Megszólalt a héten a szabadkai Naplóban Bozóki Antal és annak apropóján, hogy Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke az elmúlt napokban több olyan kijelentést is tett, melyekkel újrafogalmazta pártja politikáját a Magyarországon április 12-e után kialakult új politikai helyzetben – összevetette a hatalmas visszhangot kiváltó, „Nem akarunk mindenáron a hatalomban lenni”-kinyilatkoztatását azzal, amit a VMSZ az elmúlt években a hatalmi részvételről vallott és tett.

„Pásztor Bálint kijelentése, miszerint a VMSZ nem mindenáron akar hatalmon lenni, a politikai képmutatás csúcsa, és sértés a választók szellemi képességeire nézve. Ha valóban az erkölcs fontosabb a bársonyszékeknél, akkor nyilvánosan megkérdezzük a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét: Miért léptek akkor be Kúlán a Szerb Haladó Párttal és Šešelj radikálisaival közös hatalomba, miközben elutasították, hogy támogassák a hiteles diáklistát?

Miközben Pásztor a nyilvánosság előtt az európai értékekről és a méltóságról beszél, a terepen habozás nélkül koalícióra lép a kilencvenes évek legsötétebb struktúráival néhány morzsányi helyi hatalomért. Ez a döntés egyértelműen bizonyítja, hogy Pásztor Bálintnak mégiscsak van ára – és az igen alacsony. A diákok és a fiatalok támogatása elmaradt, miközben a radikálisokkal kötött paktumot két kézzel elfogadták.”

Jó oka van annak, hogy Aleksandar Martonnak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga-Vajdaságiak párt szóvivőjének a független szerb napilapban, a Danasban hétfőn megjelent Pásztor Bálint ára cikkéből származó idézettel indítom a sajtószemlémet. Ugyanis a most ismertetendő publikáció, Bozóki Antalnak a szabadkai Naplóban napvilágot látott elemzése annak a Szerbia-szerte feltűnést keltő Pásztor Bálint nyilatkozat kapcsán született meg, amelyben kijelentette: a VMSZ nem mindenáron akar részt venni a hatalomban.

A pártelnök erről az augusztus 5-én a belgrádi NIN magazinnak adott terjedelmes interjújában beszélt, amelynek már a címe, a Nem akarunk mindenáron a hatalomban lenni bombameglepetésként hatott, úgy a vajdasági magyar, mind a szerb közvélemény számára. Nem túlzás szenzációként értékelni a Pásztor által mondottakat, hiszen rácáfolva a korábbi álláspontjára, mely szerint pártja a kormányzó Szerb Haladó Párt stratégiai partnere, és amelyben hitet tett a velük való együttműködés mellett, ebben a megszólalásában egész más hangot ütött meg. Az a VMSZ elnök, aki korábban kormánykoalíciós partnerként még elítélte a szerbiai diákok és tanáraik akcióit, az egyetemisták utcára vonulását pedig „az ellenzék felelőtlenségeként” aposztrofálta, most arról beszélt, hogy „a VMSZ nem tekinti legfőbb céljának a hatalmi koalícióban való részvételt”, hogy „az eredmények fontosabbak a tisztségeknél”, meg arról hogy „a VMSZ a következő parlamenti választáson is önállóan indul, saját neve alatt. Mert a párt célja elsősorban az erős parlamenti képviselet és az önálló frakció megőrzése, nem pedig a tisztségek megszerzése.”

E kijelentésekre értelemszerűen reagáltak, úgy a szerb, mint a vajdasági magyar formációk. Bennük az volt a közös, hogy felemlegették: miközben Pásztor arról értekezik, hogy a VMSZ nem mindenáron akar részt venni a hatalomban, a gyakorlatban éppen ennek az ellenkezőjét bizonyította, hiszen önkormányzati szinten összebútorozott a haladókkal és az ultranacionalista, a háborús bűnökért elítélt csetnikvajda, Vojislav Šešelj-féle radikálisokkal. Tette ezt azért, hogy a Nyugat-bácskai Kúlában, ahol a magyar lakosok száma nem éri el a 15%-ot, elképesztően botrányos körülmények között a VMSZ az alpolgármesteri tisztséget megszerezze.

A szerb oldalról jött reakció egy részét az olvasó már ismeri, azt amiben Aleksandar Marton pártszóvivő a kulai szánalmas együttműködés miatt vádolta meg Pásztort politikai képmutatással és azt állította, hogy a VMSZ elnökének igenis van ára. Ráolvasta továbbá azt, hogy Kúlán nem támogatta a korrupcióellenes és újvidéki vasútállomási tragédia utáni egyetemistatüntetések szervezői által létrehozott helyi ún. „diáklistát”, meg azt is: „miközben Pásztor nyilvánosan az európai értékekről és politikai méltóságról beszél, ugyanakkor helyi szinten „a kilencvenes évek legsötétebb struktúráival” is kész koalícióra lépni a hatalom által lehullajtott morzsákért.”

A Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) a „Nemzeti minimum: A VMSZ térjen vissza a helyes útra!” címmel közreadott közleményében reflektált Pásztornak erre és egy korábbi, „nemzeti minimumot” szorgalmazó nyilatkozatára. Ennek középpontjában szintén kúlai együttműködés ügye áll. Egyebek mellett a dokumentum a következőket rögzíti: „Szerbia ma jelentős változások előtt áll. Ha a VMSZ, mint a jelenleg egyetlen legitim képviselet a vesztes oldalon reked, ezzel közvetve a teljes vajdasági magyarságot is járulékos kárrá teszi a többségi nemzet szemében. Éppen ezért felszólítjuk dr. Pásztor Bálintot, hogy a VMSZ két községi tanácsnoka álljon át az egyetemista lista mellé a kúlai önkormányzatban. Ilyen módon ez a csoportosulás szerezne többséget a községben és az első valódi, ellenzéki önkormányzat lehetne az országban. A VMSZ pedig ezzel hozzájárulhatna a magyarság általános megítélésének javításához.”

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a VMDK, amely a kúlai história okán annak idején gyilkos iróniájú AI illusztrációval illusztrálta, hogy a városban nem a magyar érdek, hanem a belgrádi hatalmi logika mentén hozott döntést a VMSZ, szintén közleményt adott ki Pásztor bejelentése után.

Ebben kifejtették: „Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!” Egyúttal felszólították Pásztorékat: „ha valóban így gondolják, akkor azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból – a köztársasági, a tartományi és az önkormányzati hatalomból egyaránt.”

Mindezek mellett nyomatékosították: „Nem lehet tizennégy éven keresztül a hatalom részeként működni, majd a választások közeledtével azt állítani, hogy a hatalom soha nem volt fontos. Aki ennyi ideig együtt kormányzott az SNS-szel, annak vállalnia kell a közösen meghozott döntések következményeit is.”

Persze az se hallgatható el, amiben egyes szerb, illetve vajdasági magyar vélemények szintén egybecsengenek: „ezek a bírálatok ráadásul kényes pillanatban érkeztek, hiszen a budapesti kormányváltással megszűnt a VMSZ korábbi politikai hátországa.”

Ezek után lásuk Bozóki Antalnak, a jogvédelemmel foglalkozó vajdasági ügyvédnek a VMSZ irányváltását górcső alá vevő értékelését.

Írásának indító soraiban arról szól, hogy Pásztor Bálint az utóbbi időben egyre gyakrabban szerepel a médiában. E szereplések közül messze kiemelkedett kettő: augusztus 4-én egyórás interjút adott a BálinTALK című podcast adásnak, amelyből a vajdasági magyar sajtó több részletet is közölt, egy nappal később pedig a belgrádi NIN hetilapnak nyilatkozott. Megállapítja: „A két interjúban több olyan kijelentést is tett, amelyek alapján úgy tűnik, hogy a VMSZ elnöke igyekszik újrafogalmazni pártja politikáját a Magyarországon április 12-e után kialakult új politikai helyzetben.”

Bozóki úgy ítéli meg, érdemes a kulcsfontosságú „Nem akarunk mindenáron a hatalomban lenni.” kijelentést összevetni azzal, amit a VMSZ az elmúlt években a hatalmi részvételről vallott és tett. Ezt hét tételmondata mentén teszi meg.

A párhuzamba állítás első tételében annak okán, hogy Pásztor a podcast interjúban azt mondta, hogy „a VMSZ mögött a választásokon részt vevő vajdasági magyar emberek legalább nyolcvan százaléka áll”, azt járta körül, az állítás mennyire fedi a valóságot, meg azt is, vajon „van-e a közösségnek gazdája?

Annak alapján, ami az elmúlt évek választásainak eredményeiből, illetve a 2022-es népszámlálási adataiból kiolvasható, Bozóki konkrét számokkal mutatja be, a politikus állítása több szempontból is problematikus. Azt is hangsúlyozza: a VMSZ jelenlegi támogatottságáról pedig – független közvélemény-kutatás hiányában – nincs megbízható adat. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a közösségnek van-e gazdája, vagy nincs, határozott hangon nyilvánít véleményt:

„Egy politikai párt nem lehet egy egész nemzeti közösség gazdája. A közösség nem egy párt tulajdona, és a politikai képviselet sem jelent felhatalmazást arra, hogy egy párt vagy valaki kizárólagosan beszéljen mindenki nevében. Pásztor Bálint gyakran a teljes közösség nevében beszél, mintha legalábbis az igazgatója, az ügyintézője lenne. A közösséggel semmilyen párbeszédet nem folytatott, minden döntést a VMSZ csúcsvezetősége hozott meg. Ha pedig Pásztor szerint a közösség ügyeinek valóban van gazdája, akkor az általa említett felelősségből a VMSZ vezetősége és személyesen a párt elnöke sem vonhatja ki magát.”

