Miközben az amerikai kormányzat hagyományosan különleges bánásmódban részesítette Izraelt, az elmúlt két hét eseményei azt sugallják, hogy a Trump-adminisztrációra ez már nem feltétlenül érvényes.

Általános meglepetést okozott a többnapos közel-keleti turnén tartózkodó amerikai elnök azzal, hogy barátságosan elcsevegett az al-Kaida terroristából lett szír elnökkel, és bejelentette az arab ország elleni szankciók feloldását – Izrael kifejezett kérése ellenére.

Nem ez az egyetlen tabu, amelyet Donald Trump megdöntött. Az amerikai elnök először utazik a térségbe anélkül, hogy felkeresné Izraelt. És szintén először fordul elő, hogy a Közel-Keletet illetően fontos döntéseket hoz anélkül, hogy Izraellel konzultálna. Bejelentette például, hogy véget akar vetni az Iránnal közel 50 éve tartó feszült viszonynak – nem hisz az „örök ellenségekben” –, illetve leállította a jemeni húszik elleni légicsapásokat, noha az Irán által támogatott lázadók nem hagytak fel a Vörös-tengeren áthaladó izraeli érdekeltségű hajók vagy akár az Izrael területe elleni rakétatámadásokkal.

Kedden Rijádban az amerikai elnök elhessegette az Izraellel való szakításra vonatkozó felvetést, és hangsúlyozta, hogy végső soron Izraelnek is jó, ha az Egyesült Államok elnöke jó kapcsolatokat ápol az Öböl-menti országokkal.

Az izraeli közvélemény percepciója merőben más. Pláne, hogy miközben Donald Trump éppen a jemeni lázadókkal kötött tűzszünetről beszélt Rijádban, a húszik rakétái miatt üvöltöttek a légvédelmi szirénák több izraeli nagyvárosban, köztük Tel-Avivban és Jeruzsálemben.

„A Közel-Kelet a szemünk láttára alakul át egy sor megállapodás és találkozó nyomán, miközben Izrael (a legjobb esetben) a pálya széléről figyel” – írta Joáv Limor, a jobboldali Israel Hayom című lap kommentátora. Izraelben aggodalmakat szül annak a perspektívája is, hogy Szaúd-Arábia még azelőtt megkapja Washington engedélyét egy polgári célú atomprogram elindítására, hogy előzőleg rendezné viszonyát Izraellel.

Úgy tűnik, hogy miközben az amerikai kormányzat hagyományosan különleges bánásmódban részesítette Izraelt, a Trump-adminisztrációra ez nem feltétlenül érvényes, miközben Trump a „leginkább Izrael-barát” elnöknek tartja magát.

„Az elmúlt két hét eseményei azt sugallják, hogy Washington és Tel-Aviv prioritásai egyértelműen eltérnek” – értékelte a Reuters hírügynökségnek Jonathan Panikoff, az Atlantic Council agytröszt Közel-Kelet-szakértője, volt hírszerző tiszt. Hozzátette, hogy Trump mindenképpen követi a prioritásait, még ha azok nem illeszkednek is jól Izrael álláspontjához olyan politikai vagy biztonsági kérdésekben, amelyekben az Egyesült Államok és Izrael történelmileg szorosan összehangolta a lépéseit. „Trump egyértelműen eltökélt szándéka, hogy előrelépjen a tranzakciós, kereskedelmi és befektetési központú menetrenddel” – fogalmazott Panikoff.

Felpörgött békemisszió

Hétfőn, közvetlenül az elnöki turné előtt a Hamász szabadon engedte a 21 éves Edan Alexandert. A palesztin terrorszervezet által 2023. október hetedikén elrabolt 251 izraeli közül ő volt az utolsó, aki amerikai állampolgársággal is rendelkezik. A fennmaradt 23 túszt a januárban kötött tűzszüneti megállapodás második szakaszában bocsátották volna szabadon. Erre azonban már nem került sor, március 18-án Izrael újraindította a Gázai övezet elleni támadásait.

Az egyezséget Alexander szabadon engedéséről az izraeliek feje fölött átnyúlva kötötte meg a Trump-adminisztráció, az amerikai elnök saját közösségi oldalán közzétett bejegyzése szerint Katar és Egyiptom közvetítésével. A tel-avivi kormány mindössze vasárnap késő délután értesült az alkuról a Washington Postnak név nélkül nyilatkozó izraeli forrás szerint.

