután az összes jelentősebb fesztiválra meghívták őket, de ebbe is „munkát és tudást kellett belefektetni”.

Magyarországon 2006-ban volt az első jelentősebb slam poetry esemény, akkor „költők kontra és rapperek” léptek fel közönség előtt, idézte fel Simon Márton, aki beszélt arról is, hogy a spoken word Amerikában sokszor polgárjogi mozgalmakhoz kapcsolódott, míg a slam poetryt Marc Smith indította útjára Chicagóban, onnan hódította meg a műfaj a világot.

Neki nincs külön költői és slammer énje, mikor egyik, mikor másik műfajban alkot többet. Máig tartja a kapcsolatot Kemény Istvánnal, de Petri Györgyöt, Orbán Ottót is nagyra tartja és Parti Nagy Lajos szövegeit is nagyon szereti. A Fehér ing drapp kabát című vers – ezt fel is olvasta a szerző – Petri György emléke előtt tiszteleg, de hallhattuk a Rókák esküvője és az Arról, hogy nem jó című verseket a szeptemberben megjelenő kötetből, az est zárásaként pedig slammelt is Simon Márton.

A Polaroidok kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a kötet szövegei nem haikuk, szögezte le Simon Márton. Japán szakosként érdekelte a sajátos szabályokkal rendelkező, Macuo Basó alkotta műfaj, a haiku ugyanis jóval több annál, mint hogy „cseresznyevirágzás”. Sajnos a nyugati, vagy éppen magyar szerzők legtöbbje nem érti, hogy a japán haiku egyfajta mozaikos, megfejtős, kódfejtős szöveg, ezt próbálta átültetni magyarra. Akkor éppen Walesben pincérkedett, és „elkezdte gyűjteni a sorokat”.

A Független Mentorhálózatnak is tagja, egyik mentoráltja épp az őt kérdező Ozsváth Zsuzsa, s bár lejárt az egy év, folytatni szeretné a munkát mentoráltjaival, mivel úgy véli, mindenkinek van még egy lépcsőfoka, ahová el kell jutnia.  Workshopokat is vezet, iskolákba is jár, ahol például filmet néz meg 15 – 18 éves fiatalokkal, majd arról írnak szöveget. „Ha szövegekkel foglalkozol, ha meg tudsz fogalmazni egy mondatot, jobb lesz tőle az életed” – fogalmazott Simon Márton, aki szerint az élet akár jó, akár rossz helyzeteit fontos megfogalmazni, mert „szükségünk van jó mondatokra, szavakra, hogy  verbalizáljuk az életet”.

Simon Márton 1984-ben született, Kalocsán. Költő, slammer, műfordító. Verseket 2004 óta publikál, két kötete jelent meg – 2010-ben a Dalok a magasföldszintről, 2013-ban a Polaroidok. Járt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika-kommunikáció szakára, ám diplomát 2015-ben szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen, japán szakon. 2011-ben Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesült; ugyanazon évben csöppent a slam poetry világába. 2017-ben Boros Levente dobos közreműködésével, Mielőtt megszólalsz címmel „kísérleti spoken word” albumot jelentetett meg, valamint – ősszel – a Visegrad Foundation irodalmi ösztöndíjasa volt Krakkóban. Tagja a József Attila Körnek és a Szépírók Társaságának. Budapesten él. A Gyújtópont beszélgetéssorozatot az Oberon Kulturális Egyesület szervezi, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával.

Kapcsolódók

Kimaradt?