Az ukránok „hazaviszik” az oroszokhoz az ötödik évébe lépett háborút, és ezzel drasztikus ellenlépésekre kényszeríthetik a moszkvai rezsimet. Egyes szakértők nem tartják kizártnak a nukleáris választ sem.

Négy ember életét vesztette, legkevesebb 18 pedig megsebesült a Moszkvát és környékét vasárnapra virradóra és reggel ért ukrán dróncsapások következtében. Ez volt a legkiterjedtebb és leghalálosabb támadás az orosz fővárosi régió ellen az Ukrajna ellen indított 2022. februári invázió óta. Az akció megmutatta, hogy Kijev képes kijátszani az orosz légvédelmet és mélységi csapásokat mérni Oroszország területén – állapította meg a Washington Post. A cikkhez mellékelt fotón robbanás- és égésnyomokkal tarkított toronyház látszik, amelynek lakói egy drón becsapódásának nyomait vizsgálják a Moszkva melletti Krasznogorszkban.

Az orosz védelmi minisztérium szerint a légvédelem a hétvégén több mint ezer ukrán drónt semmisített meg, de több eszköz így is elérte a főváros környékét, köztük egy olajtárolót is, amely kigyulladt. A főváros repülőterei megbénultak, a támadás 15 régióra terjedt ki. Ilyen körülmények között egyre nehezebb a Kremlnek úgy beállítani az ötödik évébe fordult ukrajnai háborút, mint valami távoli dolgot, ami nem befolyásolja az orosz civilek hétköznapjait – írja az Associated Press.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a támadásokat jogos válasznak nevezte azokra az orosz rakéta- és dróncsapásokra, amelyek a múlt héten több tucat civil halálát okozták Kijevben és más ukrán városokban.

Oroszország főleg az elmúlt két évben éjszakáról éjszakára drónok százaival támadta Ukrajnát, folyamatosan rombolva elsősorban az ország energetikai infrastruktúráját. A bosszún kívül az ukrán támadásoknak van egy másik bevallott célja: csökkenteni az olajbevételeket, amelyekből Moszkva a háborút finanszírozza. Csak idén közel tucatnyi orosz olajfinomítót és terminált ért ukrán drón- vagy rakétatalálat. Zelenszkij szerint ezeknek köszönhetően az elmúlt hónapokban Oroszország kőolaj-finomítói kapacitása tizedével csökkent.

Moszkva a nyugati szövetségeseket tette felelőssé a hétvégi történteként. „Az Eurovíziós Dalfesztivál dalainak hangjaira a kijevi rezsim az EU-tagállamok pénzéből újabb tömeges terrortámadást hajtott végre” – kommentált az orosz külügyi szóvivő a TASZSZ hírügynökségnek. Marija Zaharova azt állította, a támadások kizárólag békés célpontokat értek – embereket, társas- és magánházakat. Ezek a terrortámadások, akárcsak az előzőek, Zelenszkij elnök és az ukrán kormányzat, valamint az őket finanszírozó nyugati kisebbség bűncselekményei – füstölgött az orosz külügyi szóvivő.

Kijev ma már nagy számban gyárt saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú drónokat és cirkálórakétákat, amelyekkel sorozatos csapásokat mér orosz olajlétesítményekre és más célpontokra akár ezerötszáz kilométerre az ukrán határtól. Csak a vasárnap éjszakai támadásban az ukránok közel nyolcszáz drónt indítottak. Ilyesmi korábban elképzelhetetlen lett volna. Összehasonlításképpen 2024-ben még orosz oldalról is mindössze százötven drónt indítottak egyetlen hullámban. Nemcsak a drónok nagy száma, hanem a támadások mélysége is rendkívüli. Találat ért például egy orosz járőrhajót a Kaszpi-tengeren – ez közel ezer kilométerre van az ukrajnai frontvonaltól.

Az orosz közvélemény egyre elégedetlenebb. Vlagyimir Putyin gyors lefolyású háborút ígért, ehhez képest a háború ötödik évében a fronton szinte teljesen megállt az orosz előrenyomulás. Mi több, egyes elemzők szerint Oroszország veszteségei lassan meghaladják azt az ütemet, amellyel újoncokat tud toborozni.

