Közel másfél évvel a nyilvános botránnyal végződött első fogadása után Volodimir Zelenszkijt ismét vendégül látták a Fehér Házban – ezúttal feltűnően visszafogott keretek között. Az igazi változás jele viszont az, hogy Washington immár Kijevvel egyezteti a békére vagy tűzszünetre vonatkozó javaslatot, amit utólag ismertet Moszkvával, míg korábban éppen fordítva történt.

Amikor Donald Trump 2025 februárjában először fogadta a Fehér Házban Volodimir Zelenszkijt, a találkozó diplomáciai és politikai botrányba fulladt. Az amerikai elnök és a kabinet jelenlévő tagjai valósággal ordítoztak a szerintük hálátlan ukrán elnökkel, aki „nem áll készen a békére”, ellentétben Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki „alkut kíván kötni”. Trump Zelenszkijt hibáztatta az egyik legfontosabb választási ígérete, az orosz–ukrán háború lezárásának kudarcáért. Az ukrán elnököt szabályosan kitessékelték a Fehér Házból.

Hogy időközben javult-e a kémia a két elnök között, nem derült ki közvetlenül, ugyanis a kedden lezajlott újabb találkozó után Trump mellőzte a második elnöksége alatt meghonosított, szokatlanul népes fogadást az Ovális Irodában, és a megbeszélések után sem állt ki vendégével a sajtó elé. Mindössze egy párszavas közlemény jelent meg a Fehér Ház X-oldalán, amely szerint „sok dolog szóba került”, és „a találkozó jól ment”.

Sajtóbeszámolók szerint ugyanakkor Trump az utóbbi hetekben megváltoztatta a véleményét Ukrajna háborús helyzetéről és személyesen Zelenszkijről. Miután az amerikai elnök több mint egy évig azt mondta tanácsadóinak, hogy Ukrajna veszíteni fog a harctéren, az utóbbi hetekben optimistábbá vált – írta a Wall Street Journal. A cikk szerint Trumpot lenyűgözte az ukrán elnök kitartása és vezetői teljesítménye, és különösen az, hogy az ukrán hadsereg mélyen orosz területre viszi át a harcot.

A tavalyi borzalmas performansz után már az előrelépésnek számít, hogy Trump nem akarta nyilvánosan megszégyeníteni Zelenszkijt, aki annak a Lindsey Grahamnek a temetésére utazott az Egyesült Államokba, aki az ukrajnai háború egyik, ha nem a legnagyobb támogatója volt az amerikai kongresszusban. Igaz, a néhai szenátor szimpátiája megosztott volt. „Nem volt olyan háború, amit ne szeretett volna” – jellemezte summásan Donald Trump egykori barátját.

A július 11‑én, 71 éves korában hirtelen elhunyt Lindsey Grahamot kritikusai és politikai ellenfelei gyakran illették a vérszomjas („bloodthirsty”) jelzővel a külpolitikában képviselt, radikális beavatkozáspárti álláspontja miatt. Számos felvétel maradt fenn, amelyen kéjes borzongással beszél az amerikai hadsereg műveleteiről – legutóbb például az Irán elleni, több ezer civil halálát követelő háborúról. Ukrajna kapcsán nagy karriert futott be több alkalommal megismételt nyilatkozata, miszerint a Kijevnek nyújtott amerikai támogatás a lehető legjobb befektetés, ugyanis anélkül gyengíti Oroszországot, hogy egyetlen amerikai katona élete veszélyben forogna. Ugyancsak ő volt az, akivel a Fehér Ház megüzente Zelenszkijnek a tavalyi botrányos affér után, hogy két lehetősége van: változtat az álláspontján vagy lemond.

Az ukrán elnök maradt, és időközben a helyzet változott. Az ukrán hadsereg saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú drónokkal sorozatos, mélységi csapásokat mér Oroszországra. Jóformán az összes létező olajfinomítót találat érte, ennek következtében a világ egyik szénhidrogén-nagyhatalmának számító Oroszországban kilométeres sorok kígyóznak az üzemanyagtöltő állomások előtt. Az utóbbi hetekben az ukrán drónok elkezdték célba venni a legnagyobb orosz online kiskereskedelmi lánc, a Wildberries raktárait.

