Harmadszor tért vissza Grecsó Krisztián író, költő, az Élet és irodalom prózarovatának szerkesztője Nagyváradra, vele 2009-ben és 2014-ben már találkozhatott a közönség. Az Illyés Gyula Könyvesbolt, ahol Kőrössi P. József beszélgetett a meghívottal, megtelt pénteken este.

Harminc év napsütés címmel jelent meg Grecsó Krisztián első tárcanovella gyűjteménye, melynek címét az ihlette, hogy a szerző nagyapja 31 éven át jegyezte fel a napi időjárást, miközben unokája azzal gyötörte: írjon naplót. Egyetlen félmondat – „A mamának titkai vannak” – kerül a több évtized alatt papírra, mivel a nagyapa szemérmes, zárkózott ember volt, de mivel „minden helyzet visszajön (...) ezt is vissza fogom kapni”, fogalmazott a szerző.Az est elején Kőrössi P. József a Pletyaanyu című, 2001-ben megjelent novelláskötete utóéletéről is kérdezte Grecsó Krisztiánt, azért ugyanis többen beperelték őt. Mint megtudtuk, hat család perelte az egyetemista korában megjelent kötetért, melyet még kamaszos lendülettel történések hűségéhez ragaszkodva írt meg, a kisközösség azonban, melyből ő jött, nettó árulásként élte meg. A Harminc év napsütésben újra feltűnik szülőfaluja, Szegvár, azonban ma már ott is jobban értik a szerzőt, hiszen az a faluközösség, amelyben mindenkinek megvolt a helye, összetört. Sokan dolgoznak külföldön, így jobban értik azt az idegenséget is, amelyet ő érzett elkerülve onnan.

Aparegényt sem ír addig, míg fel nem dolgozza, hogy neki és balettművész, koreográfus öccsének, Zoltánnak édesapjuk másról sem tudósított, mint hogy van egy másik világ, mint a falué. Édesapjuk a maga korában hippi volt, azonban neki nem sikerült az a fajta kitörés, ami fiainak végül igen, bár Grecsó Krisztián vallja, hogy neki mégis minden természetes reakciója, az ahogyan a pénzzel bánik, a vendégszeretet, a munka és a tanulás szentsége a katolikus parasztgyerekként kapott neveléséből fakad. Írásai önéletrajzi ihletésűek, azonban sokszor szerette volna, ha a dolgok úgy történnek meg, ahogyan leírta.

„Az emlékezés fontos része a felejtés, így tudjuk magunkat egyben tartani” – mondta Grecsó Krisztián, aki szerint az, hogyan színezünk ki egy történetet sokszor jellemzőbb a történetre, mint maga a történet. A történetmesélésnek a családi mítoszképzés az egyik legfontosabb feladata, tette hozzá, s Szabó Magdát hozta fel példaként, akinek az egész élete alapanyaga volt a történeteknek, s végére ő lett ezek alanya. Ez nem csalás vagy önáltatás, hanem a történethez fűződő viszony.

Zoltán öccsével és két dzsesszzenésszel egyébként közös esteket tartanak melyeken ő felolvas, testvére pedig a tánc nyelvén felel az elhangzott szövegekre. Az estek improvizatív jellegűek, csak a kezdő szöveg azonos. Fontos szerepe van szerinte a Rájátszás produkciónak, melyben az énekelt vers hagyományának felelevenítését látja. Míg a költői versenyek mai formája a slam-poetry lett, az énekelt versnek ma zenészek – például Beck Zoltán, Kollár László, Egyedi Péter – és írók, költők – például Háy János, Kemény István, Szálinger Balázs és ő – adnak keretet.