Kalandozások térben és időben Szilágyi Aladárral
Szilágyi Aladár közíró legújabb, Flandriától Ticinón át Lombardiáig című kötetét a szerző 75. születésnapjának előestéjén, pénteken mutatták be a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban.
A megjelenteket Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte, aki a Várad úgymond évadnyitó rendezvényén ismertette tervezett programjaikat és a folyóirat legújabb számát is az olvasók figyelmébe ajánlotta.
Mikor a riportról tanít, amelyben tényeknek, véleményeknek, hangulatoknak és érzéseknek is helye van, sokszor eszébe jut, hogy úgy kell riportot írni, ahogyan Ali bácsi ír, hiszen a Szilágyi Aladár riportjait olvasva meg lehet tanulni erről a műfajról, amit lehet – mondta Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a kötet méltatásakor. Arra is kitért, hogy idén a szerző kapja a MÚRE egyik nívódíját, többek között éppen a pénteken bemutatott kötetért, melyből a méltatás után ízelítőt is kaphattunk.
Szilágyi Aladár a Haláltánc dzsesszmuzsikára című fejezetet olvasta fel a harmadik, Lombard útinapló című nagyriportból. Érzékletes leírása nyomán a szemünk elé varázsolódott a Clusone-i Oratori dei disciplini, azaz az Önsanyargatók Oratóriuma, miközben érdekes kultúrtörténeti adalékokat tudhattunk meg például a flagellánsok mozgalmáról, de az is kiderül, hogy Bergamo környékén – legalábbis az utcanévtáblákon – természetes a kétnyelvűség.
Mai napig elevenek benne az emlékek, utazásai nem fejeződnek be a riportok beírásakor, mesélte Szilágyi Aladár, aki azt is elárulta: amellett, hogy még utazás előtt felkészül az úti célokból „a riporterek szerencséje” is segíti. Volt rá példa, hogy Svájcban, ahol az Egyházak világtanácsának vendégházában vendégeskedett, családjával, korai sétára indult, és az egyik kerítés mögül magyar énekszó hallatszott ki, arra válaszolt, így kötött ismeretséget, de bemutatták a milánói városi tanács egyetlen román tagjának, egy Angelica Vasile nevű hölgynek, aki gyermekkorában került az országba. Általában többnyelvű és több kultúrájú területekről ír Szilágyi Aladár, aki elárulta: a magyar és a román mellett franciául és olaszul elboldogul, angolul pedig olvas.
Szűcs László ugyanakkor azt is elárulta: a három nagyriport három különböző korban született, a svájci az 1990-es, a belgiumi, flandriai a 2000-es években, Lombardiában pedig 2016-ban járt a szerző. A főszerkesztő azt is megjegyezte. Szilágyi Aladár nagy riportjait érdemes internetközelben olvasni, hogy rákereshessen egy-egy látnivalóra, és nem szabad éhesen olvasni, hiszen 30-40 oldalanként a megkóstolt, tájjelegű ételek leírása is szerepel a könyvben.
Közös riportútjaikat is felidézték, szó esett a dobrudzsai muzulmán cigányokról, ahol a falu szegényebb lakói szó szerint barlanglakásokban is élnek egyetlen forrás és egy kút jut ezer emberre, de beszéltek az arománokról is, akiket ma nem csak Macedóniában ismernek el önálló nemzetiségként.
A jó hangulatú könyvbemutató dedikálással zárult, a Holnap Kulturális Egyesület és a MÚRE kiadásában megjelent kötet Nagyváradon már kapható, jövő héten pedig a kolozsvári Idea könyvesboltban is beszerezhető lesz.