Az orosz állami televízió igyekszik elbagatellizálni az ukrán támadások jelentőségét, ami nem mindig sikerül. A Tuapsze olajterminálját ért négy egymást követő dróntalálat következtében apokaliptikus állapotok uralkodnak a Fekete-tenger északkeleti partján fekvő üdülővárosban, a híradásokban azonban csak érintőlegesen számoltak be az eseményről. A hatóságok nem beszéltek az olajszivárgás mértékéről, csupán annyit közöltek, hogy összegyűjtöttek 28 ezer köbméternyi szennyezett kavicsot és homokot a tengerpartról.

A moszkvai finomítót ért hétvégi találat és az azt követő hatalmas tűz után két napba telt, mire a hatóságok elismerték a súlyos légszennyezést, és elrendelték néhány közeli ház kiürítését. A New York Times beszámolója szerint a városvezetés még egy faültetési PR‑eseményt is megtartott, holott a háttérben fekete füstfelhő gomolygott, miközben a résztvevőket fotózták.

Nemcsak a környezeti károk eltitkolásának szándéka miatt nő a feszültség az orosz társadalomban, hanem a mobilinternet korlátozása és a népszerű üzenetküldő alkalmazások blokkolása is elégedetlenséget szül. A kormány azzal indokolta a korlátozásokat, hogy így próbálja megakadályozni az ukrán dróntámadásokat – egyes drónok a célzáshoz mobilinternetet használnak –, de kritikusok szerint a valódi cél az internet feletti állami kontroll megszilárdítása. A növekvő elégedetlenség miatt az emberek petíciókat nyújtottak be, és tiltakozásokat próbáltak szervezni, amelyeket a hatóságok gyorsan blokkoltak.

A Kremlhez hű, de a frontot közelről követő bloggerek rámutattak, hogy a hétvégi ukrán dróntámadás komoly hiányosságokat tárt fel az orosz légvédelemben, és ezeket sürgősen orvosolni kell. Mások ennél is tovább mentek: felszólították a Kremlt, hogy eszkalálja a háborút, és mérjen csapást ukrán kormányzati célpontokra. Alekszandr Koc, a Komszomolszkaja Pravda újságírója azt írta: „Eljött az idő, hogy a döntéshozatali központokat támadjuk.” Szergej Markov Kreml-közeli politológus egyenesen Európát tette felelőssé. Azt állította, hogy a nyugati segítséggel gyártott drónok révén valójában „Európa próbált meg csapást mérni Moszkvára”.

Az AP emlékeztet, hogy az orosz védelmi minisztérium a múlt hónapban közzétett egy listát azokról az európai gyárakról, amelyek állításuk szerint ukrajnai drónok és alkatrészek előállításában vesznek részt. A minisztérium figyelmeztetett: az Európában gyártott drónokkal végrehajtott támadások „kiszámíthatatlan következményekkel” járhatnak. Amikor egy állami tévés műsorvezető megkérdezte az orosz elnök szóvivőjét, hogy miért „tűri el” Moszkva ezeket a támadásokat, Dmitrij Peszkov azt válaszolta: Oroszország nukleáris elrettentő ereje arra szolgál, hogy megvédje az országot a létét fenyegető veszélyekkel szemben.

Az új fejlemények nyugati szakértők szerint is további eszkalációhoz vezethetnek. Shashank Joshi, a The Economist védelmi kérdésekre szakosodott szerkesztője a BBC adásában úgy vélte, bizonyos értelemben az orosz célpontokra mért ukrán csapások Putyin kezére játszanak. Az orosz elnök a háború kezdete óta azt hirdeti, hogy Ukrajna csak egy proxy, valójában a Nyugat akar az „ukrán báb” kezével lesújtani Oroszországra, ezért meg kell védeni a hazát. Ennek a narratívának az oroszok eddig nem igazán dőltek be, most azonban az ukrán dróncsapásokkal ez megváltozhat. Putin azt mondhatja: „itt a bizonyíték, teljes mozgósítást rendelünk el, és végre kivívjuk a nagy győzelmet, amely eddig nem sikerült”.

