Visszatérő vendég járt pénteken a nagyváradi Törzsasztalnál, Szkárosi Endre író, József Attila-díjas költő, előadóművész, tavaly május óta a Szépírók Társaságának elnöke.

A megjelenteket Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte az Illyés Gyula Könyvesboltban, aki a lap legutóbbi számát ajánlotta a megjelentek figyelmébe, majd átadta a szót Körössi P. Józsefnek, aki pályájáról, munkájáról kérdezte Szkárosi Endrét a közelmúltban megjelent Egy másik ember című könyvének apropóján.

Az „eszmélkedéstörténeti emlékirat” címét tudatosan választotta, árulta el a meghívott, részben a magyar avantgarde nagy alakjának, Kassák Lajosnak Egy ember élete című könyvére is utalva. A hatvanas évek közepétől a kilencvenes évek közepéig tartó időszakról szól a könyv, arról a korszakról melynek underground mozgalmai jelentősen befolyásolták a magyarországi kulturális életet.

Az olasz-magyar szakot végzett Szkárosi Endre már a gimnáziumi diákszínjátszó- körben részt vett, profi versmondóvá képezte magát, ők valósították meg például az első hippi előadást. Később irodalmi koncerteket is tartottak, például a korai Beatricéval, a verset zenével, jelmezekkel ötvözték. Jómaga például a Konnetor zenekarral és az angol Towring Infernóval is dolgozott együtt,de volt a Mozgó Világ szerkesztője, és az Új Hölgyfutár lap- és revüvállalkozást is gondozta, mely élő színpadi fórum is volt.

Fesztiválokat is szervezett, ezek egyik előzménye, hogy 1983-ban részt vett az amszterdami One World Poetry fesztivál, ahol megismerkedett három olasz fiatalemberrel. Mikor 1985-ben ösztöndíjjal Olaszországban járt egyikük meghívta egy elhagyott laktanyában megtartott fesztiválra, erre később a Konnektor zenekar is kijutott. S hogy az akkori rendszer mit szólt hozzá? Akadályoztatás volt, a zenekar kiutazásával nem volt gond, de ő maga majdnem otthon maradt, vagy például a Fölöspéldány nevű irodalmi csoport 1981-ben leadott antológiája öt év után, 1986-ban jelent meg.

Sosem vezetett naplót, válaszolta Szkárosi Endre Körössi P. József a könyv dokumentarista stílusára vonatkozó kérdésre, de szerinte a fontos emlékek, meghatározó események, találkozások mélyen bevésődnek, például az időpontoknál segítségére volt az, hogy nemcsak publikációs, hanem például performance-listát is vezet, megvannak a korabeli plakátok, szórólapok.

Szkárosi Endre felidézte például Latinovits Zoltán több emlékezetes, kereteket feszegető előadását, például A walesi bárdok mintegy szerepeke osztott szavalását. Mint mondta, ő is kereste a hangban, gesztusokban, zenében rejlő lehetőségeket és meg is mutatta a közönségnek mire gondol, mind Ady Endre A fekete zongora, mind saját szövegeinek előadásával.

Az élete része volt a „hobózás”, az autóstoppos utazás, így járta be például Márta István zeneszerzővel Székelyföldet s találkozott Selneczi Györggyel Kolozsváron, de Londontól Skóciáig is eljutott ily módon. Ami a jelent illeti: a Szépírók Társaságának vezetését azért vállalta el, mer tőgy érezte, szervezői tapasztalataival segíteni tudja a társaság működését, új rendezvényeket indítottak például Budapesten, vidéken pedig tagjait munkájáét segítik, például a Szépíró Körök megalakításával.

Az est végén azt is bejelentették, hogy Kőrössi P. Józseffel és Szűcs Lászlóval megalapították a Nagyváradi Szépíró Kört. Ezeknek a köröknek a tevékenységéről, eseményeiről a tervek szerint a társaság honlapján tájékoztatnak majd, Nagyváradon pedig május 10-én tartják a következő Törzsasztal-beszélgetést, ennek vendége Visky András író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár lesz.