Megszólalt a héten a clevelandi Bocskai Rádió honlapján Dorgay Zsófia és beszámolt arról, hogy Daytona Beachre érkezett a Marslakók – magyar tudósok és Nobel-díjasok című interaktív vándorkiállítás, amely több mint ötven magyar és magyar származású tudós, feltaláló, illetve kiemelkedő személyiség történetét mutatja be. A kétnyelvű, ingyenesen látogatható tárlat most különösen fontos helyszínre került, mivel Florida keleti partja az amerikai űrkutatás egyik központja, miközben a város évente mintegy tízmillió látogatót fogad.

A kiállítással a szervezők a helyi amerikai közönséget, az iskolásokat, a családokat, valamint természetesen a magyar közösséget is szeretnék megszólítani, megmutatva, mit adott a magyar közösség az Egyesült Államoknak. Közülük a cikkszerző Pazaurek Pirossal, Magyarország közép-floridai tiszteletbeli konzuljával és az egyesült államokbeli magyar közösségek összefogására, hírek, programok és kapcsolatok közvetítésre vállalkozó civil szervezet, a HungarianHub alapítójával beszélgetett el.

„Önreprodukáló lények, akik a földi ember meglepően jó utánzatai. Kicsit furcsán néznek ki, és jellegzetességük, hogy okosabbak a földi embereknél. Hiába iparkodtak titokban maradni, leleplezi őket túlsúlyuk olyan területeken, mint a matematika, a fizika, a muzsika és a mozi. Egyszóval: ők a magyarok.”

A második világháború alatti Manhattan-tervben végzett munkájáról elhíresült amerikai fizikaprofesszor, Philip Morisson vélekedett ezekkel az elismerő szavakkal nemcsak azokról a magyar tudósokról, akivel együtt dolgozhatott az atomfegyver kifejlesztésére szolgáló kutatás-fejlesztési projektben, hanem velük együtt arról a nemzetről is, melyből a tekintélyes kollégái vétettek. Ezeknek „a földi embereknél okosabb lényeknek” az általa nagyra tartott, többnyire, de nem kizárólag fizikusokból és matematikusokból álló csoportját, az amerikai tudományos körökben marslakóknak nevezték.

Az elnevezés hátterében több teória is tetten érhető. Az egyik szerint a „keresztapa” Szilárd Leó volt, aki viccelődve azt állította, hogy Magyarország a Marsról érkező idegenek földje. Szóbeszéd szerint Szilárd arra a kérdésre adott válaszában, hogy miért nincs bizonyíték a Földön kívüli intelligens életre, annak ellenére, hogy annak nagy a valószínűsége, így válaszolt: „Már itt vannak közöttünk, csak magyarnak mondják magukat.”

Egy másik elmélet szerint is egy tréfálkozás révén keletkezett a névadás. Mivel a magyar tudósok látszólag emberfeletti értelemmel rendelkeztek, érthetetlen anyanyelvet beszéltek, és egy kis távoli országból érkeztek, ráadásul mindannyian erős akcentussal beszéltek angolul, s így kívülállóknak számítottak az amerikai társadalomban, e jellegzetességek oda vezettek, hogy poénosan marslakóknak hívták őket. Ezt az elnevezést a magyar zsenik utóbb maguk is átvették.

Kik is voltak valójában ezek a marslakók? Magyar származású tudósok, akik többségében a XIX. század végén vagy a XX. század első évtizedeiben születtek, tehetség és tudásszomj jellemezte őket, elkötelezett pedagógusok voltak az oktatóik és nevelőik, ám a politikai viszonyok miatt szülőföldjük elhagyására kényszerültek. Bár a legtöbben – Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és tudóstársaik – nyugaton, elsősorban Amerikában alakították a múlt század történetét, teljesen sosem szakadtak el gyökereiktől.

Arról, hogy létezik egy, külföldi fülnek valóban marsbélinek ható nyelvet beszélő kis nép, mely ennyi Nobel-díjast adott a világnak az az interaktív magyar és angol nyelvű vándorkiállítás is tanúskodik. amely a magyar tudományos élet kiválóságait, köztük a magyar Nobel-díjasokat mutatja be. A kiállításon annak megálmodói kiterjesztették a klasszikus értelmezést, és marslakónak tekintették az összes magyar Nobel-díjast, valamint tudományos életünk más kiválóságait is, a XIX. századtól napjainkig.

Tény és való, hogy a Marslakók – magyar tudósok és Nobel-díjasok kiállítása bemutatkozott az idei Kolozsvári Magyar Napokon is, sőt a maszol is közreadta annak beharangozóját, ahogyan az elhangzott az augusztus 11-i, a rendezvény programjait ismertető sajtóértekezleten. Továbbá az is igaz, hogy ennek a szerintem feltétlenül kiemelt figyelmet érdemlő, a legnagyobb magyar tudósainkat felvonultató seregszemlének mifelénk akkor nem történt meg a bemutatása. Viszont ez most végre bekövetkezett, történetesen épp az Újvilágban, ami szívet-lelket melengető részletekről is szól. Ezért tartom indokoltnak, hogy ezúttal ezt a Clevelandban most megjelent híradást ismertessem, kitérve olyan vonatkozásokra is, melyek nekünk, magyaroknak biztosan sokat mondanak.

