Alaposan felkavarta az izraeli választási kampányt egy oknyomozó cikk, miszerint alig egy héttel a 2023. október 7-i mészárlás előtt az Egyesült Arab Emírségek elnöke figyelmeztette az izraeli miniszterelnököt a Hamász nagyszabású támadására, Benjámin Netanjahu viszont ignorálta a jelzést. A túlélőbajnok hírében álló politikus a sajtóleleplezésből megpróbál felépíteni egy külföldi beavatkozási narratívát.

Benjámin Netanjahu rágalmazási perrel fenyegeti az ország legrégebbi újságját és két újságíróját, miután a Háárec egy oknyomozó anyagot közölt, amely szerint röviddel az október 7-i mészárlás előtt az Egyesült Arab Emírségek elnöke, Mohamed bin Zayed telefonon figyelmeztette a miniszterelnököt: a Hamász nagyszabású támadásra készül.

A Háárec kitart Shlomi Eldar és Ruth Yuval oknyomozó riportja mellett, amely a szerzők hamarosan megjelenő könyvében (Túszok: 843 nap elhagyatottságban) lesz olvasható részletesen. Az anyag több tucat interjún alapul, a telefonhívás részleteit pedig három, a beszélgetés tartalmát ismerő magas rangú külföldi forrás erősítette meg.

Eszerint MBZ 2023 szeptemberének végén, negyvenöt percen át beszélt telefonon Netanjahuval, az abu-dzabi elnöki palotából. A hívás idején javában zajlottak a közvetett tárgyalások Izrael és a Hamász között a gázai blokád fokozatos feloldásáról, a térség gazdasági lehetőségeinek bővítéséről és fogolycseréről.

A Háárec forrásai szerint a Hamász vezetője, Jahja Szinvár egyre türelmetlenebb lett, mivel Netanjahu ismételten elhalasztotta a foglyok szabadon bocsátásáról döntő bizottsági ülést. Szinvár egy Fatah-közvetítőnek – akit az izraeli hírszerzés „szénszeműként” ismert – szeptember elején „hatalmas meglepetéssel” fenyegetőzött, amit az emírségi tisztviselők földrengésként, sőt háborúként értelmeztek. (A Middle East Eye portál azt állítja, hogy azonosította a közvetítőt Szufján Abu Zajda, egy Fatah-politikus személyében. Zajda a gázai Dzsabalja menekülttáborból származik, és a Hamász 2005-ös hatalomátvétele után emigrált.)

Bár az üzenet állítólag eljutott az izraeli szolgálatokhoz, azt nem nagyszabású, Gázából induló támadás fenyegetéseként fogták fel – ezért döntött úgy Bin Zayed, hogy személyesen is hangsúlyozza a veszélyt Netanjahunak. Az emír egyúttal azt is javasolta, hogy Izrael keressen gazdasági megoldást a gázai helyzetre, és csillapítsa a feszültséget a Ciszjordániában is, nehogy eszkalálódjon a válság. Netanjahu állítólag elbagatellizálta a figyelmeztetést: megnyugtatta az emírt, hogy Izrael minden forgatókönyvre felkészült, sőt úgy vélte, a Hamász inkább Ciszjordániában tervez akciót.

Nem az emírségi vezető volt az egyetlen, aki előre figyelmeztette a miniszterelnököt: korábbi beszámolók szerint az egyiptomi hírszerzés vezetője, Abbász Kámel is figyelmeztette Netanjahut valami szokatlanra, egy „rémisztő műveletre” készülő Hamászról. Netanjahu állítólag ekkor is azt válaszolta, hogy Gázában Izrael „képben van” és „ellenőrzés alatt tartja” a helyzetet, a problémát inkább a Ciszjordániában látja, ezért oda csoportosítja át az erőket.

A miniszterelnök most tagadja, hogy egyáltalán tárgyalt volna az emírségi vezetővel, vagy hogy bármilyen figyelmeztetést kapott volna tőle. Egy közösségimédia-bejegyzésben azt állította: hivatala, a Nemzetbiztonsági Tanács és katonai titkára áttekintette a hívásnaplókat, és nem találtak bizonyítékot a beszélgetésre. A Háárec cikkéből ugyanakkor kiderül, hogy Bin Zayed és Netanjahu korábban több alkalommal is közvetlenül beszélt egymással – ilyenkor az emírségi nagykövetség egy képviselője speciális, titkosított telefonkészülékkel érkezett a miniszterelnöki hivatalba. Netanjahu ezt a gyakorlatot megerősítette, magát a beszélgetést azonban tagadta, arra hivatkozva, hogy dokumentáció és biztonsági felvétel nélkül nem lehet belépni az irodájába.

