Noha úgy tűnik, a keddi amerikai félidős választások nyomán a Republikánus Párt legalább a törvényhozás alsóházában többséghez jut, máris megindult a bűnbakkeresés a konzervatívok körében a vártnál szorosabb eredmény miatt.

A szenátusban meg kell várni a december 7-i georgiai második fordulót, addig nem dől el, melyik pártnak lesz többsége. Több képviselői kerületben is folyik még a szavazatok összesítése, de az már most biztosnak látszik, hogy a Republikánus Párt (GOP) a többséget jelentő 218 mandátumnál többet szerez. A legtöbb 15 fős szavazattöbbség azonban jócskán elmarad attól, amit Kevin McCarthy képviselőházi frakcióvezető „vörös hullámként” fogalmazott meg a választások előtt.

A republikánusok teljesítménye főleg Joe Biden elnök rekord alacsony támogatottságához képest tekinthető gyengének. A CNN szerint egyesek a jelöltállítás módjának a megváltoztatását szorgalmazzák, mások név szerint Donald Trumpot okolják. Úgy vélik, megosztó jelenléte a kampány utolsó szakaszában – nem utolsó sorban pedig a 2024-es elnökválasztáson való indulásának belengetése a voksolás előtt néhány nappal – visszahúzta a republikánus jelölteket.

A mostani gyenge eredmény akár a Trump-éra végét is jelentheti – megtört a Trump-varázs a Republikánus Pártban, ahogy a Wall Street Journal újságírója fogalmazott. Érvelése szerint a GOP nem fogja óriásplakáton kihirdetni a Trump-éra végét, hanem megpróbál csendben továbblépni olyan fiatal politikusokkal, mint Ron DeSantis, akit a volt elnök legerősebb riválisaként tartanak számon a 2024-es elnökválasztásokra. A floridai kormányzó simán, csaknem kétharmaddal győzött, miközben a Donald Trump által támogatott jelöltek több fontos „csatatér” államban is alulteljesítettek. Ez alaposan kikezdheti Trump pozícióját a pártban, különösen, ha nem sikerül megszerezni a szenátusban a többséget, és ez éppen a volt elnök által támogatott jelöltek kudarca miatt következik be.

Másfelől a mostani választások egyik vesztese kétségtelenül a média, amely elsöprő republikánus győzelmet, „vörös cunamit” vizionált. Ennek egyik oka az lehet a Washington Post kommentátora szerint, hogy a közvélemény-kutatók átestek a ló túlsó oldalára abbéli igyekezetükben, hogy kiküszöböljék a korábban elkövetett mintavételezési hibát, amelynek „köszönhetően” alulmérték a radikális Trump-szavazókat. Minden jel szerint ezúttal túlsúlyozták őket.

Ugyanakkor a politikai kommentátorok túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottak a republikánus kampánymenedzserek által sokat reklámozott kampányköltéseknek a hagyományosan demokrata övezetekben. Majd „meglepte” őket, hogy azokban végül ismét demokrata jelölt nyert...

Nem utolsó sorban a politikai újságírókat lóvá tették a republikánusok elfogult „szemét felmérései”, amelyekkel elárasztották a piacot a kampány utolsó heteiben. Ezek az egyébként komoly elemzőműhelyek prognózisait is eltorzították, hiszen utóbbiak a közvélemény-kutatások átlagára alapozzák előrejelzéseiket. Egy példa a torzításra: Michael Bennet coloradói demokrata szenátort a RealClearPolitics is a „bizonytalan” kategóriába sorolta, pedig utólag több mint tíz százalékpontos különbséggel „söpörte le” republikánus kihívóját.

Néhány tekintélyes intézet is csúnyán mellényúlt. A WP megemlíti, hogy három hete a New York Times és a Siena College közös felmérése igazi médiaszenzációt okozott azzal, hogy országos szinten a republikánusok négy százalékpontos előnyét mérte – és mellesleg a női szavazóknak a két párt közötti egyenlő eloszlását. Vagy a Gallup mindössze néhány nappal a voksolás előtt azt állította, hogy az amerikaiak érzékelhetően kevésbé lelkesednek a választásokért, mint 2018-ban. Ehhez képest rekord szintű volt a részvétel, és nem bizonyult helyesnek az a megállapítása sem a Gallupnak, hogy a politikai környezet alapvetően a Republikánus Pártnak kedvez.

A Washington Post kommentátora szerint a napisajtó egy adott pillanatban elhitte a republikánus „cunami” meséjét, onnantól pedig megpróbált érveket keresni az elképzelt eredményhez. Maguk a demokraták is hozzájárultak a hamis narratívához. „Azt hiszem, rossz eredményváró elé nézünk” – jósolta meg a CNN-nek nyilatkozva Hilary Rosen, a Demokrata Párt kampányának egyik koordinátora. Majd lényegében kétségbe vonva a Biden-tábor stratégiáját hozzátette: „Amikor a választók újra és újra azt mondják, hogy leginkább a gazdaság érdekli őket, hallgass rájuk. Ne beszélj többé arról, hogy a demokrácia a tét".

A The Hill politikai magazin kommentárja szerint a prognózisok alulértékelték általában a nők szerepét, konkrétabban pedig az abortuszjog nyár eleji eltörlésének hatását a választásokra. A szerző hangsúlyozza, hogy miközben a pontos erőviszonyok még kialakulóban vannak, „egy dolog világos: a nők országszerte megjelentek, és kiálltak a demokratákért és az abortuszjogért”. Vagyis nem váltak be azok a jóslatok, hogy a Legfelsőbb Bíróság Dobbs-döntése – amellyel hatályon kívül helyezte a művi vetéléshez való, 1973 óta létező alkotmányos jogot – „nem számít”, és hamisnak bizonyultak az olyan felmérések is, amelyek azt mutatták, hogy a középosztálybeli nők tömegesen pártoltak át a republikánusokhoz.

Lauren Leader szerint a mostani választások megmutatták, hogy a kampánymenedzsereknek át kell értékelniük a hagyományos politikai elméletet, miszerint mindig a gazdaság dönti el a választásokat. Az 1992-es Clinton-kampány vezetői felírták maguknak egy táblára: „A gazdaság [a lényeg], te hülye!” – hogy folyton a szemük előtt lebegjen a követendő irány. „Többé nem. Talán itt az ideje, hogy a média és a politikai világ felismerje, hogy a nők [a lényeg], te hülye. Amerre mennek a nők, arra megy az ország” – figyelmeztet a The Hill kommentátora.