A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége megrendülten búcsúzik a vásárhelyi színházi élet Nagyasszonyától, a legendás Székely Színház alapító tagjától, Szabó Duci színművésznőtől, aki szombaton, 96. életévében az öröklétbe távozott – írják szerkesztőségünkhöz is eljuttatott nekrológjukban a társulat tagjai.

A kollégák és rajongók által csak „Ducika”, majd később „Duci néni”-ként ismert Szabó Ida Kolozsváron született 1920. november 10-én. Különleges, szép hangjának köszönhetően előbb énekesnőnek készült, majd a kolozsvári Nemzeti Színház mellett működő Színiiskola elvégzése után 1942-ben szülővárosában színésznőként debütált. 1946-ban az akkor alakuló Székely Színházhoz szerződött. A Marosvásárhelyi Székely / Állami / Nemzeti Színház művészeként pályakezdésétől az 1977-es nyugdíjazásáig hű maradt társulatához, de nyugalomba vonulása után is vállalt fellépést, kulturális közszereplést színészbálok matrónájaként, művelődési rendezvények védnökeként.

Gazdag és szép pályafutása során jeles alakítások sokaságában mutathatta meg tehetségét, színes egyéniségét. Eleinte szép énekhangjával, beszédének árnyaltságával és csinos megjelenésével tűnt ki, majd a különböző színházi stílusok kifejezőeszközeit is magáévá téve aratott sikereket, nagy jártasságot bizonyítva a változatos színházi formanyelvekben.

A Székely Színház nyitó darabjában, az 1946. március 10-én bemutatott Lehár Ferenc: A mosoly országa című operettben mint Szu-Csong herceg húga lépett fel, majd a társulat fénykorában olyan szerepei váltak emlékezetessé, mint Encella királyné – Szirmai Albert: Mézeskalács, Juliette – Lehár Ferenc: Luxemburg grófja, Stázi – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, Iluska – Kacsóh Pongrácz: János vitéz, Arzéna – Johann Strauss: A cigánybáró, Sarah – Jakobi Viktor: Sybill, Boriska – Tóth Ede: A falu rossza, Gianetta – Heltai Jenő: A néma levente, Marcsa – Szirmai Albert: Mágnás Miska, Leila – Huszka Jenő: Gül-baba, Rózi – Gárdonyi Géza: A bor, Lizi – Móricz Zsigmond: Sári bíró, Rózsi – Szigligeti Ede: A csikós, Piroska – Mikszáth Kálmán: Különös házasság, Rozika – Móricz Zsigmond: Úri muri, Borcsa – Csiky Gergely: Ingyenélők, Kántorkisasszony – Bródy Sándor: A tanítónő, Carlotta – Heltai Jenő: A néma levente, Örzse – Szirmai Albert: Mézeskalács, Ilma – Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. A továbbiakban jelentős rendezők irányításával alakult karrierje, melynek fontosabb állomásai voltak a Larisza – A. Arbuzov: Irkucki történet, Jenny Beales – Arnold Wesker: Gyökerek, Noémi – Méhes György: Noé bárkája, Lena – Kiriţescu: Darázsfészek, Petyponné – Gerges Feydeau: Osztrigás Mici, Bojánné – Nagy István: Özönvíz előtt, Pepi néni – Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Renèe – Mihail Bulgakov: Képmutatók cselszövése, Szalayné – Barta Lajos: Szerelem, Bárónő – Labiche: Olasz szalmakalap, Berta néni – Szabó Lajos: Hűség, Somosiné – Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, Özv. Bági Bágyiné – Krúdy Gyula: A vörös postakocsi, Rózsi néni – Tamási Áron: Csalóka szivárvány, Erzsók asszony – Szigligeti Ede - Móricz Zsigmond: A csikós.

A Marosvásárhelyi közönség utoljára az 1989. december 15-én bemutatott és 1993-ig műsoron tartott Székely János: Irgalmas hazugság című drámájában láthatta színpadon, Kincses Elemér rendezésében,  Anna szerepében. Ezzel az alakítással lépett utoljára színre Budapesten a Várszínház színpadán. Gazdag pályafutásának képi emlékeit a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház archívuma, hangdokumentumait a Marosvásárhelyi Rádióstúdió arany szalagtára őrzi.

Árnyalt szerepformálása, varázslatos személyiségének sugárzása, emberszeretete  a közönség kedvencévé avatta, akinek legendás alakításaira ma is sokan emlékeznek. De a színházi szakma elismerését is kivívta, bizonyítja mindezt a hazai és magyarországi elismerések, kitüntetések sokasága: a  Marosvásárhelyi Székely Színház Örökös Tagja – a Székely Színház alapításának 50. évfordulóján odaítélt elismerés – 1996., a Szentgyörgyi István díj – a Budapesti Székely Kör  díja – 1998., Marosvásárhely Neves Személyisége – a Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió díja –  2000., – a Hunyadi László Baráti Köre Társaság díja – 2002., a Magyar Játékszíni Társaság Hűség díja – 2004..

Szabó Duci életpályájának és művészi karrierjének avatott feltárására és méltatására a vele készült, a Polis Könyvkiadónál a Prospero könyvek sorozatban megjelent, Nagy Miklós Kund által jegyzett élet-interjú kötetben került sor.

2015. november 10-én SZABÓ DUCI művésznő, 95. életévét töltötte. Ebből az alkalomból a Tompa Miklós Társulat tagjai szerenáddal és virággal köszöntötték Marosvásárhelyen a Kálvin Idősek Otthonában. Akkor a rá mindig is oly nagyon jellemző derűvel és humorral fogadta a köszöntést és a jókívánságkat. Az eseményről a Maszol is hírt adott. 

Két hónap elmúltával immár békés, örök nyugodalmat kíván neki, és kegyelettel hajt fejet emléke előtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház minden munkatársa. Szabó Duci marosvásárhelyi tisztelői 2016. január 19-én, kedden 12.00 órától róhatják le kegyeletüket a Kultúrpalota előcsarnokában felállított ravatalnál. Földi maradványait Kolozsváron a Házsongárdi Temetőben helyezik örök nyugalomra.