Májusban az izraeli védelmi minisztérium vezérigazgatója bejelentette, hogy országa a „mesterségesintelligencia-nagyhatalommá” válás küszöbén áll, és ilyen technikákat használ a döntéshozatal és az elemzés egyszerűsítésére. A Hamász hétvégi támadása fényében az izraeli hatóságok túlzottan bíztak ezekben a képességekben. A „hogyan” mellett hasonlóan izgalmas kérdés, hogy miért éppen mostanra időzítette a támadását a Gázai övezetet uraló Hamász.

Május 14-én lesz 75 éve annak, hogy az erősödő európai antiszemitizmus elől elmenekült zsidók és leszármazottjaik megalapították Izrael államot. Előzőleg, 1947 novemberében az ENSZ közgyűlése elfogadott egy felosztási tervet, amely szerint két állam jött volna létre a brit igazgatás alatt álló Palesztina területén: egy zsidó és egy arab állam, Jeruzsálemmel mint megosztott fővárossal, nemzetközi felügyelet mellett. Az arab országok elutasították a javaslatot, a brit mandátumterület egyes részeit Jordánia és Egyiptom szállta meg.

A kikiáltása másnapján megtámadott Izrael megnyerte első háborúját. Az 1949-ben megkötött egyezmények értelmében Izrael növelte a területét az ENSZ-határozatban foglaltakhoz képest, Jordániához került Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem, míg a Gázai övezetet Egyiptom vonta ellenőrzése alá. Nem sokáig, mert az 1967-es, úgynevezett hatnapos háborúban Izrael a Gázai övezetet is megszerezte a Sínai-félszigettel együtt, valamint elfoglalta Jordániától Kelet-Jeruzsálemet. A Sínai-félszigetről az Egyiptommal kötött béke után kivonult, viszont 1975-ben zöld utat adott az első zsidó telepeknek a történelmi Szamariában, azaz a Jordán-folyó nyugati partján fekvő területeken.

A telepépítések máig az izraeli-palesztin békefolyamat legnagyobb akadályát jelentik. Ciszjordánia lakosságának ötöde zsidó, de a palesztinok csak 30-40 százalékban ellenőrzik. A területet keresztül-kasul felszabdaló zsidó telepek miatt a mintegy 2,5 millió palesztin csak az izraeli védelmi erők által működtetett ellenőrzőpontokon keresztül közlekedhet. Az izraeli hadsereg rendszeresen szervez razziákat izraeliek elleni támadásokat előkészítő szélsőségesek után kutatva. Az ilyen akciók gyakran végződnek halálos összecsapásokkal. Emellett időnként véletlenszerűen palesztinokra támadnak zsidó telepesek is. Számuk folyamatosan nő, becslések szerint máris fél millióra tehető.

Mi a Hamász?

A Hamász, azaz Iszlám Ellenállási Mozgalom 1987-ben, az első palesztin felkelés (intifáda) idején jött létre. Noha szunnita politikai mozgalom, fő támogatója a síita Irán, és iszlamista ideológiája közös a múlt század elején, Egyiptomban létrejött Muszlim Testvériségével. (Utóbbi az Oszmán Kalifátus megszűnésére adott reakcióként alakult.)

A Hamász 2006-ban megnyerte a választásokat, a Palesztin Nemzeti Hatóság miniszterelnökévé a szervezet vezetőjét, Iszmáil Hanijét nevezték ki. Mivel a Hamász továbbra sem ismerte el Izraelnek a létezéshez való jogát, illetve ellenezte a kétállami megoldás alapjául szolgáló oslói megállapodásokat, a nemzetközi közösség nem ismerte el a Hanije-kormányt.

