A Gázai övezetben múlt vasárnap életbe lépett tűzszünettel párhuzamosan Izrael kiterjedt katonai műveletet indított a megszállt Ciszjordániában. A cél a terület annektálásának előkészítése lehet.

Alig lépett életbe a Hamásszal kötött tűzszüneti megállapodás a Gázai övezetben, amikor Izrael máris újabb offenzívát indított palesztin területek ellen, ezúttal Ciszjordániában.

Az összehangolt hadművelet során szárazföldi és légi támadások értek több palesztin várost Betlehemtől Jerikón át a „főváros” Ramallahig. A középpontban azonban Dzsenin állt, ahol rendszeresek voltak az összecsapások a palesztin fegyveresekkel az elmúlt években is, a Hamász 2023. október 7-i támadását megelőzően. A város melletti menekülttábor az 1948-as háborúban földönfutóvá vált palesztinok leszármazottjainak otthona és az iszlamista fegyveres csoportok egyik fontos toborzási bázisa.

Múlt kedd óta az izraeli védelmi erők (IDF) több mint egytucat palesztint öltek meg – köztük egy kétéves kislányt –, buldózerekkel házakat romboltak le és utakat tettek járhatatlanná, valamint ellenőrző pontokat állítottak fel, megnehezítendő a palesztinok mozgását.

Izraeli közlés szerint a hadművelet Irán által támogatott militáns csoportok ellen irányult.

Helyi források szerint az IDF több palesztint vett őrizetbe Ciszjordániában, mint amennyit a Hamásszal kötött tűzszüneti megállapodás alapján szabadon engedett Izrael.

A Reutersnek nyilatkozó szemtanúk elmondása szerint több száz dzsenini lakos hagyta el otthonát, engedelmeskedve a hangszórókkal felszerelt drónok utasításainak. Az ENSZ ugyanakkor úgy becsüli, hogy mintegy kétezer család menekült el Dzseninből december óta, amikor a Nyugat által elismert Palesztin Hatóság ugyancsak hajtóvadászatot indított a rivális csoportok (Hamász, Iszlám Dzsihád) fegyveresei ellen.

Kapcsolódó

Tűzszüneti megállapodást kötött Izrael és a Hamász

Fogolycserére is sor kerül, Izrael fogva tartott palesztinokat enged el, a Hamász pedig az izraeli túszokat.

izraeli-palesztin harcok Gázai övezet tűzszünet Hamász Izrael

Netanjahu jövője a tét

Egyes vélemények szerint a ciszjordániai hadművelettel kettős célt követ Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Mindenekelőtt elvonja a figyelmet Gázáról, ahol az izraeli túszokat kísérő Hamász-harcosok talpig fegyverben parádéznak az utcákon, jelezve, hogy az izraeli túlerő ellenére a terrorszervezet túlélte a 15 hónapig tartó ostromot.

A ciszjordániai műveletek nem utolsó sorban megnyugtatni hivatottak Netanjahu ultranacionalista kormányzó partnereit, akik kapitulációként élték meg a Hamásszal kötött fegyvernyugvást. A megállapodás szerint Izraelnek ki kell vonulnia Gáza nagy részéből, és a csaknem másfél éve elhurcolt izraeli túszokért cserébe szabadon kell engednie több száz palesztin foglyot, köztük izraeliek meggyilkolásáért elítélt harcosokat.

Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter tiltakozásul lemondott, Bezálel Szmotrics pénzügyminiszter pedig kilátásba helyezte a távozását arra az esetre, ha Netanjahu kormánya nem kezdi újra a háborút a tűzszünet első szakaszának lezárultával, március elején. Magyarán veszélybe kerülhet a kormány parlamenti többsége, és nagy valószínűséggel előrehozott választásokat kellene kiírni. Ezzel véget érne Netanjahu – rövid szünettel – 2009 óta tartó uralma, a miniszterelnöknek pedig számot kellene adnia nemcsak a 2023. október 7-i mészárlással kapcsolatban, de válaszolnia kellene a több éve megfogalmazott korrupciós vádakra is.

