Miközben a közel-keleti háború miatt az Egyesült Államok kevésbé figyel Kínára, Tajvanon mindenki a maga módján készül a sokak szerint elkerülhetetlen „újraegyesítési” háborúra. Tömeges jelenséggé vált, hogy a lakosság igyekszik külföldi állampolgársághoz jutni, biztonsági tartalékként.

„Az égbolton madaraknak, nem pedig rakétáknak kellene repülniük” – nyilatkozta a tajvani ellenzék vezetője Sanghajban, vasárnapig tartó kínai látogatásának csütörtöki állomásán. Cseng Li-vun, a Kuomintang (KMT) elnöke „békemissziónak” nevezte ötnapos útját, és hangsúlyozta, hogy a feszültség csökkentése mindkét fél érdeke.

Cseng várhatóan Pekingbe is ellátogat, ahol találkozhat Hszi Csin-ping kínai elnökkel. A tajvani kormány ugyanakkor arra kérte az ellenzéki vezetőt, hogy közvetítse Peking felé: hagyjon fel a katonai nyomásgyakorlással, és a fenyegetések helyett a demokratikusan megválasztott tajvani kormánnyal folytasson párbeszédet. Peking ugyanis nem áll szóba az általa „szeparatistának” tartott, a kormányzó Demokratikus Haladó Párt (DPP) színeiben megválasztott Laj Csin-tö államfővel.

A Kuomintangot mindeközben éles bírálatok érik, amiért a párt képviselői nem jelentek meg a rendkívüli védelmi költségvetés megvitatásán. A KMT visszautasította a vádakat, és közölte: támogatja a védelmi fejlesztéseket, de nem ír alá „üres csekket”.

Megfigyelők szerint a védelmi kiadások körüli nézeteltérések azt mutatják, hogy a tajvani politikában egyre mélyebbek a törésvonalak. A vita lényege, hogy a sziget szorosan tartsa-e magát az Egyesült Államokhoz – amely fő biztonsági támogatója –, vagy próbáljon közeledni Pekinghez, abban a reményben, hogy ezzel csökkenthető a katonai feszültség.

Több mint számok harca

2025 novemberében Laj Csin-tö bejelentett egy nyolcéves, 40 milliárd amerikai dollár értékű különleges védelmi költségvetést „válaszul Kína fenyegetéseire Tajvan és az Indo–csendes-óceáni térség ellen”. A csomagot egy nappal a tajpeji sajtótájékoztatóját megelőzően, november 25-én megszellőztette a The Washington Postban. Véleménycikkében egyebek mellett azt írta: „A nemzetközi közösség ma biztonságosabb a Trump-kormányzat erő általi békére törekvésének köszönhetően. Egy erős és elkötelezett Amerika továbbra is a globális stabilitás sarokköve, távol tartva a lehetséges konfliktusokat.”

Laj emlékeztetett, hogy Peking növekvő nyomására válaszul Tajvan védelmi kiadásai az elmúlt években megduplázódtak, és 2026-ra a bruttó hazai termék 3,3 százalékára, 2030-ra 5 százalékra emelkednek. Ezt egészítené ki „a történelmi”, 40 milliárd dolláros különleges védelmi költségvetés, amelyet elsősorban amerikai fegyverek vásárlására fordítanának.

Nem véletlen, hogy Tajpejben egymásnak adják a kilincset az amerikai fegyverlobbit képviselő kongresszusi képviselők és szenátorok. Az államfő javaslata ugyanis elakadt az ellenzék két pártja által dominált törvényhozásban. A Tajvani Néppárt (TPP) január végén egy háromszor kisebb költségvetésű alternatív törvényjavaslattal állt elő, miután a KMT-vel közösen többször megakadályozta, hogy a kormányzó DPP tervezete egyáltalán napirendre kerüljön.

A Kuomintang megosztott a kérdésben. A pro-USA tábor több amerikai fegyvert és erősebb kapcsolatot akar Washingtonnal. A Peking-barát csoport óvatosabb, kisebb védelmi kiadásokat támogat, és a Kínával való párbeszédet helyezi előtérbe. Utóbbiba tartozik a párt jelenlegi elnöke is, aki az „1992-es konszenzust” támogatja. Ez a KMT és Peking közötti szóbeli megállapodásra utal, amelynek lényege, hogy elfogadják az „egy Kína” elvét, de mindkét fél mást ért alatta: Peking szerint a Kínai Népköztársaság az egyetlen legitim Kína, míg a KMT értelmezésében a Kínai Köztársaság (Tajvan) is „Kína”.

Cseng szerint a 1992-es konszenzus elfogadása csökkentené a háború esélyét Kínával, de ezt a kormányzó DPP elutasítja.

Peking Kína részének tekinti Tajvant, és szükség esetén erővel is kész lenne „újraegyesülni” a szigettel. Az USA – a világ legtöbb országához hasonlóan – nem ismeri el Tajvant független államként, ugyanakkor ellenzi, hogy Kína erővel foglalja el a szigetet, és fegyverekkel támogatja Tajvan önvédelmét.

A DPP egyik parlamenti képviselője, Lin Csun-hszien felhívta a figyelmet Cseng kínai útjának időzítésére. A vizit bejelentése közvetlenül azután történt, hogy az Egyesült Államokból kétpárti szenátusi delegáció érkezett Tajvanra. Ez szerinte azt sugallja, hogy Peking meg akarta előzni a KMT közeledését Washingtonhoz. Lin utalt arra is, hogy Tajcsung polgármestere, Lu Siou-jen – aki a 2028-as belső választásokon a jelenlegi pártelnök fő kihívója lehet – a KMT hivatalos álláspontját másfélszer meghaladó, 25 milliárd dolláros költségvetés mellett tört lándzsát.