Rövidesen fegyveres konfliktus tört ki a Hamász és a Mahmúd Abbász palesztin elnök által vezetett, mérsékelt Fatah mozgalom között. Ennek eredményeként a Hamász 2007-ben átvette a Gázai övezet irányítását, a Fatah pedig Ciszjordániába szorult vissza. A megközelítőleg ötmilliós palesztin társadalom ezzel nagyjából két egyenlő részre szakadt, azzal a különbséggel, hogy az 1967-es hatnapos háborúban Jordániától elfoglalt Ciszjordániában a népsűrűség sokkal kisebb, mint Gázában. Ami közös még: az időről időre fellángoló konfliktus Izraellel.

A Hamász gyakran támadja rakétákkal a zsidó államot, amire az izraeli hadsereg Gáza bombázásával válaszol. Az eredmény aszimmetrikus. Az izraeli Vaskupola rendszer semlegesíti a Hamász-rakéták legnagyobb részét, az izraeli lakóingatlanokban pedig rendszerint óvóhely van, ami megvédi a lakókat az esetlegesen becsapódó lövedéktől. Ezzel szemben a rendkívül sűrűn lakott Gázában az izraeli bombatámadások óhatatlanul sok civil áldozatot követelnek. Például a legutóbbi, két évvel ezelőtti "rakétapárbaj" során a légvédelmi rendszeren áthatoló palesztin rakéták hét izraeli életét oltották ki, és kétszázat sebesítettek meg, miközben a megtorló izraeli légitámadásoknak 119 palesztin esett áldozatul, a sebesültek száma meghaladta a 800-at. "Az izraeliek úgy veszik, mint adottságot, amivel együtt kell élni" - magyarázta a Maszolnak adott interjúban Salamon Márton László volt újságíró, a Román Kulturális Intézet izraeli fiókjának igazgatója.

Az "izraeli megszállás elleni" támadásokat a Hamász fegyveres szárnya, az  Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok hajtja végre. Noha a politikai és a katonai szárny elvileg független, az Egyesült Államok, az Európai Unió, sőt Egyiptom is a Hamászt terrorszervezetnek nyilvánította. Mellette kisebb palesztin szervezetek – az Iszlám Dzsihád és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért – is rendszeresen támadják rakétákkal Izraelt.

Miért most?

A szombati támadást a Hamász a 16 éve tartó gázai blokád mellett az utóbbi évek leghalálosabb Ciszjordániában végrehajtott izraeli katonai fellépésével magyarázta.

A támadás még az azt helytelenítő palesztin csoportok szerint is várható volt, olyan körülmények között, hogy a békefolyamat közel egy évtizede befagyott, a szélsőjobboldali izraeli vezetők pedig a palesztin területek végleges annektálásáról beszélnek.

Párhuzamosan, az Egyesült Államok közvetítésével elindult a kétoldalú viszony normalizálása Izrael és az arab országok között. Az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel 2020-ban aláírt Ábrahám-megállapodások után Szaúd-Arábia is jó úton volt afelé, hogy teljes körű diplomáciai kapcsolatokat alakítson ki a zsidó állammal. Megfigyelők szerint egy ilyen megállapodás a palesztin önrendelkezés háttérbe szorulását jelentené, hiszen korábban az arab országok a palesztin állam létrehozásához kötötték a kapcsolatok normalizálását Izraellel.

Másfelől a Hamász része egy regionális szövetségnek, amelynek tagja Irán, Szíria és a Hezbollah libanoni síita iszlamista csoport. Közös bennük, hogy ellenzik az USA és Izrael közel-keleti politikáját. Másfelől az Izraellel újabban "barátkozó" arab országokat az Iránnal szembeni közös ellentét köti össze. Teheránban tehát joggal tarthatnak egy olyan - bár nem formális - koalíció kialakulásától, amely Izrael és rajta keresztül az Egyesült Államok támogatására is számíthat. A szombati támadás, illetve az azt követő válaszlépések várhatóan csökkentik az arab országok tárgyalási hajlandóságát Izraellel.

