Huszonnyolc évig állt, mégis a keletnémet kommunista rezsim kudarcát és végének kezdetét jelentette a berlini fal – mondta a német államfő pénteken Berlinben a várost kettéosztó határőrizeti rendszer felépítése kezdetének hatvanadik évfordulóján tartott megemlékezésen.

Frank-Walter Steinmeier az újraegyesített főváros egyik központi negyedében, Prenzlauer Bergben az egykori határsávban – a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban –, a keletnémet határrendőrség által 1985-ben felrobbantott Megbékélés-templom helyén álló Megbékélés kápolnában elmondott beszédében kiemelte, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) vezetése ugyan „antifasiszta védőfalnak” nevezte a Kelet-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert, de ez csak a rezsim kudarcának leplezését szolgáló „propagandahazugság” volt.

A falat „nem azért építették, hogy megállítsák a nyugatról keletre irányuló hódító mozgalmat”, hanem azért, mert az NDK-nak ”be kellett zárnia saját polgárait az országába, hogy egyáltalán működni tudjon még egy ideig” – mondta a német államfő.

A fal felépítése „valójában annak beismerése volt, hogy még a saját polgárai sem ismerik el ezt az államot” – tette hozzá.

A berlini fal jelképe egy jogtipró, elnyomó államnak, amely „saját polgárai szemében nem volt sem szuverén, sem legitim”. Felépítése „lényegében a vég kezdete, amely azonban túlságosan sokáig váratott magára”.

A bezárt országban élőknek végtelenül hosszúnak tűnt az az idő, ameddig állt, és sokan az életüket vesztették azért, mert nem tudtak áthatolni rajta. Ledöntése óta viszont természetesnek tűnik, hogy nincsen, és szabadon lehet mozogni az egykori határsávban és az egész országban, ahol nem az önkény uralkodik, hanem demokrácia van. Ez azonban csalóka érzés, mert „a szabadság és a demokrácia soha nem természetes, soha nem érhető el egyszer és mindenkorra” – húzta alá Frank-Walter Steinmeier.

Hozzátette: a szabadságot és a demokráciát ki kell harcolni, és aztán meg kell védeni és meg kell őrizni. „Ez a demokratikus választásokon való részvétellel kezdődik, amit a fal és az általa képviselt célok oly sokaktól oly sokáig megtagadtak. Emlékezzenek erre mindannyian, amikor hamarosan új Bundestagot választanak” – utalt a szövetségi elnök a szeptember 26-i parlamenti választásra.

Pánberlini pikniket is szerveznek az évfordulóra

A hatvanadik évforduló alkalmából az egykori határ mentén sok helyen rendeztek programokat, kiállításokat, beszélgetéseket, koncerteket, gyalogos és kerékpáros kirándulásokat. A rendezvénysorozat több napig tart, szombaton például megtartják az első úgynevezett pánberlini pikniket, amelynek elnevezése felidézi a berlini fal ledöntéséhez és a közép-európai kommunista rendszerek megdöntéséhez vezető folyamat egyik magyarországi állomását, az 1989 augusztusában Sopron mellett megrendezett páneurópai pikniket.

A határőrizeti rendszert az NDK-ból az NSZK-ba, és így Nyugat-Berlinbe is irányuló menekülthullám miatt építették fel. A két Németország megalapításától, 1949-től a fal felépítéséig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és – a fal történetét kutató közalapítvány (Stiftung Berliner Mauer) adatai szerint – 138-an életüket vesztették. Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.