Kincs Gyula egykori iskolaigazgató, főgimnáziumi tanár halálának 110. évfordulója alkalmából az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Zilah és Vidéke fiókszervezete emlékünnepséget szervezett, amelynek keretében leleplezték a neves pedagógus feketegránit emléktábláját a Silvania Főgimnázium (egykori Református Wesselényi Kollégium) főbejáratának előterében.

Pedagógusok, diákok és Kincs Gyula tisztelői gyűltek össze szombat délelőtt a Silvania Főgimnázium dísztermében, hogy méltó módon emlékezzenek meg a Zilahi Református Wesselényi Kollégium egykori igazgatójáról, tanáráról, aki sajtótörténész, helytörténész és újságíró is volt. A márványtábla leleplezését követően Kádár Tamás esperes imájában megfogalmazta: „nemcsak a múltba nézünk, hanem a jelenbe is, miközben a jövőt építjük, ezzel példát mutatva a következő generációnak”.

Seres Dénes parlamenti képviselő kifejezte elismerését és gratulált az EME szilágysági fiókszervezete vezetőinek, akik a Szilágyság-kutatással közelebb hozzák a múltat a jelenhez. „Követik a történteket, a történelmünket és méltatják azokat, akik sokat tettek ezért a közösségért, a szilágysági magyarságért. Ezúttal is visszatekintünk a múltba, és emléket állítunk Kincs Gyulának, aki iskolát épített, bővített, hogy a szilágysági magyarságnak legyen egy jobb oktatási központja, mert tudta, hogy a tanulás, a tudás a társadalom fejlődését jelenti, és általa a magyar közösség is fejlődik” – fogalmazott a képviselő.

Kiemelte, Ady Endre mentora is volt, és a költő büszkén vallotta, hogy a négy zilahi iskolai év meghatározó volt az életében. Kovács-Kuruc János, az EME Zilah és Vidékének elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy az emléktábla elkészülhessen és a kollégium falának éke legyen.

Daniel Săuca, a Szilágy Megyei Kulturális és Művészeti Központ vezetője elmondta, a román közösség számára is fontos, hogy ismerje a szilágysági magyarság kiváló alakjait. Az ünnepi beszédek után a Silvania Főgimnázium l’Adyk verséneklő együttese Ady-verseket adott elő Fazakas István Levente vezényletével.

Dr. Sipos Gábor professzor, EME-alelnök hangsúlyozta, ez a rendezvény nem az első zilahi megemlékezés, amelyen a helyi, szilágysági személyiségek emlékét ápolják, hiszen az itteniek mindig arra törekednek, hogy megismerjék a múltat, mert aki a múltat ismeri, az jobban tud tájékozódni a jelenben és a jövőben. „A szilágysági fiókszervezet kiválóan működik, hiszen kitartó tagjai vannak, akik mindig aktívan érdeklődnek múltjuk, kultúrájuk emléke iránt” – fogalmazott.

Dr. Benő Attila professzor Kincs Gyula, a jövőbe néző, hit-támasztó tanár című előadásában ismertette, hogy a tanár munkája a jövőre irányul, ezért adta címül a jövőbe néző tanárt. Mint fogalmazott, nemcsak Kincs Gyula volt jövőbe néző tanár, hanem minden tanár az, aki a fiatalokkal, a következő nemzedékkel foglalkozik. Tanítványa, Ady Endre, azt mondta róla, hogy hit-támasztó tanár. Egy olyan ember, aki jelenlétével, tanári munkájával hitet támaszt a következő nemzedékben, vallva, hogy érdemes élni, és van célja, értelme az életnek.

„Nem mint Ady tanáráról szeretnénk beszélni, bár a legtöbbször Ady személyisége kapcsán említik” – mondta, majd hozzátette, Kun Bélának, Bölöni Györgynek és több száz diáknak is tanára volt, mindenkire hatott, és sokat tett a közösségért.

„Ki szeretném emelni azt, ami megszívlelendő életpályájából a mai kor embere számára. Kincs Gyula református és modern gondolkodású tudós tanár volt. Konzervatív volt, vallásos ember, több tisztséget vállalt a református egyházban, de ugyanakkor progresszív elveket valló gondolkodó volt” – fogalmazott, hozzátéve, látta a konzervatív és a modern értékeket. Hagyományos értékeket sajátított el, mégis modern gondolkodású lett. Ez az alapvetően konzervatív gondolkodású tanár állást foglalt a lányok iskoláztatása mellett, az ő tevékenysége alatt válik nyitottá az iskola a lányok és a koedukáció számára.

Technikai újításra való fogékonyság is jellemezte: nyitott volt arra, hogy technikai eszközöket alkalmazzanak az oktatásban, így már 1911-ben iskolai filmvetítést tartottak. Alig jelent meg a vetítőgép, a film mint technikai eszköz, és a filmvetítést már oktatási célra használták. Ő tette lehetővé, hogy egy évig Adynak ösztöndíjat folyósítsanak, hogy Párizsba menjen.