Vérszemet kaptak a radikálisok

Benjamin Netanjahu radikális partnerei elérkezettnek látják az időt arra, hogy Izrael maradéktalanul birtokba vegye az egykori Palesztinát, beleértve a Gázai-övezetet, Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet – vagyis az 1967-es háborúban elfoglalt területeket, melyeken a palesztinok létre akarják hozni saját államukat az ENSZ több alkalommal megerősített határozatainak megfelelően.

Egyes megfigyelők szerint ezzel függ össze a ciszjordániai hadművelet harmadik megfejtése: készülődés a formális annektálásra.

A körülbelül hárommillió palesztinnak otthont adó Ciszjordániában mintegy 500 ezer zsidó telepes él, de számuk gyorsuló ütemben bővül, akárcsak az általuk elfoglalt területek. A terjeszkedés garanciáját a Ciszjordániát keresztül-kasul behálózó, a telepesek biztonságát szavatolni hivatott katonai ellenőrző pontok, valamint maguk az erőszakos telepesek képezik. Előbbiek korlátozzák a palesztinok mozgását, utóbbiak elfoglalják a palesztinok által kénytelen-kellettlen gazdátlanul hagyott földeket. Sok esetben a telepesek fegyverrel űzik el a kiszemelt terület tulajdonosait.

Az IDF múlt keddi offenzíváját megelőző napon maszkos izraeli telepesek tucatjai támadtak palesztin falvak lakóira Ciszjordánia északi részén. Az AP hírügynökség adatai szerint legalább tizenkét embert sebesítettek meg, járműveket és házakat gyújtottak fel.

Ehud Olmert volt miniszterelnök (2006-2009) „féktelen pogromistáknak” titulálta a palesztinokra támadó telepeseket a Haárec című izraeli újság hétfői számában közölt cikkében. Leszögezte: „Izraelnek harcolnia kell az erőszakos zsidó terroristák ellen”, vagy azt kockáztatja, hogy aláássa az izraeli társadalom jellemét és értékeit. Hivatali utódja nyilván másként gondolkodik. Netanjahu kormányzása alatt az erőszakos telepeseket ritkán vonták felelősségre, maga a miniszterelnök pedig nyilvánosan állást foglalt a kétállami megoldás ellen.

Donald Trump visszatérése a Fehér Házba nemcsak mentőövvel kecsegteti Netanjahut, hanem lovat ad az ultranacionalisták alá. A régi-új amerikai elnök egyik első rendeletével visszavonta az előző, demokrata kormányzat által az erőszakos zsidó szélsőségesekre kirótt szankciókat. Izraeli nagykövetének egy baptista prédikátort és politikai elemzőt, Mike Huckabee volt Arkansas-i kormányzót választotta, aki határozottan ellenzi az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldását. Korábban kijelentette: „nem létezik olyan, hogy palesztin”.

Az Egyesült Államok ENSZ-nagyköveti posztjára jelölt Elise Stefanik a kongresszusi meghallgatásán igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy osztja-e egyes szélsőjobboldali izraeli hivatalosságok nézeteit, miszerint a zsidó állam „bibliai jogot” formálhat „Júdeára és Szamáriára”, azaz a jelenlegi Ciszjordánia egészére.

Ugyancsak a zsidó ultranacionalistákat visszhangozta Trump hétvégi nyilatkozata, amely nagy felzúdulást keltett a régióban. Az amerikai elnök arról beszélt újságíróknak, hogy meglátása szerint „ki kell takarítani” a 15 hónapi háború során porig rombolt Gázai övezetet, és arra kérte a szomszédos arab országokat, hogy „vegyék át” az ott élő másfél milliónyi palesztint. A javaslatot határozottan elutasította mind Egyiptom, mind Jordánia – egyébként az Egyesült Államok két legfontosabb közel-keleti szövetsége.