Két évvel a Hamász 2023. október 7-i izraeli mészárlása után a megtorló katonai műveletek csak részben érték el céljukat, miközben rendkívüli módon aláásták a zsidó állam megítélését világszerte. A civil áldozatok magas száma, a segélyek blokkolása és a nemzetközi bírósági eljárások Izrael ellen hangolják a közvéleményt, és hovatovább a politikai vezetőket.

2023. október 8-án, a Gázai övezet elleni hadművelet elindításakor Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök két fő célt jelölt meg: a 251 túsz hiánytalan kiszabadítását és az előző nap csaknem ezerkétszáz embert lemészároló Hamász „elpusztítását”. Egyik sem teljesült maradéktalanul.

Az izraeli hadsereg nyolc foglyot mentett ki, további 140 tűzszüneti megállapodások részeként szabadult, cserébe több száz palesztin fogvatartott elengedéséért. Tucatnyi túsz holtan „tért haza”. Az izraeli kormány számításai szerint további 48 személy van a Hamász fogságában, de közülük vélhetően mindössze húszan élnek.

Ami a gázai hadművelet másik célját illeti, arról sokat elmond, hogy a tel-avivi kormány éppen az évforduló napján kezdett újabb tárgyalásokat azzal a Hamásszal, amelynek megsemmisítésére két évvel korábban felesküdött.

Ide tartozik ugyanakkor, hogy Izrael sikeresen kiiktatta a Hamász több magas rangú vezetőjét, köztük Iszmáil Haníjét, a szervezet politikai szárnyának vezetőjét, és Jahja esz-Szinvárt, akit az október 7-i támadás értelmi szerzőjeként tartanak számon.

Gyengülő Izrael-ellenes front

A Gázai hadműveletekkel párhuzamosan, az izraeli kormány célzott csapásokkal rendkívüli mértékben meggyengítette az Irán által kiépített és fenntartott „ellenállás tengelyét”. Tette ezt egyfelől válaszul azokra a rakétatámadásokra, melyeket a palesztinokkal szolidáris libanoni Hezbollah és a jemeni húszik indítottak Izrael ellen. Másfelől úgy tűnt, a katonai akciók kiterjesztése egy régebb óta előkészített forgatókönyv szerint zajlott.

2024 szeptemberében, Bejrútban egy robbantással megölték a Hezbollahot több mint három évtizeden át irányító Hasszán Naszrallahot. Ugyanabban a hónapban a libanoni iszlamista szervezet több tucat harcosát semlegesítették a „csipogós támadásként” elhíresült műveletben, melynek során több ezer személyes kommunikátor robbant fel a szervezet tagjainak kezében vagy zsebében. Nem sokkal később a Hezbollah kénytelen volt elfogadni Izrael feltételeit és beszüntetni a harcokat. A Jemen nagy részét ellenőrző húszi lázadókra szintén jelentős csapásokat mért Izrael. Egy augusztusi légicsapásban életét vesztette Ahmed al-Rahavi miniszterelnök is.

Az izraeli légierő több célzott csapással semlegesítette az iráni légvédelmet, majd idén júniusban, a „tizenkét napos háború” során támadást indított az Iszlám Köztársaság nukleáris létesítményei ellen. A pusztítást az Egyesült Államok fejezte be a június 22-re virradó éjszakán a fordói és natanzi komplexumokra ledobott „bunkerromboló” bombákkal. (Bár szakértők vitatják, hogy Irán atomprogramja megsemmisült volna, ahogy az amerikai elnök állította.)

Az „ellenállás tengelyének” meggyengülését jelzi például, hogy a Hamász politikai vezetőjét Teherán belvárosában iktatták ki órákkal azután, hogy részt vett az új iráni elnök eskütételén. Az iráni vezetés képtelen volt érdemben válaszolni a támadásra.

Humanitárius válság

Az elmúlt két év alatt a mintegy kétmillió palesztinnak otthont adó Gázai övezetben példátlan pusztítás zajlott. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint jóformán minden lakóépület megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott, és a lakosság több mint 90 százaléka belső menekültté vált.

A gázai egészségügyi minisztérium becslései szerint legalább 66 ezer ember vesztette életét, 80 százalékuk civil. A sérültek száma meghaladhatja a 169 ezret. Izrael vitatja ezeket a számokat, hangsúlyozva, hogy az egészségügyi minisztériumot a Hamász ellenőrzi, és az nem tesz különbséget civilek és Hamász-harcosok között. Ugyanakkor a nemzetközi szervezetek szerint az áldozatok valós száma az említettnél is magasabb lehet.

Az enklávét Izrael teljes blokád alá vonta, és erőteljesen korlátozta a humanitárius segélyek bejutását arra hivatkozva, hogy azokat a Hamász kisajátítja, így tartva fenn a hatalmát Gázában.