Megértően és gyűlölködéstől mentesen nevelte diákjait. Jól látta, hogy az egyén a közösséget szolgálja, és ha az egyénnek jó, a közösségnek is jó. Szívügye volt a szegény gyerekek sorsa, ezért támogatta a szegény sorban élő gyerekeket. Nem volt karrierista, de a tettek embere volt, ezért kiérdemelte az előreléptetéseket. Ő volt a megfelelő ember a megfelelő helyen. Egyszerre volt pénztáros, ügyintéző, és bár nem akart igazgató lenni, ő volt a legalkalmasabb erre a tisztségre, mert kiérdemelte a tiszteletet, a bizalmat. Minden dolognak a lényegére tudott tekinteni, mindennek a lényegét látta.

„Az életnek tanulunk, és az életnek tanítunk” – vallotta. Igazgatósága alatt bővítették az internátust, építették a dísztermet, megoldották a vízellátást, és lehetne még sorolni. Műszakilag is fejlődött az iskola, madárvédő ligát hozott létre és megírta az első sajtótörténeti monográfiát – tette hozzá az előadó.

Dr. Sipos Gábor professzor Kincs Gyula és a Kollégiumi könyvtár című előadásában ismertette: az 1880-as években kb. 5000 kötetet tartalmazott a könyvtár. Kincs Gyula könyvtári munkája akkor teljesedett ki, amikor „ezt az öreg épületet az első állami segély felhasználásával egy kicsit bővítették. Akkor már nagyobb helyiséget kapott a könyvtár, és végre rendes és alapos rendezést hajthatott végre”. Amikor az új épületbe, a jelenlegibe költözött a könyvtár, már megszaporodott állománnyal – hangzott el.

„Ami itt történt, az rendkívüli és ritka esemény, hogy Erdélyben iskolaigazgatónak, tanárnak emléktáblát emelnek” – fogalmazott dr. Péntek János Széchenyi-díjas akadémikus, a rendezvény mentora. Az elhelyezésében is van jelkép: fönt a mester (Kincs Gyula) emléktáblája, alatta az egykori tanítvány (Ady Endre) szobra, mellette az iskola rektorainak, igazgatóinak névsora. Köztük Gyarmathi Sámuel, az egyik leghíresebb nyelvtudós, orvos, aki Kolozsváron született, ott van eltemetve, és „azt kell mondanom, hogy sajnos se Kolozsváron, és egyelőre Zilahon sincs emléktáblája” – hívta fel a figyelmet Péntek János, jelezve, érdemes elgondolkozni ezen is.

Beszédében a jó tanár jellemvonásait vázolta: „Mi az, hogy jó tanár? Most mondhatnám azt, az emléktáblára mutatva, hogy Kincs Gyula a jó tanár”, majd hozzátette, van, aki a maga módján pedagógusnak, tanárnak születik, és ezen az alapon valaki lehet karizmatikus tanáregyéniség. Kiemelte, fontos, hogy egy pedagógusnak legyen egyénisége, és szakmailag legyen jól felkészülve, továbbá nagyon sokat számít az elkötelezettség, hogy teljes egyéniségével vállalja ezt a szerepet a közösség és az iskola érdekében. „Nem szakma, hanem hivatás” – vallják egyesek, majd hozzátette, kell a szakma is. Végezetül kiemelte: a tudásnak mindig nagy jelentősége, értéke van, és ez mindig beigazolódik.

Kovács-Kuruc János, az esemény főszervezője, az EME Zilah és Vidéke fiókszervezetének alapítója, alelnöke, jelenleg elnöke elmondta, Kincs Gyula Zilahon született 1859. augusztus 16-án, itt élt és tevékenykedett. Ady Endre gimnáziumi tanára volt, ő jelentette meg a költő első verseit, kapcsolatuk később is fennmaradt. Ady több versben örökítette meg emlékét (A vén diák üdvözlete, Kincs Gyula emlékére). A neves pedagógus 1915. december 31-én tragikus hirtelenséggel hunyt el Zilahon, és itt nyugszik a helyi református temetőben. Temetésén a már nagybeteg költő is megjelent. „December 31-én lesz halálának 110. évfordulója, és mivel az év végén általában mindenki a szilveszteri előkészületekkel van elfoglalva, a szervezők úgy gondolták, hogy az iskolavégzés és a ballagások forgatagában időszerű lenne a nagy előd, tanár, iskolaigazgató, iskolaépítő emlékének adózni, szellemi hagyatékát ápolni és a mai generációnak továbbadni” – fogalmazott Kovács-Kuruc János.