Egyes szakértők szerint a KMT nem két táborra szakad, hanem tudatosan próbál mindkét nagyhatalommal kapcsolatot tartani. A Washingtonnal való kapcsolat fontos Tajvan biztonsága és a fegyverbeszerzések miatt, Pekinggel pedig a feszültség csökkentése és a gazdasági kapcsolatok miatt. Ez pragmatikus válasz a két nagyhatalom közé szorult Tajvan helyzetére, miközben a DPP erősebben elkötelezett Washington felé, és keményebb Pekinggel szemben.

A DPP politikája a háború elkerülhetetlenségéből indul ki – már csak az időpont kérdéses –, míg a KMT a béke fenntarthatóságára alapoz. Egyes elemzők szerint a jelenlegi nemzetközi környezetben a mérsékeltebb álláspont lehet a nyerő: a választók azt a pártot támogatják, amely képes fenntartani a békét és a status quót. Viszont ez az egyensúlyozás és a párton belüli feszültségek a közelgő választások miatt komoly politikai kockázatot is hordoznak; egy gyenge eredmény a közelgő önkormányzati választásokon könnyen Cseng pozíciójába kerülhet.

Megrendült bizalom

Az Egyesült Államok hagyományosan Tajvan legfontosabb biztonsági támogatója Kínával szemben. Az előző elnök, Joe Biden odáig ment, hogy kijelentette: az USA megvédené Tajvant egy kínai támadás esetén. Utólag a Fehér Ház pontosította, hogy Washington hivatalos álláspontja nem változott, vagyis továbbra is érvényes a stratégiai kétértelműség („strategic ambiguity”). A szándékosan homályos amerikai pozíció célja, hogy elriassza Kínát, de ne provokáljon nyílt konfliktust.

Washington és Peking kapcsolatának alapja az „egy Kína” elve: az Egyesült Államok elismeri, hogy csak egy kínai kormány létezik, hivatalos diplomáciai kapcsolatot kizárólag Pekinggel tart fenn, ugyanakkor fegyvereket ad el a szigetnek a tajvani kapcsolatokról szóló törvény alapján. Ez előírja, hogy az USA-nak biztosítania kell Tajvan számára „az önvédelemhez szükséges eszközöket”.

Donald Trump érkezésével annyiban változott az amerikai álláspont, hogy a 2025 januárja óta hivatalban lévő elnök többször kilátásba helyezte szövetségeseinek: amennyiben „nem fizetik ki a számláikat”, nem számíthatnak amerikai védelemre egy esetleges támadás esetén. A „számlák kiegyenlítése” alatt Trump a védelmi kiadások emelését érti, implicit módon pedig több amerikai fegyver vásárlását. Más kérdés, hogy a pénz sem minden, ha a szeszélyes republikánus vezetőről van szó – amint azt az iráni háború kapcsán az európai szövetségeseknek címzett fenyegetések is mutatják. Például a Trump-adminisztráció fontolgatja az amerikai csapatok kivonását azokból az országokból, amelyek nem támogatták az Irán elleni katonai offenzívát.

Az iráni háború más szempontból is tanulságos lehet a tajvaniak számára. Kiderült ugyanis, hogy a mégoly fejlett amerikai légvédelmi rendszerek is jóformán védtelenek a fapadosnak tartott, sokkal olcsóbb drónokkal szemben. Ez a tapasztalat felerősítheti azokat az aggályokat, amelyek szerint a drága amerikai fegyverrendszerek talán nem a megfelelő fenyegetések elhárítására tennék képessé a szigetet.

Egyes tajvani köröket aggaszt az is, hogy Donald Trump nemcsak a fegyvereladásokkal kapcsolatban gyakorolt nyomást Tajpejre, hanem egy baljós üzenetű gazdasági megállapodást is lenyomott a tajvaniak torkán. Az amerikai elnök nyomására a TSMC, a világ legnagyobb csúcstechnológiás chipgyártója nagy kapacitású félvezetőgyárat épít Arizonában. Ezzel az Egyesült Államok csökkenti saját függőségét Tajvantól, ami különösen egy fegyveres konfliktus esetén jöhetne jól Washingtonnak. Ugyanakkor éppen emiatt felveti azt a problémát, hogy az USA „könnyebben elengedheti” Tajvant egy háború esetén, ha már nem függ a sziget chipgyártásától.

Biztonsági tartalék

Tajvanon a katonai fenyegetés mindennapos: a kínai hadihajók és repülőgépek jelenléte a sziget körül rutinnak számít. Miközben az Egyesült Államok figyelme és erőforrásai a közel-keleti, elhúzódó konfliktusra összpontosulnak, sokan attól tartanak, hogy ha történetesen számíthatnak is az amerikaiakra, Washington kevesebb erőt tud majd Kína feltartóztatására fordítani.

A lakosság egy része elsősegély-tanfolyamokra és polgári védelmi képzésekre jár, azonban sokan nem a fegyverkezésben, hanem a menekülési útvonalak kiépítésében látják a túlélés zálogát. Egyre többen igyekeznek megszerezni egy második ország állampolgárságát, biztonsági tartalékként arra az esetre, ha a sokak által elkerülhetetlennek tartott „újraegyesítési” háború valóban bekövetkezne. Tajvaniak ezrei nyitnak külföldi bankszámlákat, vásárolnak ingatlant Thaiföldön vagy Kambodzsában. Ha Kína valóban támad, legyen hová menni, illetve legyen meg a meneküléshez szükséges pénz és mozgástér.