Kemény István József Attila-díjas költő, író volt a nagyváradi Törzsasztal beszélgetéssorozat decemberi kiadásának meghívottja.

Pénteken Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte a közönséget a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban, majd, miután a megjelentek figyelmébe ajánlotta a lap legfrissebb számát, Kőrössi P. József elmondta felidézte: Kemény István 2010-ben már járt Nagyváradon.

Szokatlanabb módon, a Lúdbőrben megjelent egyik esszé, az Egy szép délután felolvasásával kezdődött az est, miközben kézről kézre járt a kötet borítóján szereplő fotó másolata. „A zsarnokságnak jó fél órája vége” – halljuk, miközben Bartis Attila képét nézzük, amelyen Kun Árpád, Szirmay Ágnes, Kemény István és Poós Zoltán ül a magyar parlament lépcsőjén 1989. október 23-án. A parlament előtt a kilencvenes évek közepétől kordon van, de akkor még oda lehetett ülni, hangzott el, és megtudhattuk, a kép Kemény István szobájának falán lóg bekeretezve, s Bartis Attila már akkor is „ráutaló magatartást tett” arra, hogy fotográfus (is) lesz – hangzott el.

Máig fontos Kemény Istvánnak a Rácpusztán töltött két év, ahova 9 éves korában költöznek Érdligetről, mivel édesanyja ott volt tanítónő. Illyés Gyulának a Puszták népéből ismert tanyasi világ éli ott akkor végnapjait. Mintha száz évet mentek volna vissza az időben, ahol az olajos padlójú iskolában mintegy 20-25 gyermek járt, fürdőszobáról pedig nem is álmodtak 1970 és 72 között. Az édesapját tönkretette a szocializmus, mert bár a család egy része nem nyilas, de erősen jobboldali volt, két nagybátyja pedig katona, őket internálták is. Az édesapa ott van az 1956-os események sodrában, sebesülteket szállított a Baross utcai klinikára, és végül mégsem ment el Clevelandbe, majd öt évvel később találkozott a szerző édesanyjával, aki szintén nem ment el Clevelandbe az 1956-os forradalom után, idézte fel a család történetét Kemény István.

Szó esett a korabeli alternatív zenekarokról, a Biztosságról, Kontroll Csoportról és Európa Kiadóról, melyeket, bár rendszerkritikát fogalmazták meg, hagyták ugyan működni, de lemezük nem volt, így a

'90-es évek után feledésbe merültek, azokat hallgatták az emberek, akiknek lemeze jelenhetett meg. Mivel „a történelem többnyire ismétli önmagát, látszik, hogy jönnek vissza dolgok”, azoknak a zenekaroknak a szövegei ma talán aktuálisabbak, mint tíz vagy 20 évvel ezelőtt, mondta Kemény István.

Irodalmi pillérek

Az 50 plusz 1 irodalmi pillér a Lúdbőr része, a miniesszék megírásának ötlete Sípos Balázstól származik. Mintegy 300 nevet írtak össze feleségével, majd folyamatosan szűkítették a kört. Homérosz, Lukács evangéliuma vagy a Nagy indiánkönyv éppúgy megihletett egy-egy miniesszét, mint például Ady Endre. Krúdy Gyula kimaradt, veti fel Kőrössi P. József, mire Kemény István megjegyezte: sokan maradtak még ki a 300-as listáról. Kevés Krúdyt olvasott, mondta a szerző, mivel őt nyomasztotta, az jött át a soraiból, hogy „semmis nem létezik, de az is rég elmúlt, és ami most történik, a z is rég elmúlt.

Költő és próféta

Az Ady–Kosztolányi konfliktus kapcsán szó esett arról is, hogyan jelent meg Ady-válogatáskötet, melyet Kemény István készített, ugyanakkor ki merte jelenteni: a két legjobb Ady-vers Az eltévedt lovas és a Kocsi-út az éjszakában. Amikor a Korunk folyóirat többeket megkérdezve összeállította a tíz legjobb vers listáját, melyet végül Kosztorlányi Dezső Hajnali részegség című verse vezetett, az ő listáján a két említett Ady-vers is szerepelt: Ha mégis választani kéne, most inkább Az eltévedt lovast választaná, hiszen „eltévedt lovasos időket élünk” mondta Kemény István. Ady nemzeti alapon próféta volt, Kosztolányi pedig irodalmár. Ady Endre 1919-ben bekövetkezett halála után tíz évig csönd volt, majd 1929-ben Kosztolányi vette a bátorságot, hogy megszólaljon, de ebben az irigységnek is része volt, hangzott el.

A továbbiakban kiderült, hogy Kemény Istvánnak nincs mobiltelefonja, fóbiája van attól, hogy állandóan elérhető legyen. A munkák is e-mailben találják meg, de ha elmegy otthonról, a laptopot nem viszi magával. A családban egyébként négyüknek jelentek meg könyvei, érdekes helyzet, hogy Péceli Dóra minden családtagnak szerkesztette már kötetét valamelyik kiadónál.

Váradra jövet beszélgetett a tudomány eljelentéktelenődéséről is, idézte fel Kőrössi P. József, így az estet záró versfelolvasások előtt Kemény István felidézte: nemrég az év szavává választották a post-truth kifejezést (leginkább talán igazság utáni állapotnak fordíthatnánk). Nem minden igazság azonos értékű azonban és ha a törekvés is elvész, hogy a rendelkezésükre álló eszközzel, ami a tudomány, keressük, hogy mi az igazság, az szerinte széteséshez vezethet.

Az est során a szerző felolvasott esszét, miniesszét, és az idén megjelent Nílus című verseskötetből is hallhattunk verseket. A Törzsasztal januárban folytatódik, az új évben elsőként Egyed Emesével találkoztat a váradi közönség.