Egy álcsaládról szóló thriller, személyes archívumokra épülő dokumentumfilmek, valamint az anyaságról, identitásról és a túl korán jött sikerről szóló történetek is szerepelnek a 25. alkalommal megrendezett Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (június 12–21.) Magyar Napjának programjában. Az idei válogatásban olyan elismert rendezők munkái találkoznak, mint Nemes (Jeles) László, Pálfi György és Enyedi Ildikó alkotásai, valamint a független magyar film legújabb generációjának képviselői, akik folyamatosan kísérleteznek filmes műfajokkal és formákkal – írja közleményében a TIFF.

A cannes-i nagydíjjal, Golden Globe-bbal és Oscar-díjjal elismert Saul fia révén Nemes László az elmúlt évek egyik legmegbecsültebb európai rendezője. A 25. TIFF közönsége országos premierként láthatja Árva (Orphan, 2025) című legújabb filmjét, amely az 1956-os forradalom utáni Magyarországon játszódik. A történet középpontjában egy fiú áll, akit az édesanyja nevel egyedül, míg meg nem jelenik egy férfi, aki azt állítja, ő a valódi apja.

A TIFF visszatérő vendége, Pálfi György lobbanékony és nonkonformista stílusáról ismert, és ez alól legújabb filmje sem kivétel. Ahogy azt a cím is sugallja, a Tyúk (Hen, 2025) története szinte teljes egészében egy tyúk szemszögéből bontakozik ki. A tyúk megszökik egy ipari farmról, és egy görög tengerparti faluba kerül, ahol erőszak, visszaélések és abszurd hatalmi viszonyok uralta világgal találkozik.

Az Itt érzem otthon magam (Feels Like Home, r. Holtai Gábor, 2025) című filmben egy nőt elrabolnak, majd egy házba visznek, ahol egy férfi több magányos és kiszolgáltatott embert kényszerít arra, hogy egy család szereplőit játsszák el. Mindegyikük új nevet kap és szigorú szabályokat kell követniük. Miközben a főhős menekülési lehetőséget keres, fokozatosan rájön, hogy a félelem, a függőség és a szeretet iránti vágy tartja fogva a többieket — még akkor is, amikor az ajtó nincs bezárva.

A Szia Sári! (Don’t Worry Sári!, 2025) című dokumentumfilmben Haragonics Sára több mint harminc év családtörténetét rekonstruálja archív felvételek, hangüzenetek, és saját terápiás üléseinek részletei segítségével. A film közvetlenül beszél mentális egészségről, generációk közötti kapcsolatokról, veszteségről és arról, hogyan öröklődnek tovább a személyes traumák a családokon belül, a kelet-európai társadalmi változások előterében.

A tavalyi TIFF-en életműdíjjal ünnepelt Tarr Béla executive produceri közreműködésével készült Minden csillag (Stars of Little Importance, r. Olasz Renátó, 2025) debütfilm; két testvérről szól, akik karácsonykor visszatérnek a szülővárosukba. A helyszínen  mintha megállt volna az idő. A film mesél kudarcokról, megromlott barátságokról és arról az érzésről, hogy a múlt néha pontosan ott vár ránk, ahol hátrahagytuk.

Kapcsolódó

„Nem akartam, hogy színészkedjenek, azt akartam, hogy létezzenek” – Interjú Olasz Renátóval a Minden csillagról

A rendező első nagyjátékfilmjében a színészek és stábtagok többsége erdélyi származású, Tarr Béla pedig executive producere volt az alkotásnak.

Tarr Béla Minden csillag Olasz Renátó Filmtettfeszt erdélyi magyar filmesek

Nagy Borbála első nagyjátékfilmje, a Mambo Maternica (2025) három magyar nőt követ. Berlinben, Párizsban és Budapesten élnek, és életük meghatározó döntései előtt állnak: abortusz, mesterséges megtermékenyítés és örökbefogadás. A film párhuzamosan építi fel a három történetet, bemutatva, hogyan fonódik össze az anyaság, a párkapcsolatok és a társadalmi nyomás a szereplők életében.

Az Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről Arany Medve-díjas rendezője által készített, a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában bemutatott Csendes barát (Silent Friend, 2025) főszerepeiben Léa Seydoux és Tony Leung Chiu-wai látható. A történet egy német város botanikus kertje köré épül, és három különböző időszakon keresztül követ olyan szereplőket, akik megpróbálnak kitörni megrekedt életükből, és a kert terében próbálnak új kapcsolatot találni egymással és a természettel.

A Nem én vagyok (My Turn, 2025) című filmben egy furcsa baleset arra kényszerít egy kínai–magyar testvérpárt, hogy ugyanazon a testen osztozzanak, és mindennapi életük gyorsan kontrollálhatatlan káosszá válik. Saját, két kultúra közti gyermekkori tapasztalataiból kiindulva Zhang Ge beszél az identitás fogalmáról és arról, hogy a család szó mindenkinek mást jelent.

A rövidfilmjével Oscar-díjat nyert rendező, Deák Kristóf az Egykutya (With Friends Like These, 2025) című filmmel tér vissza. A történet négy egykori kollégiumi barátról szól, akik tíz év után újra találkoznak, miután évekig mindent megtettek azért, hogy elkerüljék egymást. Az egyetlen éjszaka alatt kibontakozó, feszült, humoros és érzelmi káosszal átitatott találkozás hamar felszínre hozza a régi sérelmeket, a tönkrement kapcsolatokat és más, kimondatlan dolgokat..

Az Apám lánya (My Father’s Daughter, 2026) című dokumentumfilmben rendezője, Lea Podhradská eltűnt nővérét keresi, akinek akkor veszett nyoma, amikor ő még csak nyolcéves volt, és akiről a család közel harminc éven át szinte egyáltalán nem beszélt. Minden megváltozik, amikor előkerül egy spanyolországi börtönből küldött levél — az egyetlen nyom, amit nővére huszonhét év alatt maga után hagyott.

A magyar filmművészet sokszínűségét bizonyítja a Pogány Induló – Ez így volt szép (Meant to Be: The Story of Pogány Induló, r. Olivér Márk Tóth, 2025) című HBO-produkció is, amely egy tinédzserként híressé vált rapper felemelkedéséről mesél . A három évig forgatott dokumentumfilm megmutatja, hogyan egyensúlyozik az egyre nagyobb koncertek, több milliós streamszámok és a túl gyorsan jött siker nyomása alatt, miközben még mindig keresi a helyét a család, a függőségek és a hétköznapi élet világában.

A Magyar Nap szervezői a legfiatalabb nézőkre is gondoltak: a  Hugó, a víziló (r. William Feigenbaum, Gémes József, 1975) című, magyar–amerikai animációsfilm-klasszikus különleges, magyar nyelvű vetítésen lesz látható a Mini-TIFF preview szekcióban.