Csíkszeredai Szentivánéj történelmi ágyúdörgésben

Csíkszeredában hagyománnyá vált, hogy a Múzeumok Éjszakája rendhagyó eseménysorozaton különleges kínálattal lepni meg a közönséget. Ezúttal is így történt, de a helyszínen a közönség némely tagja is meglepte a szervezőket, rendfenntartókat.

Péntek este a Mikó-vár bejáratához érkezve a rengeteg parkoló bicikli látványától is földerült csapatunk hangulata a kellemes, nyári estén. Belépve az 1211-es sorszámú jegyet kaptam, és a kedves jegyszedők fölragasztották a rendezvény matricáit is a mellkasunkra. A Csíki Székely Múzeum várudvarán már jókora közönség várta, kedélyesen társalogva az esti koncerteket. A gyerekek ügyességi játékokon versengtek, míg szüleik lenge sátrak alatt kortyolhattak üdítőikbe, borukba – ki-ki mire szomjazott a kerti büfénél.

Az csak a rendfenntartókat lepte meg, bennünket nem annyira, hogy egy-egy látogató egyenesen a borospohárral lépegetett be a múzeum ezúttal ingyenesen látogatható, féltett kincsei közé – mindenesetre a „Na, ezt ne, ezt ne!” horkantással a vártörténeti kiállítás besötétített terméből kitoloncolt fiatalember tárlatavatók stílusát idéző csínján mi látogatók mindannyian megértéssel mosolyogtunk.

De lefagyott arcunkról a mosoly, midőn a Művészek ágyúdörgésben – Erdély az első világháborúban című időszaki kiállításon, ahol mi magunk is riadtan tettük el a fülledt kiállítótérben elővett negyedes ásványvizet, miután a teremfelügyelő hölgy élesen ránk szólt, hogy no, azt szigorúan tilos. Utána megértésünket kérve magyarázta: igaz, hogy ezt nem írták ki sehová a látogatóknak, de a tavaly a Csontváry-kiállításon járták meg, hogy valakinek a kezéből a frissen felnyitott szénsavas ásványvíz a falra loccsant – kis híján a festményekre – ezért a rendkívüli óvatosság.

A tárlatanyagot mindenképp érdemes volt megtekintenünk. A történeti Erdély harctereket megjárt festőinek frontélményeit megörökítő tárlaton a Nagy István szénrajzai, katonaportréi egy teljes falon sorjáznak – és gyakorta hallottuk a belépő gyerekek suttogását „Ez Nagy István!” – bizonyára a festő nevét viselő művészeti líceum diákjai voltak. De széttépett holttestek csöndjét is láthattuk méretes tablón.

A kiadott program forgatókönyve szerint Szücs György művészettörténész bemutatta a kiállításhoz készített katalógusát, amely fontos támpontokat ad ahhoz, hogy megmerítkezzünk az első világháborús hangulatban. Ezzel a hangulattal átitatódva léptünk ki a várudvarra, ahol Gyimesvölgye férfikórusa az Ördögszekér zenekar hangszeres kíséretében is mintha a bakanóták rezes refréneit dalolná. Mindenesetre Petruska koncertjén föloldódtak a történelmi súlyok.

banner_fqCTjirk_Double Rise 3oo.jpg
banner_slFPWcPP_WhatsApp Image 2021-07-23 at 15.48.23 79o.jpg

Kapcsolódók

Kimaradt?