Megszólalt a héten a Szabad Európa online lapban Kókai Péter, a vajdasági Szabad Magyar Szó főszerkesztője és a közelgő szerbiai előrehozott választások kapcsán közreadott cikkében arról értekezett, hogy a vajdasági magyarok legnagyobb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) biztos befutó lesz a következő belgrádi parlamentben. A két másik magyar formáció, a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) képtelen volt összefogni és két különböző szerb blokkba betársulva vesz majd részt a választásokon. Döntésük következménye csak egy lehet: nem lesznek ott az ország következő törvényhozásában sem.

„Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni katonai támadása döntő jelentőségű a Nyugat-Balkán számára is. Mindenkinek meg kell értenie: az az állásfoglalás, miszerint Szerbia nem csatlakozik az uniós szankciókhoz, olyan horderejű külpolitikai döntés, amely átfogó hatással lesz az Európai Unió és Szerbia viszonyaira” – jelentette ki két nappal ezelőtt az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője. Vladimír Bilčík azt követően nyilatkozott így, hogy Vučić szerb elnök péntek esti televíziós beszédében kifejtette: „az elmúlt napokban egységes álláspontra jutottunk az ukrán válságot illetően”, majd felolvasta a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén született határozatot, amely nem ítéli el az Ukrajna elleni orosz agressziót.

Ebben az állásfoglalásban egyebek közt az áll, hogy Szerbia legőszintébben sajnálja azt, ami történik, de az orosz és ukrán népre is testvérként tekint. Ugyanakkor rögzíti: „Szerbia tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, és az alapján az országok területi egységéért száll síkra, de Oroszországgal szemben pedig nem fog szankciókat bevezetni, hiszen Oroszország sem vezetett be szankciókat Szerbiával szemben a kilencvenes években.”

Nem kell ahhoz jóstehetségnek lenni, hogy megelőlegezni lehessen: a következő öt hét szerbiai választási kampányában (a magyarországival azonos napon április 3-án lesz a szerbiai parlamenti választás is, azzal a különbséggel, hogy az Szerbiában egybeesik a köztársasági elnökválasztással, illetve több helyen a helyhatósági választással is) megkerülhetetlenül vissza-visszatérő téma lesz az orosz-ukrán háború kapcsán megszületett fentebb idézett két megközelítés.

Az újabb mandátumra esélyes szerb államfőnek, akárcsak a várhatóan újra győztes pártjának, a Szerb Haladó Pártnak, melynek a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) koalíciós partnere volt eddig és az kíván maradni a jövőben is, ennél egyértelműbben színt kell majd vallania, hogy Putyin vagy Zelenszkij oldalán áll, mert az elkövetkezendő egy hónapban már nem lesz elég a „testvérnemzetekre” történő álságos hivatkozás. A mellébeszélést pedig nem lehet összeegyeztetni, azzal a szándékkal, hogy Szerbia az EU tagja kíván lenni, aminek nyomatékot egy hónapja még egy népszavazás is adott, amikor Szerbia lakóinak a többsége (60,5%) támogatta az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításokat.

Mindezeket annak kapcsán éreztem szükségesnek elővezetni, mert ezúttal az olvasóink által már ismert Kókai Péternek, a Szabad Európa felületén a Nyomokban sincs egység a vajdasági magyar politikában címmel megjelentetett esélylatolgató elemzését kívánom bemutatni.

Kókai előbb egy általános helyzetértékelést vázol fel a közelgő, a három szinten is sorra kerülő választásokról, melynek kapcsán visszatekint a legutóbbi, 2020-as megmérettetésre, mely Vučić egy évtizede regnáló pártjának még a vártnál és reméltnél is elsöprőbb arányú győzelmét hozta. Akkor rajta kívül csak koalíciós partnerük, a Szocialista Párt és a kisebbségi listák kerültek be a képviselőházba, illetve egy törpepárt, ami azóta beolvadt a haladók táborába.

Az előrehozott választásokra tehát annak fényében kerül sor, hogy a jelenlegi parlamentben gyakorlatilag nincs is ellenzék. Utóbbiak pedig most is eleve esélytelenek, hisz bár tettek lépéseket az egységes fellépés irányába, de a próbálkozásuk kudarcba fulladt. Közös lista helyett koalíciós listák és pártszövetségek jöttek létre, így már most borítékolható a haladók és partnereik újabb győzelme.

Ami a vajdasági magyar esélyeket illeti, nyílván magyarázatot kíván a „nyomokban sincs magyar egység”-megfogalmazás. Arra vonatkozóan, hogy hogyan pozícionálják magukat a vajdasági magyar formációk a mai szerbiai politikai palettán, Kókai tömör válasza: „hárman háromféleképpen”.

