Noha a hivatalos kommunikációban nem így szerepel, szabályos háború zajlik az USA és a jemeni húszik között. A konfliktusban közvetve Irán, Oroszország és Kína is érintett.

Az Egyesült Államok tavaly január óta próbálja elrettenteni a Jemen nagy részét 2014 óta ellenőrző húszi lázadókat, hogy a Vörös-tengeren áthaladó teherhajókat támadják, azonban a több mint egyéves hadjárat nem járt sikerrel.

A húszik időről időre ismételten világossá teszik, hogy mindaddig nem hagynak fel az izraeli és az Izraelt támogató országokban bejegyzett hajók támadásával, amíg véget nem ér a Hamász 2023 októberi gyilkolászása által elindított izraeli–palesztin háború. Rendszeresen lövik ballisztikus rakétákkal és támadódrónokkal a Vörös-tengeren és az Ádeni-öbölben elhaladó hajókat – annak ellenére, hogy az Egyesült Államok most már két repülőgép-anyahajót állomásoztat a térségben, és naponta átlagosan 20-25 támadást indít a milícia által ellenőrzött területek ellen.

Michael Waltz leköszönő amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó március közepén arról beszélt, hogy a húszi támadások miatt az amerikai lobogó alatt közlekedő hajók háromnegyede a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna helyett kénytelen megtenni a majdnem kéthetes, költséges kitérőt Afrika déli csücske körül. A pár napja közölt brit becslés szerint a konfliktus nyomán 55 százalékkal csökkent a Vörös-tenger kereskedelmi forgalma, ami több milliárd dolláros plusz költséget jelent az érintett vállalatoknak.

A tengeri kereskedelemben érdekelt számos ország vesz részt a húszik elleni koalícióban – köztük elsősorban Nagy-Britannia és Németország –, bár szerepük eltörpül az Egyesült Államoké mellett.

Washingtoni közlés szerint március közepe óta több mint ezer támadást hajtottak végre húszi célpontok ellen. Ezek során számos parancsnoki és irányító egység, légvédelmi rendszer, fegyvergyártó és -tároló létesítmény megsemmisült. Állítólag a milícia több száz tagja, illetve számos húszi vezető halt meg.

Kik a húszik?

A húszik a Gázai övezetet uraló Hamász és a libanoni Hezbollah mellett az Irán által vezetett „ellenállás tengelyéhez” tartoznak, amely Izrael és az Egyesült Államok ellen irányul. Deklarált céljuk Izrael elpusztítása.

A mozgalom az 1990-es években jött létre Huszein Badr ad-Dín al-Húszi vezetésével, és főként zajdita síitákból áll. Hivatalos nevük Anszár Allah (arabul „Isten segítői”). A mozgalom alapítóját 2004-ben a jemeni kormányerők megölték, ami felkeléshez, majd polgárháborúhoz vezetett. Azóta a húszikat az alapító fivére, Mohamed al-Húszi vezeti.

A kezdetben kis számú és gyengén felszerelt lázadókra akkor figyelt fel a külvilág, amikor 2014-ben átvették az irányítást a főváros, Szanaa felett. A nemzetközileg elismert kormány, élén a 2012-ben megválasztott Abdrabbuh Mansur Hadi elnökkel Ádenbe menekült, és a Szaúd-Arábia vezette koalíció több mint egy évtizedes támogatása ellenére képtelen visszaszerezni a húszik által elfoglalt területeket. Mi több, a húszik érzékeny veszteségeket okoztak a koalíciós erőknek.

A jemeni hadseregtől 2014 után zsákmányolt fegyverek mellett a húszik saját fejlesztésű, többnyire iráni eredetű rakétákat is használnak, amelyekkel képesek nagy távolságra lévő célpontokat is elérni. Egy hete a Jementől 2000 kilométerre található Haifát lőtték ballisztikus – állításuk szerint hiperszonikus – rakétával, amit az izraeli hadsereg elfogott.

A milícia vezetői újabban célzott támadásokat hajtanak végre amerikai hadihajók ellen. Nem kószáló drónokról beszélünk, hanem szabályos csatákról, amelyek során rakéták tucatjait lövik ki a Jemen partjainál járőröző amerikai hadihajókra.