Noha egyes elemzők megkérdőjelezik a Zelenszkij elnök által „hosszú hatótávolságú szankcióknak” nevezett támadások stratégiai értékét, abban kvázi egyetértés van, hogy ezek alkalmasak arra, hogy a háború potenciális győztesének tüntessék fel Ukrajnát. Ezt a narratívát erősítette Zelenszkij washingtoni látogatása is, ahol az ukrán elnök útba ejtette a Capitoliumot, és mintegy 60 szenátor előtt országa sikereit hangoztatva sürgette a fegyverszállítások ütemének növelését. A körülbelül egyórás találkozó kevéssel azelőtt kapott helyet, hogy a szenátorok szavaztak volna a törvényjavaslatról, amely szigorítja az Oroszország elleni szankciókat, illetve büntetővámokat irányoz elő minden olyan harmadik országnak, amely orosz energiahordozót vásárol.

„Ez nemcsak a pénzről szól – hogy miként akadályozzuk Oroszországot a háború finanszírozásában –, hanem fontos jelzés Európának, fontos jelzés Ukrajnának, óriási támogatás népünknek” – kommentálta a készülő törvényt Zelenszkij, aki a finn elnök, Alexander Stubb kíséretében érkezett a néhai Lindsey Graham szenátor temetésére. A tervezetet Graham kezdeményezte, és röviddel halála előtt állítólag megszerezte hozzá Trump elnök támogatását.

Donald Trump 2025. január 20-i hivatalba lépése óta az Egyesült Államok nemcsak új támogatások mellett nem kötelezte el magát, de az Ukrajnának korábban jóváhagyott csomagokat is felfüggesztette. A Pentagon történetesen éppen Zelenszkij mostani látogatása előtt tájékoztatta a kongresszust, hogy a már jóváhagyott, 400 millió dolláros ukrajnai katonai támogatás teljes felhasználása „2029 előtt nem várható”. A bejelentés a hírek szerint komoly felháborodást váltott ki republikánus és demokrata körökben egyaránt, mivel a törvényhozók szerint a Pentagon ütemezése veszélyeztetheti Ukrajna védekezőképességét a következő hónapokban.

Nem ez az első támogatási döntés, amit Trump „száműzött” a homályos jövőbe. Az ankarai NATO-csúcson például légvédelmi eszközök helyett azzal fizette ki az ukrán elnököt, hogy átadják Ukrajnának az elfogórakéták gyártási technológiáját és licencét. Zelenszkij hazatért egy több év alatt – esetleg – megvalósuló ígérettel, miközben az ukrán városokra záporozó orosz rakétákat ma és holnap nincs mivel elhárítani.

A washingtoni kormányzat alighanem azzal számol a 400 millió kapcsán, hogy ha minden jól alakul, azt a pénzt már nem kell odaadni. Trump most a békefolyamatra koncentrál. Az ukránok minden jel szerint úgy gondolják, hogy több hónapos drónkampányuk – elsősorban az olajinfrastruktúra ellen – elegendő fájdalmat okoz az oroszoknak ahhoz, hogy ki tudjanak alkudni legalább egy korlátozott, technikai jellegű tűzszünetet. Többen úgy látják, hogy ennek a realitásáról sikerült meggyőzni Washingtont is.

Egyes megfigyelők szerint nem is volt nehéz. Az iráni válság elhúzódása miatt is a republikánus kormányzatnak szüksége van egy diplomáciai sikerre a rohamosan közeledő időközi választások előtt. Az orosz-ukrán háború lezárását célzó erőfeszítések felújítása kapóra jön ebben a kontextusban. Washington szándékainak komolyságát jelzi, hogy Kijevbe készül Steve Witkoff és Jared Kushner, az amerikai elnök két különleges megbízottja. A páros több konfliktusban közvetített már Donald Trump képviseletében, Moszkvával is ők tartották a kapcsolatot, viszont Kijevben még nem fordultak meg.

A változás jeleként értékelik egyes orgánumok azt is, hogy a minap Ukrajnában járt Laura Loomer konzervatív influenszer, Trump közeli szövetségese. Az ukrán elnökkel készült interjúját Trump is megosztotta a saját közösségi oldalán „Nagyon jó!” kommentárral. Az igazi változás jele viszont az, hogy Washington immár Kijevvel egyezteti a békére vagy tűzszünetre vonatkozó javaslatot, amit utólag ismertet Moszkvával, míg korábban éppen fordítva történt. Volodimir Zelenszkij utolsóként értesült Trump és Putyin tárgyalásairól, az eredményt pedig egyfajta ultimátumként kapta meg.