Miközben Oroszország totális háborút vív Ukrajna ellen, a hivatalos diskurzus szerint csupán hadműveletek zajlanak, sőt törvény tiltja a háború szó emlegetését is. Most ez változhat, ha az ukrán dróntámadások meggyőzik az orosz közvéleményt, hogy szükség van az egész társadalom mozgósítására az orosz anyaföld védelmében.

Oroszországon belül bőven akadnak Putyinnál radikálisabb figurák is. Több magas rangú szereplő is egyre türelmetlenebb amiatt, hogy – szerintük – Putyin „visszafogja” a hadsereget, és keményebb válaszlépéseket követel a moszkvai régió elleni ukrán csapások után. Ezek egyike Szergej Karaganov professzor, Oroszország egyik legbefolyásosabb külpolitikai szakértője, a Külügyi és Védelmi Politikai Tanács nevű agytröszt vezetője. Keményvonalas geopolitikai gondolkodóként ismert, több orosz elnök tanácsadója volt Brezsnyevtől Putyinig. 1992-ben kidolgozta a róla elnevezett Karaganov-doktrínát, amelyben javasolta, hogy Oroszország lépjen fel a „közeli külföldön” élő oroszok jogainak védelmezőjeként, ezzel politikai és stratégiai befolyást tartva fenn a posztszovjet térségben. A gondolat kezdetben szélsőségesnek számított, de később a Kreml hivatalos politikájának részévé vált, és a 2022-es ukrajnai invázió ideológiai alapjaként jelent meg. Múlt héten a Glenn Diesen norvég politológusnak adott interjújában vázolta a „Karaganov-megoldást” az ukrajnai háború lezárására.

Karaganov úgy látja, a NATO és az USA már közvetlenül részt vesznek Oroszország elleni támadásokban, beleértve a rakétacsapásokat és a korai előrejelző rendszerek elleni akciókat is. Érvelése szerint a Nyugat viselkedését az határozza meg, hogy figyelmen kívül hagyja Oroszország nukleáris nagyhatalmi státuszát. A megoldása: fokozatos eszkaláció Európa ellen. Oroszországnak először hagyományos fegyverekkel kell csapást mérnie európai logisztikai és szimbolikus célpontok ellen. Ha nincs engedmény, akkor következnének a korlátozott nukleáris csapások az európai elit bunkereire, majd végső esetben „egyes európai országoknak el kell pusztulniuk”, bár azt állította, maga is imádkozik, hogy erre ne kerüljön sor. Karaganov azt is állította az interjúban, hogy álláspontjával korántsincs egyedül, a túlnyomó többséget képviseli „a hadseregben, politikai körökben és az orosz társadalomban”.

A nyugati szakértői konszenzus és hírszerzési értékelések szerint a nukleáris fenyegetés Moszkva részéről elsősorban pszichológiai nyomásgyakorlási eszköz, amely az Ukrajnának nyújtott támogatást hivatott fékezni. Akadnak azonban szakértők, akik szerint az atomcsapás kockázata egyáltalán nem légből kapott. John Mearsheimer politológus, a Chicagói Egyetem professzora és a nemzetközi kapcsolatok egyik legmeghatározóbb teoretikusa emlékeztetett, hogy Ukrajna nyugati szövetségesei támogatták a 2024-es kurszki betörést, illetve az orosz nukleáris triád egyik elemére – a stratégiai bombázókra – mért csapást. Ilyesmi a hidegháború idején elképzelhetetlen lett volna. Moszkva úgy érezheti, hogy észhez kell térítenie a nyugati elitet, és ha szükséges, nukleáris csapással kell jeleznie, hogy a vörös vonalak valósak – bizonygatta a politológus, hangsúlyozva, hogy a demonstratív csapások célja nem a katonai győzelem lenne, hanem a politikai nyomásgyakorlás.

Egyes vélemények szerint az eszkaláció irányába mutat az is, hogy Moszkva orosz útlevelet ajánlott fel a moldovai Transznyisztriában élőknek. Ez egy esetleges második front megnyitásának előjele lehet.