Mindenekelőtt, álljon itt egy pillanatfelvétel magáról a megkapóan ötletes koncepció alapján tető alá hozott nem mindennapi tárlatról.

A kiállítás tartalma öt óriás könyvbe rejtett monitorokon tekinthető meg. A tudósokkal való ismerkedés bármelyik témakörnél és személynél elkezdhető. Azt, hogy mit és milyen sorrendben szeretne megnézni, a látogató az érintőképernyőkön választhatja ki. Ugyanakkor ún. fotópontok kialakítása is megtörtént. Ezeken bárki fényképezkedhet a tudósok térben elhelyezett, életnagyságú karikatúráival. A szabadtéri tárlat első ízben tavaly augusztusban, a budapesti Vörösmarty téren került megrendezésre hogy ezután, az azóta eltelt hónapokban Bécstől Kolozsvárig régiónkban több helyszínen is látható lehessen, illetve bemutatkozzon az Egyesült Államokban is.

A tudomány nagy magyar egyéniségei és az általuk elért kiemelkedő eredmények előtt közérthető és szórakoztató formában tisztelgő, magyar és angol nyelven is megjeleníthető tárlat Washingtonban, a Kossuth-ház előtt debütált az Egyesült Államokban, az április végi megnyitóján személyesen is részt vett Karikó Katalin Nobel-díjas kutatóbiológus. Az amerikai körút második a minnesotai St. Paul-ban sorra került állomását követően most a floridai szimbolikus helyszínre, Daytona Beachre érkezett. Az eseményről a mögöttünk hagyott napokban napvilágot látott interjú révén jelent meg az általam említett híradás.

Hogy miért is nevezhető szimbolikusnak a mostani helyszín, az rögtön kiderül a Pazaurek Piros tiszteletbeli konzullal és egyben az Egyesült Államokban élő magyarokat, illetve magyar származásúakat összefogó ikonikus szervezet, a HungarianHub alapító-mindenesével készült beszélgetés legelején. Mivel Daytona Beach és vonzáskörzete, azaz Florida keleti része Jacksonville-től a Kennedy Űrközpontig az amerikai űrkutatás egyik meghatározó térsége, így a tudományról és az innovációról szóló tárlat jól illeszkedik a helyi környezethez, ahonnan például az itt élők rendszeresen látják a rakétaindításokat. Ezért is fogalmazott teljes joggal az interjúalany e szavakkal: „Hova máshova landolhattak volna a Marslakók, mint ide ezekre a partokra?”

A kiállítás házigazdája elmondta: a helyszín kiválasztását a város mérete és turisztikai jelentősége is indokolta. Daytona Beach igaz, hogy csak mintegy 90 ezer lakosú, de a hozzá tartozó megye lakossága azonban megközelíti a 700 ezret. A város évente mintegy tízmillió látogatót fogad, elsősorban az autó- és motorsport-rendezvényeknek, illetve egyéb turisztikai eseményeknek köszönhetően. A kiállítás ráadásul egy újonnan kialakított, a Halifax folyó partján fekvő parkban, az Atlanti óceán partján, pálmafák alatt kapott helyet, így napközben folyamatosan elérhető a járókelők, turisták és családok számára. És ne feledjük: ez itt az USA egyik leginkább felkapott óceánpartja és üdülőparadicsoma.

A szervezők számára különösen fontos volt, hogy a projektet a helyi közösség is magáénak érezze. Pazaurek Piros arról számolt be, hogy rendkívül gyorsan megszületett a befogadásról szóló döntés. A megnyitó fővédnökségét a helyi turisztikai ügynökség igazgatója vállalta, aki egyben az itteni Rotary Club elnöke is. A kiállítás helyszínéül szolgáló óceánparti park tulajdonosa szintén részt vett a rendezvényen és magyarországi élményeiről is beszámolt.

Az ünnepélyes megnyitón részt vettek a helyi üzleti és kulturális élet képviselői, befektetők, gazdasági szakemberek, és – amit az interjút adó „nemzetnapszámos” konzul megkülönböztetten fontosnak tartott – a magyar közösség tagjai közül sok gyermek is megjelent. Elárulta, hogy „a fiatalok megszólítása az egyik legfontosabb célja a kiállításnak, hiszen a szervezők azt szeretnék elérni, hogy a gyerekek játékos formában ismerjék meg, honnan jöttek, és milyen jelentős eredményekkel járultak hozzá a magyarok a világ fejlődéséhez.”

Ebben – tette hozzá –, a kiállítás interaktív jellege is sokat segít, hiszen az érintőképernyős könyvek lehetővé teszik, hogy a látogatók maguk fedezzék fel az egyes tudósok történetét, ráadásul mindezt magyarul és angolul is megtehetik. A gyerekek számára különösen vonzó a fotózási lehetőség is: a kiállításon többek között Teller Ede és Karikó Katalin alakjával is találkozhatnak. „A fiatalok játékosan kapcsolódtak a tárlathoz, miközben az innovatív technológia sem volt számukra idegen.” – fogalmazott Pazaurek Piros.

