A Gázai övezet teljes palesztin népességének kitelepítését vizionálja az a terv, amely washingtoni kormányzati körökben kering. A Washington Post birtokába került tervezet még a tavasszal készült, azóta apró módosításokat szenvedett. Noha a Trump-adminisztráció egyelőre hivatalosan nem vállalta fel, egyértelműen visszaköszönnek benne a republikánus elnök elképzelései a „Közel-Kelet Riviéráját” illetően.

Luxusüdülők, „intelligens” városok, fejlett ipari és technológiai központok szerepelnek abban a tervben, amely valóra váltaná Donald Trump vízióját a Gázai övezettel kapcsolatban.

Az amerikai elnök két nappal januári beiktatása után beszélt először arról, hogy Gáza „fenomenális hely”, amellyel „gyönyörű dolgot lehet csinálni”. Két héttel később, amikor a Fehér Házban fogadta Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, bejelentette, hogy „az Egyesült Államok átveszi a Gázai övezet fölötti ellenőrzést”.

A Washington Post által most megismert 38 oldalas terv szerint legalább tíz évre az USA „gyámsága” alá kerülne a palesztin enklávé, egy kétoldalú izraeli-amerikai megállapodás alapján.

A terv lebonyolítását nem közvetlenül az amerikai állam, hanem a külön erre a célra létrehozandó Gaza Reconstitution, Economic Acceleration and Transformation Trust (GREAT) felügyelné. Szerepet kapna benne a Gázai Humanitárius Alapítvány (GHF) – amely az utóbbi hónapokban átvette az ENSZ-től az élelmiszersegélyek kiosztását az enklávéban –, valamint meg nem nevezett „nyugati katonai magánvállalkozók”.

A terület mintegy kétmillió lakóját „ideiglenesen” kitelepítenék. A palesztinoknak két lehetőségük lenne: „önkéntesen” távozni egy másik országba, vagy az enklávén belül kialakítandó „biztonsági zónákban” várhatnák ki az újjáépítést. A távozni kívánók ötezer dollár készpénzt kapnának, valamint négyévi lakásbérletet és egyévi élelmiszer-ellátást fedező támogatást. A terv szerint minden egyes Gázából távozó személy 23 ezer dolláros megtakarítást jelentene, összehasonlítva a „biztonsági övezetekben” elszállásoltak költségeivel.

Az övezet 30 százaléka – amely a terv szerint jelenleg is „közterület” – indulásból a tröszt kezelésébe kerülne. Ezen kívül a földdel rendelkező palesztin magánszemélyek digitális tokeneket kapnának a tulajdonukon történő építkezés jogáért cserébe. A tokent értékesíthetik – ha úgy döntenek, hogy másutt kezdenek új életet – vagy beválthatják majd egy lakásra a Gázában megépíteni tervezett hat-nyolc „mesterséges intelligenciával működő, intelligens város” egyikében.

A terv beindításának feltétele a közel két éve tartó gázai háború lezárása. Erről és a háború utáni rendezésről tárgyalt Donald Trump múlt szerdán a Fehér Házban. A találkozón jelen volt többek közt Marco Rubio külügyminiszter, Steve Witkoff különleges elnöki megbízott, Tony Blair volt brit miniszterelnök és Jared Kushner, az elnök veje, aki az első Trump-adminisztráció idején a közel-keleti kezdeményezések nagy részét kezelte, és kiterjedt érdekeltségekkel rendelkezik a régióban.

Az ülésről a Fehér Ház nem osztott meg részleteket. Mindenesetre előző este Witkoff azt mondta, hogy a kormányzatnak „nagyon átfogó terve” van. Nem világos, hogy ez a terv megegyezik-e a Washington Post birtokába került GREAT Trust javaslattal, viszont tény, hogy Trump ötletei a „Közel-Kelet Riviéráját” illetően visszaköszönnek a dokumentumban. A tervezéshez közel álló két személy azt nyilatkozta az újságnak, hogy a javaslat főbb elemei kifejezetten azért készültek, hogy valóra váltsák az elnök elképzelését. Már a trösztöt is úgy nevezték el, hogy a kezdőbetűk kiadják az amerikai elnöknek oly kedves, nosztalgikus töltetű GREAT betűszót, amely politikai kommunikációjának a szimbólumává vált az elmúlt évtizedben. Mégis a legvonzóbbnak az tűnhet Trump számára a Post szerint, hogy a tervben előirányzott 100 milliárd dolláros beruházások költségét nem amerikai közpénzből, hanem magánbefektetésekből fedeznék.

A GREAT Trust javaslatot ugyanazok dolgozták ki – Michael Eisenberg izraeli-amerikai üzletember és Liran Tancman volt izraeli katonai hírszerző tiszt –, akik létrehozták és elindították az Egyesült Államok és Izrael által támogatott Gázai Humanitárius Alapítványt (GHF). A pénzügyi tervezést a Boston Consulting Group (BSG) végezte. A BCG azt mondta, hogy a tervvel kapcsolatos munkát kifejezetten nem hagyták jóvá, és a pénzügyi modellezést vezető két vezető partnertől időközben megváltak. A tervezést ismerő személy szerint a dokumentum áprilisban készült el, azóta minimális mértékben módosították.

Noha aggályok merülnek fel a javaslat jogi megalapozottságát illetően, a kezdeményezést ismerők Washingtonban és Izraelben hangsúlyozták, hogy az nem precedens nélküli. A második világháború után az Egyesült Államok több csendes-óceáni szigetet igazgatott ENSZ-jóváhagyás alapján. Ilyesmire aligha lehet számítani Gázával kapcsolatban, azonban a javaslat ötletgazdái fenntartják, hogy a nemzetközi szokásjog és az 1993-as oslói megállapodások alapján Izrael adminisztratív ellenőrzést gyakorol a megszállt területek felett, és hatalmában áll azt átadni harmadik félnek.

Ami a projekt régiós támogatását illeti, a terv „arab és más országok” esetleges befektetéseiről is beszél, amelyek a megállapodást „többoldalú intézménnyé” változtatnák. A Trump-adminisztráció tisztviselői puszta retorikai gyakorlatnak minősítették, hogy az arab kormányok nyilvánosan kizárták minden olyan rendezési terv támogatását, amelynek végcélja nem a palesztin államiság.

A dokumentum amúgy nem tesz említést a palesztin állam esetleges létrejöttéről. Leszögezi, hogy a terv első évében Izrael megtartaná „átfogó jogosítványait saját biztonsági szükségleteinek kielégítésére", miközben a biztonságot meg nem határozott „harmadik országbeli állampolgárok” és „nyugati katonai magánvállalkozók” szavatolnák. Szerepük fokozatosan csökkenne egy évtized alatt, ahogy képzett „helyi rendőrök” átvennék az irányítást. Az egy évtized a minimum: a terv szerint mindaddig a tröszt kormányozná Gázát, „amíg egy megreformált és deradikalizált palesztin politikai entitás (polity) készen nem áll arra, hogy a helyébe lépjen”.