Az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztériuma közölte, hogy nem kommentálják a vezetők közötti beszélgetésekről szóló értesüléseket, ugyanakkor közleményében hozzátette: az emírségi és izraeli kormányzati szervek a diplomáciai kapcsolatok több mint öt évvel ezelőtti felvétele – az úgynevezett Ábrahám-egyezmények aláírása – óta nyílt és közvetlen kommunikációs csatornákat tartanak fenn. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy a nyilatkozat inkább megerősíti, semmint cáfolja a Netanjahu által tagadott telefonhívás tényét.

A könyv szerzőinek nyomozása arra is fényt derít, hogy a Hamász közvetlenül az október 7-i támadás után felajánlotta az összes civil túsz azonnali, feltétel nélküli szabadon bocsátását, de ezt az ajánlatot az izraeli tisztviselők állítólag elutasították.

A leleplezések új megvilágításba helyezik Netanjahu néhány nappal korábbi bírálatát, miszerint biztonsági tisztjei szándékosan nem ébresztették fel a támadás reggelén. Mint mondta: számtalan jel utalt a készülő Hamász-akcióra, és ezeket a jeleket felismerte Herzi Halevi akkori vezérkari főnök, Ronen Bar akkori Sin Bét-igazgató és Aharon Haliva akkori hírszerzési vezető is. Szerinte azért hallgattak, mert tudták, hogy azonnali riadókészültséget rendelt volna el, és figyelmeztette volna a gázai határ menti közösségeket. Netanjahu szerint ha időben értesítik, számos vészhelyzeti intézkedést meg lehetett volna tenni – többek között lemondhatta volna a Nova zenei fesztivált, ahol több száz ember vesztette életét. „Ha felébresztenek, minden másképp alakul. Ez október 7-ének a története” – fogalmazott Netanjahu.

Október 7. valódi történetét azonban továbbra is homály fedi, és Netanjahu miniszterelnökként mindent megtett azért, hogy ez így is maradjon. Kormánya megakadályozta egy független vizsgálóbizottság felállítását, amely tisztázhatta volna, hogy ki mit tudott, milyen parancsok születtek és főleg mikor, illetve miért avatkoztak be a védelmi erők több órás késéssel, miközben a Hamász élőben közvetítette a támadást.

Ez a fajta „kényelmes tudatlanság” nemcsak a felelősség alóli menekülést tette lehetővé Netanjahu számára, hanem politikai ellenfelei besározását is. A miniszterelnök idézett nyilatkozata nagyjából egy időben hangzott el felesége, Sara Netanjahu felvetésével, miszerint az izraeli védelmi erők korábbi vezérkari főnök-helyettese, Jair Golan előre tudott a Hamász támadási terveiről. Golan – aki a kormányfő potenciális riválisa a küszöbön álló parlamenti választásokon – tagadta a vádat, és korábbi fenyegetését beváltva csütörtökön kártérítési pert indított Sara Netanjahu ellen, nyilvános bocsánatkérést és több mint 800 ezer dollár értékű kártérítést követelve.

A botrány azonnali politikai hatásaként az ellenzéki pártvezetők ritka közös nyilatkozatban követelték azonnali és alapos vizsgálat indítását október 7. kapcsán. Gadi Eisenkot volt vezérkari főnök – akinek új pártja, a Jasár a legtöbb felmérésben megelőzi a Likudot – azt ígérte, hogy győzelme esetén állami vizsgálóbizottságot állít fel.

A másik oldalon a Háárec elleni per kilátásba helyezése annak a jele, hogy a miniszterelnök igyekszik minél gyorsabban semlegesíteni a „választási bombát”. Ugyanakkor reakciója egy szélesebb stratégiába illeszkedik, amely a választások külső befolyásolására fókuszál. Netanjahu szerdán este azzal állt elő, hogy a Háárec-ankét mögött valójában Mohammed Dahlan, az Emírségekben élő, száműzetésben lévő palesztin politikus áll. Dahlan a Fatah reformer-demokrata szárnyának vezetője, aki évek óta Abu-Dzabiban tartózkodik, és jó viszonyt ápol Mohamed bin Zayed emírrel. A Likud állítása szerint Dahlan azért állhatott a „hamis jelentés” mögött, mert egy gyenge, baloldali kormányban érdekelt, amelyet Eisenkot, Golan, Avigdor Lieberman és az arab pártok alkotnának, hiszen ez tenné lehetővé számára, hogy a Hamásszal együtt megszerezze a befolyást a Gázai övezet felett. Dahlan tábora határozottan visszautasította a vádat.