A több hete tartó támadások miatt mára Oroszország – a világ egyik legnagyobb kőolaj-nagyhatalma – oda jutott, hogy üzemanyagot importál, és korlátozásokkal próbálja féken tartani az árakat. Oroszország számos régiójában hatalmas sorok kígyóznak a benzinkutak előtt.

Első pillantásra az ukrajnai és az iráni háború nem is különbözhetne jobban, valójában azonban a két konfliktus karaktere rendkívüli módon hasonlít.

Az első hasonlóság: mindkét esetben a megtámadott fél látszólag elsöprő erővel szembesül, de a várakozások ellenére kitart. 2022 februárjában Kijev legközelebbi szövetségesei is arra számítottak, hogy az ukránok legfeljebb napokig tudják feltartóztatni az orosz inváziót. Ehhez képest a konfliktus máris meghaladta az első világháború időtartamát. Irán esetében a Donald Trump által vizionált „kis kirándulás” nemhogy nem vezetett Irán feltétel nélküli megadásához, ellenkezőleg, számos elemző az Egyesült Államok kapitulációjaként értékeli a múlt héten nyélbe ütött iráni–amerikai egyezséget.

Az iráni és ukrajnai konfliktus megmutatta, hogy a gyengék és erősek közötti viszony alapvetően megváltozott az új hadászati eszközöknek, elsősorban a drónoknak köszönhetően. Ezekkel az elvileg eszköztelen, áldozatszerepre ítélt szereplők is képesek fájdalmas, sőt létfontosságú gazdasági objektumokat megcélozni. Miközben Irán ütőkártyája a Hormuzi-szoros lezárása – és rajta keresztül a kőolaj világpiaci árának felturbózása – volt, addig Ukrajna a kőolajipari létesítmények kiiktatásával próbál nyomást gyakorolni Moszkvára.

A nyugati sajtóban a hónap eleje óta sorozatosan jelennek meg olyan vélemények és elemzések, amelyek az ukránok számára pozitív fordulatot vetítenek előre a négy és fél éve tartó háborúban.

Noha Ukrajna nem rendelkezik az orosz Iszkanderekhez vagy az újabb Oresnyikhez és Kindzsalhoz hasonló ballisztikus rakétákkal, az utóbbi hónapokban sikerült pótolnia saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú robotrepülőgépekkel és drónokkal egy olyan kapacitáshiányt, amelyet a nyugati szövetségesektől kapott fegyverrendszerek nem fedtek le.

A frontvonal mentén régebb óta kialakult egy 15–30 méter mély „halálzóna”, ahol a klasszikus páncélos áttörések lehetetlenné váltak. Az úgynevezett FPV-drónok ma már a veszteségek 70%-áért felelősek ebben a sávban.

Ukrajna több mint 150 gyártóval évente milliós nagyságrendben állít elő FPV-drónokat, és ezekkel pótolja a hiányzó tüzérséget. A drónok folyamatos megfigyelést, célzást és csapásmérést tesznek lehetővé, ami rendkívüli mértékben lelassította, lényegében megállította az orosz előrenyomulást.

Emellett Ukrajna az év eleje óta mélységi csapásokkal támadja Oroszország gazdaságát és logisztikáját. Közepes (körülbelül 300 km) hatótávolságú drónok tucatnyi orosz utánpótlási útvonalat bénítottak meg, a hosszú (akár 2000 km) hatótávolságú drónok pedig legalább 20 orosz olajfinomítóban okoztak kárt az elmúlt időszakban.

Ukrajna múlt héten végrehajtotta az eddigi legszélesebb körű támadását orosz célpontok ellen. Az orosz hatóságok csaknem ezer ukrán drón lelövéséről számoltak be. Számos eszköz ugyanakkor célba ért, hetekre vagy hónapokra kiiktatva egy-egy olajfinomítót.

A kitartó ukrán támadások miatt mára a világ egyik legnagyobb kőolaj-nagyhatalma oda jutott, hogy üzemanyagot importál, és korlátozásokkal próbálja féken tartani az árakat. Oroszország számos régiójában hatalmas sorok kígyóznak a benzinkutak előtt.

Moszkva a vasúti infrastruktúrára mért csapásokkal próbálja elvágni az ukrán csapatok utánpótlását. Oleksandr Pertsovskyi, az ukrán vasút vezérigazgatója szerint az év eleje óta több mint száz mozdonyt ért találat, ami „egyszerűen őrület”.

