Miközben a legtöbb posztszocialista országban készültek már a kommunizmus időszakát feldolgozó keserédes vagy drámai filmek – ebben a román filmesek különösen maradandót alkottak – olyan filmet nehezen tudnék említeni, amelyik a teljes keleti blokk kontextusában mesélt volna valamit vasfüggöny megszűnése előtti évekről. Ezt teszi Anca Miruna Lăzărescu romániai mozikban most futó hidegháborús road movie-ja, az Utazás apánkkal (La drum cu tata).

A film 1968-ban, a prágai tavasz évében játszódik. Három aradi sváb – apa és két fia – kis sárga Wartburggal indul Kelet-Németországba, hivatalosan vakációzni, valójában egy drezdai orvoshoz, aki egy műtéttel megmentheti az apa életét. Egy abszurd véletlen folytán átjutnak a vasfüggönyön és szembesülnek mindazzal, ami addig az abszolút szabadságot jelentette számukra: a Nyugattal.A rendező 1979-ben született Temesváron és 1990-ben, 11 évesen költözött Németországba a szüleivel. Itt végezte a filmiskolát is. Sokat díjazott diplomafilmje, az Apele Tac (Csendes folyó) szintén egy meneküléstörténet Ceaușescu Romániájából. Régóta csiszolódik benne apja története, amelyből az Utazás Apánkkal – első nagyjátékfilmje – született: a prágai tavasz évében, 1968-ban apja, 18 évesen, 48 órás tranzitvízumot kapott Nyugat-Németországba, ezalatt kellett eldöntenie, hogy marad, vagy ad még egy esélyt Romániának, annak fényében, hogy Ceaușescu látszólag a reformer csehszlovák vezető, Alexander Dubček oldalára állt.Az apa története a filmben Emil Reinholtz (Răzvan Enciu), a kisebbik fiú alakját ihlette, ő a naiv lázadó, aki apró diákcsínyekkel tiltakozik a rendszer ellen. Bátyja, Mihai Reinholtz (Alexandru Mărgineanu), fiatal orvos, beszervezte a Szekuritáté, de inkább belenyugszik a helyzetbe, csakhogy a család megkaphassa az útlevelet és így megmenthessék az apjuk életét. Ahogy egy klasszikus road-movie-hoz illik, az út során különböző kalandokba, döntéshelyzetekbe keverednek a szereplők, és ezek különböző felismerésekhez vezetik el őket.A film nem sok jót mond a Ceaușescu-rezsimről, de a Nyugatot is kifigurázza. Mihai beleszeret egy grófi származású nyugatnémet egyetemista lányba, aki a szocializmust bálványozza és lakását baloldali aktivistákkal osztja meg, akik nevetségesen naivnak tűnnek, amikor a világforradalomról beszélnek és elszántan állítják a Szekuritáté karmai közül szabadult aradiaknak, hogy a kapitalizmus rabjai. Mihai túltenné magát a nyilvánvaló diszkrepancián, bár ez egyre kevésbé sikerül, miután a nyugatnémet rendőrség is be akarja szervezni, hogy jelentsen a hippi kommuna tagjairól. Emil pedig – még mindig egy 18 éves naiv lelkesedésével – hisz abban, hogy Ceaușescuból egy sikeres romániai Dubček lehet.

​

A cselekményfordulatok mindig jól előkészítettek, a szereplők indítékai pontosan kidolgozottak, a látványvilág precízen idézi 1968-at, a történelmi háttér pedig archív felvételeken és kissé szájbarágósan az udvaron katonásdit játszó gyerekek visszatérő epizódjában is megjelenik. Talán éppen ezért nem lett túl karakteres a film. A kevés emlékezetes jelenet közül az egyik a filmzenéhez kapcsolódik, amiért a zeneszerző, Darvas Ferenc díjat kapott a Müncheni Filmfesztiválon: a keletről jött vendégek a nyugati szocialisták legnagyobb örömére az orosz „Kalinka moja” népdal feldolgozását éneklik, de, románul, Sztálin-ellenes szöveggel.Ha a román film kontextusában nézzük, Anca Miruna Lăzărescu – képzettségéből következően is – külön utat jár, de ezt nem teszi annyira egyedi módon, mint mondjuk Bogdan Mirică, aki Kutyák című westernjével karakteres saját hangot tudott megütni. Az Utazás apánkkal című filmet viszont mindenképp érdemes megnézni, főleg a második feléért, amelyben – már túl azon az érzésen, hogy kissé szirupos, happy end-es emigrációtörténetet fogunk látni – valós dilemmát látunk, Mihai vergődését az ölébe hullott viszonylagos szabadság és a családi kötelékek között.