 A legerősebb magyar vajdasági párt, a VMSZ álláspontja és irányvonala egyértelmű: hatalmi tényező kíván maradni. Egyedül, saját listával indul a választásokon, az ehhez szükséges ötezer támogatói aláírást egy nap alatt összegyűjtötte, és az egész országban harmadikként adta át a listáját.

„Elnökük – mint Kókai fogalmaz –, a tavaly Orbán Viktortól, idén pedig Aleksandar Vučićtól rangos állami kitüntetést átvevő Pásztor István minden nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy az elnökválasztáson – amennyiben indul – a jelenlegi elnököt, azaz Vučićot támogatják, politikai jövőjüket pedig továbbra is a haladókkal való szoros szövetségben képzelik el.”

E szándékra minap egy Vučićtyal való találkozót követően így erősített rá Pásztor:

„Elégedettek vagyunk az együttműködéssel és a kiépített partneri kapcsolattal, valamint az eddigiekben jellemző kölcsönös bizalommal, megbecsüléssel. Készek vagyunk ezt az együttműködést folytatni. Készek vagyunk Vučićot támogatni, amennyiben vállalja az elnökjelöltséget. Reméljük, hogy így lesz. A magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy az első fordulóban sikerrel záruljon az elnökválasztás, és folytathassuk az együttműködést. Az előrehozott köztársasági parlamenti választások tekintetében fontos elmondani, hogy a VMSZ önállóan állít listát, annak reményében, hogy újra aránylag magas legitimitást tud kivívni magának a szavazótestületben. Az is elhangzott, hogy remények szerint a VMSZ a választások utáni koalícióban a parlamenti többségnek és a végrehajtó hatalomnak is a része maradhat.”

A VMSZ-en kívül még két magyar politikai formáció, a Magyar Mozgalom és a VMDK érdekelt a parlamenti választásokon. Ők a VMSZ alternatívájaként, ellenzékeként szeretnének megjelenni a magyar szavazóbázis előtt. Róluk szólva Kókai Péter elmondja: „Erejüket és a politikai realitást valószínűleg mindketten úgy mérték fel, hogy nem tudják összegyűjteni az önálló induláshoz szükséges ötezer támogatói aláírást, így nem meglepő, hogy pártszövetségben indulnak. Ám nem egymással szövetkezve, hanem két különböző blokkba betársulva, amelyek döntő többségét mindkét esetben szerb pártok és mozgalmak alkotják.”

Cikkében megszólaltatja szerzőnk Sövény Ferencet a Magyar Mozgalom elnökét, és a VMDK-t irányító Csonka Áront is, akik amúgy nem kaptak befutónak számító helyeket a szerb szövetségeseiktől.

Előbbi azzal indokolja a parlamenti választásokon való indulást, mert elégedetlen „a domináns vajdasági magyar politikai erő, a VMSZ politizálásával, amely a Szerb Haladó Párttal szemben egy megalkuvó, a másként gondolkodó magyar emberekkel szemben pedig kirekesztő, bosszúálló jellegű volt”. Szerinte a Pásztor vezette párt „politikája elsősorban saját pozícióik bebiztosítására összpontosult, a magyarság érdekvédelme háttérbe szorult”.

Utóbbi Sövényhez hasonlóan, szintén keményen fogalmaz. Csonka szerint a választások tétje óriási, mert ha a jelenlegi irányvonal folytatódik, akkor a vajdasági magyarok, Szerbia többi polgárához hasonlóan „nem sok jóra számíthatnak”.

Úgy látja: „Aleksandar Vučić, Ivica Dačić (a szocialisták elnöke) és Pásztor István rezsimje az utóbbi tíz évben sikeresen kivezette Szerbiát a demokratikus országok sorából, és a hibrid, autokrata rendszerrel rendelkező országok körébe vezette. Soha nem volt ilyen megosztott a szerbiai társadalom, mint most, az intézmények nem működnek, ellenzék nélküli, fehérorosz jellegű parlamentünk van, minden hatalom egy ember kezében összpontosul, a gazdasági mutatók egyre rosszabbak, az emberek egyre nehezebben élnek, az ország küladóssága tetemes, a korrupció szintje igen magas, a sajtószabadság szintje alacsony, az ország EU-csatlakozása megtorpant, Szerbia egyre inkább Kína és Oroszország felé sodródik.

Ha ezt a tendenciát nem állítjuk meg, illetve nem tudjuk átbillenteni a helyes irányba, akkor Szerbia polgárai, így a vajdasági magyarok is nem sok jóra számíthatnak az elkövetkező esztendőkben. Csak folytatódni fog a mélyrepülés, növekedni fog az elvándorlás és az általános elszegényedés.”