banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Egy strudli nem strudli, de még kettő sem - ünnepeltek a szatmári svábok

A Strudlifesten több ezer darabot sütöttek az ínycsiklandó sváb finomságból, de most nem tudták olyan gyorsan készíteni, mint amilyen gyorsan elfogytak az aranyló párnahalmok.

Tizenegyedik alkalommal fesztiváloztak és tobzódtak a finomságban a szatmárnémeti Sváb Házban a strudlikedvelők – egyszóval azok, akik számára szinte lehetetlennel felérő vállalkozás annak eldöntése, hogy a krumplis, a szilvaízes, a sós vagy az édes túrós a finomabb-e – ezért aztán újra és újra meg kell kóstolniuk. A szatmári svábok jellegzetes (no meg legnépszerűbb és legkedveltebb) ételének ez alkalommal is egy egész napot szentelt a Kálvária templom német közössége és a Szatmári Német Demokrata Fórum, ily módon is ápolva hagyományaikat és népszerűsítve a finomságot – hiszen bő évtizeddel ezelőtt már az első fesztivált is ezzel a céllal szervezték ft. dr. Schupler Tibor kezdeményezésére.Bár a svábság már háromszáz éve letelepedett Szatmárban, a világháborúk, a deportálások és az önként vállalt exodusok nyomán jelenlétük nagyon meggyengült és fontosnak érezték, hogy hagyományaikat, kultúrájukat elevenen tartsák, innen eredt az alapötlet és a motiváció. Emellett egy fesztivál az emberek közötti találkozást, beszélgetést, ismerkedést is jelenti, a találkozások pedig nagyon fontosak: a svábokat megerősíti svábságukban, illetve segít abban, hogy mások is megismerjék a sváb kultúrát, amelynek egyik szimbóluma a strudli.

A strudli egykor a leggyakrabban asztalra kerülő sváb étel volt, hiszen olcsó, ugyanakkor tápláló finomság, ráadásul leves-variációja is létezik: a strudlitésztából leeső kis apró darabokból készül a strudlileves, ami szintén a kedvenc sváb ételek közé sorolható és nagyon finom, mint ahogy azt a fesztiválozók is megállapíthatták. Igaz, ma már annyi engedményt tesznek a modernségnek, hogy apró kockára vágott, füstölt csülökkel is ízesítik, egykor ugyanis „nem pazarolták” ilyesmire a sonkát vagy füstölt kolbászt, a szilvaízzel, édes túróval töltött párnácskákat pedig desszertként vagy uzsonnaként falatozták, alkalomtól függően Dickmilch-el, azaz aludttejjel vagy forralt borral.

„Ráadásul hamar elkészül. Mikor hazamentünk a mezőről, gyorsan megcsináltuk a strudlit, leves is lett belőle, s ha még lekvárral is megtöltöttünk párat, akkor édességgel is bővült az ebéd” – magyarázza mosolyogva az egyik néni. Szavai nyomán nem csak az körvonalazódik, hogy mennyire másképp múlt, múlik az idő a falusi és városi ember számára, de az is, mekkorát változott s lett rohanóbb az idő egy generáció alatt, hiszen a kemény mezei munka után „gyorsan megcsináltuk” azt jelenti: a krumplit megfőzni, tésztát dagasztani, gyúrni, kinyújtani, megtölteni, forró olajban/zsírban megsütni és közben még a levest is elkészíteni.A Strudlifest házigazdájaként az NDF városi és megyei vezetői, Johann Leitner, Stefan Kaiser, valamint Hauler Magdolna köszöntötte az egybegyűlteket s kiemelten az áldott kezeket, azaz a csanálosi, majtényi, csomaközi, nagykárolyi, túrterebesi és természetesen szatmárnémeti csoportokat, akik az asztalok mögött állva készítették fáradhatatlanul, hosszú órákon keresztül a strudlit. Igaz, a tésztamassza dagasztásába és gyúrásába (mint ahogy az olajban való sütésnél is) besegített egy-két vállalkozóbb szellemű férfi is, de mint pontosították: a nyújtáshoz, töltéshez a női kézre van szükség. „Mindig öröm ennyi strudlikészítőt együtt látni, de még nagyobb öröm, amikor három generáció: nagymama, leánya és unokája gyúrja együtt – ez így szép, és így visszük tovább hagyományainkat. A Strudlifesztnek pedig nem csak múltja, de jövője is van!” – hangzott el, a jó hangulatot pedig csak tovább vidámították a Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet tánccsoportjának sváb táncai.

A fesztiválozók és falatozók száma egyre csak nőtt, s bár az „áldott szorgos kezek” ipari mennyiségű alapanyagot (150 kg liszt, több mint 400 tojás,  100 kg krumpli, 30 kg lekvár, amit a Kálvária templom német közösségének asszonyai már hosszú évek óta direkt a Strudlifestre készítenek) használtak fel, nem tudták olyan gyorsan készíteni és sütni az aranyló kockahalmokat, mint amilyen gyorsan elfogytak.

A sváb finomság receptje természetesen nem titok, kézhez kapta minden fesztiválozó is: 1 kg liszt, 4 tojás, 3 evőkanál olaj, 1 kávéskanál zsír, 1 evőkanál só, ½ liter aludttej (esetleg édes tej, kefir, joghurt); a töltelékhez 1 kg krumpli (vagy 75 deka túró vagy 7 deci szilvaíz), a sütéshez 1 liter olaj. A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk, aztán vékonyra nyújtjuk; a lap egyik felére krumplit, túrót vagy ízet kenünk és betakarjuk a másik felével. A széleit jól lenyomkodjuk, majd négyzetekre osztjuk s a négyzetek mentén lenyomkodjuk, aztán meglisztezett derelyemetszővel felvágjuk a lenyomkodott részek mentén, a négyzeteket pedig forró olajban megsütjük. Jó étvágyat

Kapcsolódók

Kimaradt?