A Hamász jóindulata jeleként, előfeltételek nélkül engedte el az amerikai állampolgárt, de azzal a számítással, hogy a lépés közelebb vihet egy állandó tűzszüneti megállapodáshoz. A döntés „azon az erős vágyon alapult, hogy ráirányítja az amerikai elnök figyelmét a palesztinok szenvedésére” – nyilatkozta Bishara Bahbah, az Arab Amerikaiak Trumpért nevű szervezet elnöke, aki közvetített a tárgyalásokon.

Azonban az adott helyzetben, az egyre hűvösebb Netanjahu-Trump viszony kontextusában erősen kérdéses, hogy a Hamász gesztusa eléri-e a célját.

A tel-avivi kormány nyilvánosan nem kommentálta Izrael többszöri megkerülését, viszont Benjámín Netanjahu kedden kijelentette, hogy Izrael folytatja a háborút a Hamász ellen. Előző nap az izraeli kormányfő Jeruzsálemben találkozott Steve Witkoffal, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottjával és Mike Huckabee amerikai nagykövettel, hogy „megvitassák egy tágabb túszalkura irányuló legújabb erőfeszítéseket”. A miniszterelnöki hivatal közleménye szerint Netanjahu világossá tette, hogy nem áll szándékában a tárgyalások idejére felfüggeszteni a Hamász elleni támadásokat.

A Washington Post izraeli forrása szerint Witkoffot valószínűleg azért küldték Jeruzsálembe, hogy „átadja Netanjahunak Trump üzenetét, miszerint ez Izrael utolsó esélye egy nagyobb megállapodás aláírására”. A készülő alku tartalmazná az összes vagy a legtöbb izraeli túsz szabadon engedését, valamint a szaúdi kapcsolatok normalizálását, „amelyhez szükség lenne a palesztin komponensre”.

A nukleáris opció

Az izraeli biztonsági kabinet múlt héten elfogadott egy tervet Gáza hosszú távú megszállásáról, viszont alkalmazását az amerikai elnök közel-keleti látogatásának eredményeitől tették függővé. Ha viszont nem születik megállapodás további túszok szabadon bocsátásáról Trump turnéjának vége előtt, akkor elindul az intenzív hadművelet – mondta egy névtelenséget kérő izraeli tisztviselő a Washington Postnak.

A kilátásba helyezett nagy offenzíva feltételezné a legtöbb palesztin kitelepítését Gázából, hacsak a Hamász meg nem adja magát, és nem adja át a megmaradt túszokat. A terv értelmében az Izraeli Védelmi Erők (IDF) fokozatosan egyetlen „humanitárius zónába” telepítenék az enklávé teljes, mintegy 2 milliós lakosságát. A cél: meggátolni a Hamász harcosainak visszaszivárgását a már megtisztított területre.

Aki nem akar a humanitárius övezetben maradni, az „önként” elhagyja az enklávét, „összhangban Trump elnök Gázával kapcsolatos elképzeléseivel” – mondta egy izraeli tisztviselő az Axiosnak. Ez egyébként a terv gyenge pontja: eddig egyetlen ország sem egyezett bele a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő palesztinok befogadásába. Izraeli tisztviselők szerint több országgal is folynak tárgyalások.

Számos izraeli tisztviselő a műveletet „nukleáris opciónak” tekinti az Axios szerint, és a megállapodást preferálná. Azt remélik, hogy a nagyszabású invázió fenyegetése nyomást gyakorol a Hamászra, hogy elfogadja az izraeli feltételek szerinti, rövidebb távú tűzszünetet. A Hamász eddig csakis olyan megállapodásra mutatkozott késznek, amely a még meglévő túszok elengedése mellett a háború befejezéséről szólna.

Izrael már több mint két hónapja blokkolja az élelmiszer- és egyéb segélyek bejutását az enklávéba. Noha Gázát éhínség fenyegeti a világ élelmezési vészhelyzetekkel foglalkozó testülete szerint, a helyi lakosság egyelőre nem lázadt fel tömegesen a területet 2007 óta uraló Hamász ellen.