Növekvő stratégiai „költségek”

A húszik elleni hadművelet nemcsak pénzben számolva költséges, hanem katonai, stratégiai értelemben is, hiszen gyorsan meríti azokat a tartalékokat, amelyekre az Egyesült Államoknak szüksége lehet egy komolyabb konfliktus esetén. A washingtoni kommunikáció meglehetősen szegényes a részletekben, ami a húszik elleni hadműveletet illeti, de kapcsolódó jelentésekből hozzávetőleges képet kaphatunk a katonai „költségekről”. Az egyik szerint, amikor tavaly ősszel az amerikai haditengerészet segített Izraelnek elhárítani Irán rakétatámadásait, egyetlen éjszaka alatt annyi elfogórakétát égetett el, amennyit a gyártók egy év alatt képesek pótolni. A Pentagon illetékesei már 2024 elején aggodalmukat fejezték ki, hogy a húszik támadásai elleni védekezésben az amerikai haderő vészesen kimeríti a készleteit, miközben néhány ezer dolláros támadódrónokat hárít el gyakran ezerszer drágább elfogó eszközökkel.

A támadás hasonlóan költséges. A húszi radarok, drón- és rakétagyártó üzemek elleni csapásokat többnyire Tomahawk rakétákkal hajtották, hajtják végre, ami egyben az amerikai hadsereg fő támadó fegyvere. Csak a hadművelet első pár napján 80 Tomahawkot vetettek be 30 célpont ellen, miközben előző évben 55 darab, tíz év alatt alig 1234 ilyen típusú fegyverrel töltötték fel a raktárakat. „Ha így folytatódik, a készletek gyorsan kimerülnek” – kongatta meg a vészharangot akkoriban a National Interest.

Ezek a fegyverek kritikus fontosságúak lennének, ha Kína erőszakot alkalmazna Tajvan ellen – mutatott rá az American Enterprise Institute két elemzője csütörtöki írásában, amely már címében azt állítja, hogy „Amerika nem bírna ki egy háborút”. Érveik között előkerülnek a jemeni húszi célpontok elleni csapások is, amelyek „szintén merítik a cirkálórakéta-készleteket”, miközben egy Kínával való konfliktus során „az Egyesült Államok akár egy héten belül kifogyna bizonyos létfontosságú fegyverekből, például a nagy hatótávolságú hajóellenes rakétákból”.

Kétes eredményesség

Több mint egy évi csapásmérés után a jemeni milícia képességei bizonyos területeken még javultak is. Legalábbis erre utal, hogy március vége óta hét MQ-9 Reaper drónt lőttek le, amivel több mint 200 millió dolláros veszteséget okoztak a Pentagonnak. Az AP szerint a legfejlettebb amerikai drónok közül hármat egyetlen hét leforgása alatt lőttek le. A Der Spiegel szerint ez arra utal, hogy jelentősen javultak a lázadók légvédelmi képességei egy Iránból kapott nagyobb fegyversegélynek köszönhetően. A német magazin felteszi a kérdést: vajon a húsziknak hamarosan sikerül eltalálniuk a lopakodó repülőgépeket is?

Donald Trump és a republikánusok gyakran kritizálták az előző Biden-adminisztrációt, hogy nem fordít kellő figyelmet a Kína jelentette veszélyre. A húszik elleni hadműveletek nem pusztán akadályozzák az új kormányzatot abban, hogy Kínára összpontosítson: a közel-keleti térségben aktiváló USS Harry S. Truman repülőgép-anyahajóhoz csatlakozó USS Carl Vinsont éppenséggel az ázsiai–csendes-óceáni térségből vezényelték át a múlt hónap végén. A Wall Street Journal által idézett védelmi források szerint a terv az, hogy a két csapásmérő csoport – amelyekben a repülőgéphordozókon és az ellátóhajókon kívül 2-3 rakétacirkáló, ugyanennyi romboló és egy tengeralattjáró is szolgál – legalább néhány hétig együttműködjön a régióban, amíg Trump elnök szavai szerint „teljesen megsemmisítik” a húszikat.

Más források szerint a Carl Vinson megjelenésének célja nyomást gyakorolni a húszik legfőbb támogatójára, Iránra, amellyel múlt hét elején – meglehetősen váratlanul – közvetlen tárgyalásokat kezdett a Trump-kormányzat.

A konfliktusnak ezen túl is vannak tágabb geopolitikai implikációi. Amerikai hírszerzési információk szerint Oroszország és Kína is segítheti a húszikat. Moszkva állítólag fejlett hajóelhárító rakétákat adhatott át a jemeni milíciának, válaszul arra, hogy a washingtoni kormányzat engedélyezte Ukrajnának amerikai fegyverek bevetését oroszországi célpontok ellen. Pár napja az amerikai külügyminisztérium szóvivője pedig arról beszélt, hogy egy kínai műholdas cég segítette a húszik támadásait az Egyesült Államok érdekei ellen, ami annak a jele, hogy Peking és Moszkva megnövekedett támogatást nyújt a jemeni lázadó csoportnak.