A marosvásárhelyi színház hét évtizedét ünneplő, Az első hetven év című rendezvénysorozat különleges mozzanata volt a kopjafa-avatás és kegyeleti séta, amire a marosvásárhelyi felekezeti temetőkben került sor, és aminek alkalmával az intézmény kötelékében elhunyt, Marosvásárhelyen nyugvó művészek emléke előtt tisztelegtek a Tompa Miklós Társulat színészei, az elhunytak hozzátartozói, egykori rajongói.

Régi adósság törlesztése ez, hiszen a városban egyetlen közterület sem viseli színész, rendező, drámaíró nevét.

A megemlékezés a református temetőben kezdődött, ahol Gáspárik Attila emlékező szavai után Bokor Barna színművész mondta el Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét, majd Lőrincz János református esperes megáldotta a sírkertben nyugvó művészek emlékére felállított kopjafát. A kegyeleti séta a Somostető oldalában található zsidó temetőben folytatódott. Ide Harag György rendező sírjához zarándokoltak az emlékezők. Közöttük többen még személyesen is ismerhették, a fiatalabbak viszont már csak hírből, rendezéseinek felvételeiből szerezhetnek tudomást a rendezőóriásról. A második kopjafát a katolikus temetőben állították fel. Ennek avatásánál elhangzott Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verse, majd Oláh Dénes főesperes imáját és áldását követve megkoszorúzták a katolikus temetőben nyugvó művészek emlékére állított kopjafát.

Az ezen alkalommal avatott emlékhelyek a jövőben is a színházi emlékezés színhelyei lesznek.

A kopjafák a háromszéki Haszmann Pál és a sepsiszentgyörgyi Kis István műhelyében készültek, kivitelezésüket a Communitas Alapítvány támogatta.

A kopjafaállítók remélik, hogy a két újonnan avatott szimbólum a jövőben zarándokhely lesz a volt művészek emlékére.