Ukrajna másik gyenge pontja, hogy alig tud védekezni a legpusztítóbb orosz fegyverek – a siklóbombák és ballisztikus rakéták – ellen. Utóbbiakat az amerikai Patriot légvédelmi rendszerek képesek semlegesíteni a legnagyobb eséllyel, azonban Ukrajna egyre kevesebb elfogórakétához jut, mivel az Egyesült Államok a közel-keleti bázisainak védelmét részesíti előnyben. Tavaly összesen 620 darab Patriot PAC-3 elfogórakétát állítottak elő, miközben Oroszország drámaian növelte a ballisztikus rakétákkal végrehajtott támadások számát.  2023-ban 74 ballisztikus rakétát lőtt ki Ukrajnára, tavaly ez a szám közel 600-ra nőtt, az idei év első felében pedig már 410 indítás történt a New York Times által összesített adatok szerint. Ez éves szinten 900 körüli tempót jelent, miközben egy támadórakéta ellen rendszerint két elfogót indítanak, ha biztosra akarnak menni. Magyarán: ha Ukrajna megkapná a teljes Patriot-termelést, akkor is nagy bajban lenne.

Mindeközben Kijev nagy hatótávolságú dróncsapásai eredményt értek el ott, ahol a nyugati szankciók kevésbé voltak hatékonyak: az orosz olajexport napi 300 ezer hordóval esett vissza. A 2014-ben Oroszországhoz csatolt Krím-félsziget infrastruktúráját drónok és légicsapások bénítják, a szárazföldre vezető Kercsi-híd sérült, szakértők szerint a Krím „fulladozik”.

Vlagyimir Putyin egyszerre áll katonai és gazdasági nyomás alatt, mutat rá elemzésében a Reuters. Moszkva eredetileg csökkenteni akarta a katonai kiadásokat, de ehelyett 30%-kal növelte azokat az év első negyedében, és a védelem már a teljes költségvetés közel felét teszi ki. A hadiipari termelés miatt a gazdaság túlmelegedett, a katonák toborzásához egyre magasabb béreket kell fizetni, miközben a gazdaság többi része lelassult. A munkaerőhiány és a háborús kiadások tartósan felfelé nyomják az árakat, a valós infláció háromszorosa lehet a hivatalos számoknak. A hivatalos növekedési előrejelzést 1,3%-ról 0,4%-ra vágták vissza.

Az iráni háború eredményeként megemelkedett olajárak a második negyedévben átmenetileg javították a költségvetés helyzetét, de az orosz Ural-olaj ára visszaesett, és az erős rubel miatt a kormány bevételei csökkentek a dollárban befolyó olajadóból. Putyin népszerűsége az elmúlt hónapokban – decembertől áprilisig – 12 százalékponttal esett, a háború kezdete óta mért legalacsonyabb szintre.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csütörtökön közölte, hogy a biztonsági szolgálat vezetőjével folytatott egyeztetés után engedélyezett egy 40 napos hadműveletet, amelynek célja Oroszország „befolyásolása” a háború befejezése érdekében. Zelenszkij Telegram-üzenete nem részletezi a művelet konkrét célpontjait vagy módszereit, csak azt hangsúlyozza, hogy a kampány stratégiai nyomásgyakorlásként értelmezhető.

Több szakértő szerint is a Krím ma Oroszország egyik legsérülékenyebb pontja. Mark Galeotti biztonságpolitikai szakértő a Deutsche Wellének úgy értékelte: Kijev célja nem feltétlenül a Krím közvetlen visszafoglalása, hanem az, hogy a félsziget sebezhetőségének növelésével tárgyalóasztalhoz kényszerítse Moszkvát.

Putyin népszerűsége érezhetően csökken, annyira, hogy a vezető tanácsadók állítólag a szeptemberi regionális választások elhalasztását javasolják.

Michael Kofman, az orosz–ukrán háború egyik legismertebb elemzője szerint négy év után először látszik valódi törés az orosz hadjáratban. Kofman Jake Sullivan, Joe Biden volt amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója által vezetett podcastben számolt be friss ukrajnai tereplátogatásáról. Úgy látja: Ukrajna 2023 óta most van a legerősebb helyzetben. A frontvonal stabilizálódott, miközben az ország hatalmas erőforrásokat fordított drónhadviselésre, innovációra és decentralizált hadiiparra. Ezek a fejlesztések mára látványos előnyöket hoznak: az orosz logisztika és mélységi célpontok folyamatos nyomás alatt állnak.

Kofman szerint Moszkva „húsdaráló-stratégiája” egyre kisebb hozadékkal jár, miközben az orosz hadsereg fenntarthatósága kérdésessé vált. Ukrajna legnagyobb gondja már nem a frontvonal, hanem a légvédelem hiánya, amelyet Oroszország nagy hatótávolságú csapásokkal próbál kihasználni.

A szakértő szerint egyelőre nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy meggyőzhető-e Oroszország a háború értelmetlenségéről, így azt is lehetetlen megjósolni, hogy milyen esélyei vannak egy tűzszünetnek. Kofman szerint Oroszország tárgyalási követelései teljesen elszakadtak a katonai teljesítményétől. A Kreml még mindig maximális célokat követel, miközben a fronton nem tudja elérni a minimális területi célokat sem. A változás akkor jön el szerinte, amikor az orosz politikai vezetés kénytelen lesz szembenézni ezzel a valósággal.