Ugyanakkor Izrael várhatóan fenntartásokkal viszonyul a közeljövőben Egyiptomhoz. A szombati támadásban használt fegyverek onnan juthattak be a Gázai övezetbe, holott Kairó ígéretet tett a határ védelmére. Katar szintén kettős játékkal gyanítható, hiszen miközben szeptember végén közvetített a Hamász és Izrael között az izraeli-gázai határátkelőhely újranyitása érdekében (erre bővebben kitérünk), otthont ad a Hamász politikai főhadiszállásának.

Hogyan hozták össze?

A Hamász az utóbbi két évben sikeresen elaltatta Izrael éberségét, elhitetve a zsidó vezetőkkel, hogy a gazdaságra fókuszál - írja a Reuters palesztin és izraeli biztonsági forrásokra hivatkozva. Azt a benyomást keltették, hogy a háborúban megfáradt Hamásznak sokkal fontosabb, hogy a Gázai övezet lakói átjárhassanak dolgozni Izraelbe. Eközben a csoport folytatta - gyakran mindenki szeme láttára - a harcosok képzését, és készült a szombaton bemutatott, masszív hadműveletre. Ennek részeként Gázában felépítették egy izraeli telep mását, és azon gyakorolták az offenzívát. Még videókat is készítettek a manőverekről. Annyira szem előtt voltak, hogy az izraeliek azt gondolták, mindössze színjátékot látnak, a Hamász nem akar konfrontációba keveredni. Annál is inkább, mert közben tartózkodott az Izrael elleni katonai műveletektől. Emiatt egyes követői is kritizálták, sőt a mérsékeltnek tartott Fatah is gúnyolódott a Hamász-vezetőkkel, amiért különféle arab fővárosokban élnek luxusvillákban, és magukra hagyták a gázai palesztinokat.

A Hamász támadása „a hírszerző rendszer és a katonai apparátus hatalmas kudarca, és nemcsak. Jakov Amidror nyugalmazott tábornok, a Nemzetbiztonsági Tanács volt vezetője vasárnap újságírók előtt szóvá tette, hogy Izrael szövetségesei közül is néhányan azt bizonygatták, a Hamasz felelősségteljesebbé vált. "Ostoba módon kezdtük azt hinni, hogy ez igaz" - panaszolta a tábornok.

Az izraeli hírszerzési és katonai kudarcban több elemző szerint szerepet játszott az új technológiákra helyezett túlzott fókusz. Ez kétségkívül figyelmeztetés lehet más kormányok számára, amelyek egyre inkább hajlamosak kiszervezni az elemzési és korai figyelmeztetési tevékenységet mesterséges intelligenciával foglalkozó magánvállalkozásoknak, figyelmeztet a Reuters.

Biztonsági források szerint a szombati meglepetésszerű támadás előkészítésében a Fatah által uralt Ciszjordánia is szerepet játszott. Noha a bázisa a Gázai övezetben található, a Hamásznak szép számmal akadnak támogatói a Jordán nyugati partján is. Az ottani forrongások elvonták az izraeli katonai vezetők figyelmét Gázáról, illetve konkrétan csapatok átcsoportosítását is megkövetelték.

Bonyolult regionális viszonyok

Jacob Dallal, az izraeli hadsereg korábbi szóvivője a Times of Israelnek elmondta, hogy az izraeli hírszerzés úgy vélte, idén ősszel sokkal nagyobb veszélyt jelent az Irán által támogatott Hezbollah esetleges támadása Libanonból. Egyébként továbbra sem zárják ki, hogy a Hamász támadása ennek az előfutára is lehetett.

A Hamász az al-Aksza mecset felszabadításaként reklámozta le hétvégi műveletét, aligha véletlenül. A jeruzsálemi templom a vallási nacionalista zsidók és a palesztin tüntetők gyakori összetűzéseinek színtere. A támadás ilyetén keretezésével a Hamász megpróbálja kihasználni az Izraellel és az utóbbi évtizedek legjobboldalibb tel-avivi kormányával szemben meglévő, széles körben elterjedt ellenszenvet a régióban.