A következő passzusnak már a címe, a Mi lesz az anyaországi támogatások vizsgálatával? is utal egy manapság egyre többször felmerülő nemzetpolitikai vonatkozású aktuális kérdésre.

Bozóki annak ismeretében, hogy az új magyar kormány által ígért, tíz évre visszamenőleges vizsgálattal kapcsolatban Pásztor azt mondta: a VMSZ-t nem tájékoztatták arról, hogy szabálytalanságot találtak volna – két felvetést hoz szóba, melyek szorosan összefüggenek:

„A vizsgálat azonban – ha valóban komolyan veszik – nem merülhet ki annak ellenőrzésében, hogy az elszámolások számszakilag rendben vannak-e. Azt is meg kell vizsgálni, hogy kik kapták a támogatásokat, mire fordították azokat, és milyen eredményt hoztak a vajdasági magyar közösség számára.”

A Fátyol a VMSZ és a Fidesz stratégiai partnerségére? alcímet viselő szövegrész annak a Pásztor-kijelentésnek mentén fogalmaz meg véleményt, hogy a VMSZ és az új magyar kormány viszonyáról a pártelnök azt mondta, a vajdasági magyar politikai érdekképviselet nem engedheti meg magának, hogy Magyarország mindenkori kormányának ellenzékeként viselkedjen, majd ehhez hozzátette: „Amióta létrejött a VMSZ, Magyarországnak sok miniszterelnöke és sokfajta színezetű kormánya volt. Mindegyikkel megtaláltuk a közös hangot, és most is ez fog történni.”

Szerzőnk úgy látja, a kép ennél árnyaltabb, az nem teljesen fedi az eddigi politikai gyakorlatot.  Miközben igaz, hogy a 2010 előtti budapesti kormányokkal mindig a jó és kiegyensúlyozott viszony volt a jellemző, a VMSZ utóbbi tizenhat évben „átlépte a Rubicont”. Mert nemcsak egyszerűen korrekt kapcsolatot ápolt az Orbán-kormányokkal, hanem stratégiai partnerséget is kötött a Fidesszel. Úgy látja: azok után, hogy magyar választások előtt a VMSZ vezetése a Fidesz mellett kampányolt, és Pásztor még 2026 áprilisában is stratégiai partnerként beszélt róla, most meg azt hangsúlyozza, hogy a VMSZ minden magyar kormánnyal meg fogja találni a közös hangot – mindenképpen kérdőjeleket vet fel: „Ez már nem ugyanaz a politikai viszony, hanem alkalmazkodás az új helyzethez.”– fogalmazott.

Emellett Bozóki kardoskodik egy olyan álláspont mellett is, amit biztos sokan vitatni fognak Vajdaságban, de nem csak ott, és ezt megtehetik teljes joggal. Hiszen ennek érvényesülése például a MÁÉRT értekezletek megszüntetéséhez is vezetne. Ennek lényege: a Magyar Nemzeti Tanács a vajdasági magyar közösség törvényes önkormányzati szerve, a VMSZ pedig egy politikai párt. Tehát „az új magyar kormánynak nem feltétlenül a vajdasági magyar pártokkal és szervezettekkel kellene kapcsolatot tartania”, elegendő lenne, ha partneri viszonyt csak a nemzeti tanáccsal alakít ki.

Dolgozatának az Egy asztalhoz ülni a VMSZ-szel? című bekezdésében a fókuszba az kerül, hogy a közelgő szerbiai parlamenti és magyar nemzeti tanácsi választások kapcsán Pásztor Bálint arról beszélt: a vajdasági magyar szervezeteknek „egy asztalhoz kellene ülniük”, és meg kellene határozniuk egy „nemzeti minimumot”.

Az egy asztalhoz ülést illetően véleményét e szavakkal summázza: „A párbeszédhez mindenekelőtt a politikai felelősség vállalására, az egyenrangúság elfogadására és a közösségen belüli demokratikus verseny tiszteletére lenne szükség.” Ami pedig a nemzeti minimumot illeti, ezzel kapcsolatban felmerül a kúlai intő példa, de az is, hogy ezt az igényt nem szabad leszűkíteni csak egy rossz döntés kijavítására.

A VMSZ a hatalom része tézismondat kapcsán Bozóki Pásztornak a szerb kormánykoalícióról tett kijelentését vesézi ki, amiről már többször is szóltunk, azt hogy a kisebbségi pártnak nem kell bármi áron a hatalom részének lennie. Ennek kapcsán nem mulasztja el a tények kedvéért rögzíteni: „A VMSZ 2014. április 27-én kötött koalíciós szerződést a Szerb Haladó Párttal. Azóta a párt folyamatosan része a hatalomnak.”