A Netanjahu-kormány lépései – beleértve a kórházak, menekülttáborok és iskolák elleni bombázásokat, valamint több ezer nő, gyermek, újságíró és segélymunkás megölését – példátlan bírálatokat váltottak ki világszerte a közvélemény, kormányok és nemzetközi szervezetek részéről.

Az önvédelem jogára hivatkozva Benjámin Netanjahu kormánya határozottan visszautasítja a népirtást, amit vádként fogalmazott meg Dél-Afrika a Hágai Nemzetközi Bíróságon 2023 decemberében indított perben. Egy évvel később, 2024 novemberében a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Netanjahu és akkori védelmi minisztere, Joáv Gallant ellen háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények vádjával.

Több ország felfüggesztette a fegyverexportját Izrael felé, az Európai Unió pedig gazdasági büntetőintézkedéseket fontolgat, beleértve az Izraellel kötött társulási megállapodás felfüggesztését, a vízummentesség korlátozását és a megszállt területekről származó izraeli termékek importjának tilalmát.

A gázai humanitárius válság új lendületet adott a palesztin államiság elismerésének. Míg 2023 októbere előtt 140 ország ismerte el Palesztinát – köztük Magyarország és Románia –, azóta további húsz állam csatlakozott hozzájuk, köztük Franciaország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Ausztrália és Kanada. Döntésüket részben az motiválta, hogy a Netanjahu-kabinet legutóbbi lépései és nyilatkozatai veszélyeztetik az izraeli-palesztin konfliktust megoldani hivatott kétállami megoldást.

Növekvő antiszemitizmus, csökkenő támogatás

Izrael legközelebbi szövetségese kétségkívül az Egyesült Államok, ahol mind a politikum, mind a közvélemény hagyományosan kiáll a zsidó állam mellett. A gázai háború azonban felborította az évtizedes trendeket.

A Hamász 2023. október 7-i mészárlásának egyéves évfordulóján készített felmérés szerint az amerikai zsidók csaknem kétharmada érzékelte az antiszemitizmus erősödését, és csaknem háromnegyedük mondta azt, hogy kevésbé érzi magát biztonságban az Egyesült Államokban, mint egy évvel korábban.

A következő egy évben több támadás ért zsidó származású politikusokat vagy a Hamász által túszul ejtett zsidók szabadon engedését szorgalmazó tüntetőket. A zsidó közösség vezetői a biztonsági intézkedések megerősítését szorgalmazták, főleg olyankor, amikor a közösségre a szokásosnál fokozottabb figyelem irányul, például az ősz eleji zsidó újév környékén. Az aggodalmakat igazolta, hogy a manchesteri zsinagóga ellen múlt héten éppen a zsidó vallás legnagyobb ünnepén, az engesztelés napján (jom kippur) hajtott végre két halálos áldozattal járó merényletet egy támadó.

A Gallup felmérése szerint először csökkent 50 százalék alá (46 százalékra) azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik a közel-keleti konfliktus kérdésében inkább az izraeliekkel rokonszenveznek. A palesztinokkal szimpatizálók aránya 6 százalékponttal nőtt egy év alatt, 33 százalékra.

A pártfüggetlenek szimpátiái az országos átlag körül vannak, a két nagy párt hívei között viszont nagy az eltérés. A republikánusok nagyjából kétharmada szimpatizál az izraeliekkel, és mindössze tíz százalékuk a palesztinokkal. A demokrata szavazóknál 3:1 arányban a palesztinok állnak nyerésre. Több kutatás is rámutat azonban arra, hogy a fiatalabb választókra kevésbé jellemző a fent leírt megosztottság. A Pew Research adatai szerint a 30 év alattiak pártállástól függetlenül hajlamosabbak azt gondolni, hogy az Egyesült Államok túl sok támogatást nyújt Izraelnek, egy AP-NORC kutatás szerint pedig kevésbé tartják közeli szövetségeseknek Izraelt és az Egyesült Államokat, mint az idősebbek.

A közvélemény változása pedig érezhető befolyással van a politikára. Több izraeli diplomata is azt tapasztalta az elmúlt hetekben a washingtoni kongresszusban, hogy a fogadtatás korántsem olyan szívélyes, mint amire számított. A The Economist beszámolója szerint a korábban Izrael-barátként számontartott demokrata párti képviselők közölték, hogy ezentúl „a feltételes támogatás lesz az alapértelmezett álláspont.” Amit viszont igazán meglepőnek találtak, az volt, hogy a Republikánus Párt képviselői is kritikus hangot ütöttek meg, jelezve, hogy saját választóik nyomást gyakorolnak rájuk Izraellel kapcsolatban.

Az amerikai zsidók körében is kedvezőtlenül változott Izrael állam megítélése. A Washington Post szeptember elején végzett közvélemény-kutatásában a megkérdezettek körülbelül fele mondta azt, hogy helyteleníti Izrael katonai akcióját Gázában, és még ennél is többen (61 százalék) vélték úgy, hogy Izrael háborús bűnöket követett el a palesztinok ellen Gázában.