Hogy mindezek mellett még milyen hozadékai vannak annak, hogy a kiállítás a floridai Space Coast közelében került megrendezésre, ahol az amerikai űrkutatás történetének számos meghatározó eseménye zajlott, és ahol a régió egyetemei, kutatóintézményei, innovációs központjai valamint több évtizedes múltra visszatekintő magyar közössége kiváló lehetőséget teremtenek a tudományos és kulturális kapcsolatok erősítésére – erről a folytatásban értesülhetünk.

A legjobb szolgálatot az olvasónak alighanem azzal teszem, ha szöveghűen idézem az erre vonatkozó passzusokat:

„A kiállítás ugyanakkor nem kizárólag a magyar közösség önazonosságáról szól. Legalább ilyen fontos célja annak bemutatása, hogy a magyar tudományos és szellemi teljesítmény milyen mélyen beépült az amerikai mindennapokba. Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede neve sok amerikai számára ismerős lehet, a kiállítás azonban összefüggéseiben szeretné láthatóvá tenni a magyar hozzájárulást.

A megnyitót megelőzően a szervezők a helyi Rotary Clubban is bemutatták a programot. A beszélgetés során azt a kérdést tették fel: tulajdonképpen mit adtak a magyarok Amerikának? A válasz pedig jóval túlmutatott a Nobel-díjas tudósokon. Szóba került a golyóstoll, a Rubik-kocka, a számítástechnika, Hollywood magyar vonatkozásai, valamint Polgár Zsuzsa sakkolimpiai bajnok és nagymester is, aki maga is részt vett a megnyitón.

A tárlat egyik különleges célja éppen az, hogy a tudományos eredményeket ne távoli, tankönyvi történetekként mutassa be. A szervezők szerint ugyanis könnyen lehet, hogy a látogatók között ott van egy jövőbeli tudós vagy akár Nobel-díjas. Pazaurek Piros egy tízéves kisfiút, Ádámot is megemlített, aki rendkívül tudományos szemlélettel fest az univerzumról. „Ki tudja, hogy ennek hatására lehet, hogy a következő Nobel-díjasunk ül közöttünk” – fogalmazott. Szerinte éppen ez az egész kezdeményezés esszenciája.”

Természetesen a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek a tárlat népszerűsítésére, amiben a helyi média már eddig is a segítségükre volt. Számukra különösen fontos, hogy az amerikai iskolások is eljussanak a kiállításra és e téren nincs okuk a panaszra. A fiatalok bevonásának módjáról a megfaggatott úgy véli, nem elég csak egyszerűen meghívni őket egy rendezvényre. „Nem őket hívjuk, hanem mi visszük oda nekik ezeket a lehetőségeket” – mondta, majd így folytatta: „A programokban igyekeznek szerepet adni a gyerekeknek és a szülőknek is, valamint olyan témákat és előadókat választani, amelyek felkelthetik a fiatalok érdeklődését.”

Szimbolikus helyszínről szóltam Daytona Beach okán korábban, viszont az is tény, hogy a jelképes fogalomhoz másképpen is társul a város 2026 őszén. Hogy miben áll ez, arról a következőket rögzíti szerzőnk:

„A rendezvény időzítése szintén szimbolikus. Az Egyesült Államok 250. évfordulójára készült kiállítás egy olyan városban látható, amely idén fennállásának 150. évfordulóját ünnepli. Emellett a magyar közösség az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójáról is megemlékezik. A különböző évfordulók Piros szerint egymást erősítik, és lehetőséget adnak arra, hogy a magyar közösség történelmi, kulturális és tudományos örökségét egyaránt bemutassa.”

A beszélgetés végéhez közeledve a konzulasszony arról is beszámol, hogy a Marslakók kiállítás egy nagyobb lélegzetű rendezvénysorozat nyitánya is lett Daytona Beach-ben. Elmondja: „terveik szerint minden hónapban szerveznek valamilyen tudományos programot, filmvetítést, beszélgetést vagy vendégelőadást. Különösen a tinédzsereket és a fiatal felnőtteket szeretnék megszólítani, miközben egyetemi kapcsolatok, mentorprogramok, ösztöndíjak és csereprogramok előkészítése is zajlik.”

A cikk legvégén egyrészt arról értesülünk, hogy a Daytona Beach-i állomás után a Marslakók Los Angelesbe utaznak tovább. Másrészt pedig arról, hogy a floridai bemutató további érdeklődéseket generált: a tiszteletbeli konzul elmondása szerint az USA több városából is megkeresték, hogyan tudnák saját közösségükbe elvinni a tárlatot. A kezdeményezés így a magyar-amerikai kapcsolatok erősítésének is újabb eszközévé válhat a jövőben – hangzik a zárszó. Ez korántsem udvariassági véleménynyilvánítás, hanem örvendetes módon egy előremutató tényrögzítés.