Gróf Mikó Imrének, „Erdély Széchenyijének” állít emléket az a domborműves plakett, amelyet a budapesti Magyar Vasúttörténeti Parkban avattak fel. A bronzportré Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész alkotása. Az emléktábla eredetileg Kovásznára készült volna, végül azonban Budapesten, a magyar vasút történetét őrző intézményben talált otthonra.

Az emléktábla felállítása dr. Lepp-Gazdag József, Sitkei György akadémikus és a Magyar Vasúttörténeti Alapítvány közreműködésével valósult meg. A helyszín nem véletlen: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszterként meghatározó szerepet játszott a magyar állami vasúthálózat megszervezésében, munkássága ezen a téren is szorosan kapcsolódott Széchenyi István reformkori elképzeléseihez.

Az emléktáblán Mikó Imre portréja mellett életének legfontosabb adatai és tisztségei olvashatók. A felirat „Erdély Széchenyijeként” idézi fel az 1805-ben Zabolán született és 1876-ban Kolozsváron elhunyt politikust, aki 1867 februárja és 1870 áprilisa között Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere volt, emellett a Magyar Királyi Államvasutak alapítójaként, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjaként és a Magyar Történelmi Társulat elnökeként is maradandót alkotott.

Kézdivásárhelyen készült Mikó portréja

A plakett alkotója, Vetró András a munka megszületésének körülményeiről beszélve elmondta: a felkérés nem újkeletű, az alkotás története évekkel korábbra nyúlik vissza. Az elképzelés szerint Mikó Imre emlékét eredetileg Kovásznán örökítették volna meg, a terv azonban ott végül nem valósult meg. A dombormű ennek ellenére elkészült, majd hosszabb idő elteltével merült fel annak lehetősége, hogy Magyarországon kapjon helyet.

A kézdivásárhelyi szobrászművész számára különleges feladatot jelentett Mikó Imre arcvonásainak megformálása. A portréplakett műfaja kevés eszközzel dolgozik: nem egy egész alak, hanem elsősorban az arc karakterén keresztül kell megidéznie a történelmi személyiséget. Vetró András munkásságában ugyanakkor nem idegen ez a műfaj: köztéri alkotásai mellett pályájának jelentős részét képezik a történelmi személyiségeket megörökítő portrék, domborművek és emléktáblák.

A most felavatott alkotáson a kör alakú bronzplakettből erőteljesen emelkedik ki Mikó Imre portréja, körülötte a politikus neve és életének évszámai olvashatók. A dombormű egy nagyobb kőtáblába került, így a képzőművészeti alkotás és a Mikó életművét összefoglaló felirat egységes emlékjelet alkot.

Széchenyi elképzeléseit vitte tovább

A Gróf Széchenyi Család Alapítvány által az avatás alkalmából közzétett méltatás Mikó Imre és Széchenyi István munkásságának kapcsolódási pontjaira helyezte a hangsúlyt. Széchenyi már jóval 1848 előtt felismerte, hogy az utak, hidak és vasutak építése nem pusztán közlekedési vagy gazdasági kérdés: az infrastruktúra fejlesztése az ország modernizációjának egyik alapfeltétele. Az első felelős magyar kormányban ezért vállalta el a közmunka- és közlekedésügyi tárca vezetését.

A kiegyezést követően ugyanezt a tárcát Mikó Imre irányította. Az 1867 és 1870 közötti időszak a magyar vasút fejlődésének egyik meghatározó korszaka volt. Mikó 1867-ben és 1868-ban kidolgozott vasútfejlesztési elképzelései Széchenyi korábbi terveire is építettek, azokat az új politikai és gazdasági viszonyokhoz igazítva. A cél olyan hálózat létrehozása volt, amely nem kizárólag egyes magánvállalkozások érdekeit, hanem az ország gazdasági és stratégiai szempontjait is szolgálja.

Mikó Imre neve a magyar vasút történetében ma is jelen van. A Magyar Tudományos Akadémia a MÁV közreműködésével Hídvégi Gróf Mikó Imre-díjat alapított a magyar vasút fejlesztésében kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakemberek elismerésére.

Egy erdélyi államférfi emléke a Vasúttörténeti Parkban

Az avatáson Széchenyi Tímea, a Széchenyi család leszármazottja arra is kitért, hogy Mikó Imrét nem véletlenül nevezték már kortársai „Erdély Széchenyijének”. Megfogalmazása szerint Széchenyi István és Mikó Imre más-más történelmi korszakban, de ugyanazon cél érdekében dolgozott: intézmények, közlekedési kapcsolatok és gazdasági lehetőségek megteremtésével kívánták elősegíteni az ország fejlődését.

A két család története személyesen is összekapcsolódott. Mikó Imre támogatta Széchenyi István fiát, Széchenyi Ödönt több kezdeményezésében. Az ünnepi beszéd ezt annak példájaként emelte ki, miként adhatók tovább egyik nemzedékről a másikra azok az elképzelések, amelyek a modernizációt és a közösség szolgálatát tekintik elsődlegesnek.

A kézdivásárhelyi Vetró András alkotása így végül olyan helyre került, amely közvetlenül kapcsolódik Mikó Imre életművének egyik legfontosabb területéhez. A Magyar Vasúttörténeti Park létrehozása maga is a magyar vasúti örökség megőrzésének egyik legjelentősebb vállalkozása. Az eredetileg Kovásznára elképzelt Mikó-emlékjel Budapesten immár ennek az örökségnek a részeként őrzi „Erdély Széchenyijének” emlékét.