Megszólalt a héten, a Magyar Szóban Klemm József, a Vajdasági Rádió és Televízió vezérigazgatója és annak apropóján, hogy minap megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepelte a Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közössége (KMÚEK), mint a testület egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke beszámolt az elmúlt két évtized eredményeiről, illetve a terveiről.

A Horváth Attilának adott interjújában elmondta, milyen alapvető célkitűzésekkel alakult meg a KMÚEK, melynek kezdeményezője ő volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének két egykori vezetőjével, Ambrus Attilával és Karácsonyi Zsigmonddal valamint Léphaft Pál vajdasági karikatúristával együtt.

Arra is kitért, hogy most, amikor a KMÚEK jubileumi díszülésén köszönő oklevéllel jutalmazták az egyes régiók tagszervezeteit, illetve képviselőit, továbbá azokat az egyéneket, akik kiemelkedő szerepet vállaltak a szervezet eddigi tevékenységében, – hová is fejlődött a testület. Mivel úgy látták, indokolt az együttműködést magasabb szintre emelni, döntöttek arról is, hogy ezt miként és milyen területekre fókuszálva szeretnék megvalósítani.

Az anyai ágon székely, apai ágon részben német származású rádiós, televíziós szakember és költő, Klemm József a magyar nyelvterület legdélebbi többségében magyarok által lakott településén, Székelykevén született 1954-ben. Családjával együtt gyerekkorában került a bukovinai székelyek kivándorlásával 1883-ban létrejött Al-Duna menti településről Nagybecskerekre, és egész ifjúsága ehhez a városhoz kötődik. Már fiatal korában megismerkedett az irodalommal, verseket is írt. Újvidéken, a Magyar Tanszéken diplomázott, majd az Újvidéki Rádióban próbálgatta újságírói szárnyait. Az Újvidéki Televízió ösztöndíjasaként kapott munkát a tévében, majd később ismét a rádióban dolgozott. A kétezres évek elején került főszerkesztői, majd műsorigazgató-helyettesi, műsorigazgatói, vezérigazgató-helyettesi, végül pedig vezérigazgatói posztra a Vajdasági RTV-ben. Ő az első magyar nemzetiségű, aki a Vajdasági RTV történetében ezt a pozíciót betölti.

Klemm József a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságának munkájában is részt vett az elmúlt években. Emellett a BBC szerbiai tudósítójaként dolgozott több mint tíz éven keresztül. Az ő nevéhez fűződik az újvidéki Pro Média újságíró iskola megalapítása, amely tíz éven át működött, és mintegy 250 újságírónak nyújtott szakmai képzést.

És még valami, ami nélkül a Klemm-portrém torzó maradna, ha nem szólnék róla. Teszem ezt úgy is, mint ennek az intézményembernek régi jó ismerőse és nagy tisztelője. Hadd ismételjem meg most azt, amit bő tíz esztendeje már megírtam róla: a rokonszenves habitusáról mindennél többet mond el egy, a Vajdaság-szerte népszerű kabaréműsor, a Telepi Rádió, mely a kilencvenes évek elején kezdte el műsorát „sugározni”. Ebben Klemm a barátaival, Léphaft Pállal és Heinermann Péterrel együtt, akikkel együtt volt elsőáldozó, az egyetemen szobatárs, és most is Újvidéken egymás közelében laknak, meg sok évtizede együtt énekelnek az egyházi kórusban, – a mindennapi politika és a politikusok kifigurázásában a nézőit mindig jókedvre derítve szokott jeleskedni.

Lássuk ezek után, hogy a fennállásának huszadik évfordulóját nemrég Balatonalmádiban megtartott értekezletén megünneplő, KMÚEK egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke hogyan foglalja össze, milyen alapvető célkitűzésekkel alakult meg az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, horvátországi és muravidéki magyar újságírókat tömörítő szervezet?

Az ezt firtató indító kérdés kapcsán Klemm előbb arra a múltidézésre tér ki, aminek lényege: ő és barátai a szükségből kovácsoltak erényt egy olyan nemzetpolitikai mélypont miatt, ami az elmúlt 35 esztendő Magyarországának a legnagyobb szégyene:

„A mostani ünnepi ülésünket azzal kezdtük, hogy emlékeztettük a tagságot a húsz évvel ezelőtti társadalmi-politikai körülményekre, amelyek közvetlenül befolyásolták a határon átnyúló összekapaszkodásunkat. A valódi kezdetek ugyanis 2004 decemberére tehetők, amikor egy korábbi véletlenszerű megismerkedést követően, a Magyar Szó hatvanadik születésnapjának megünneplésére meghívtuk a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének két vezetőjét, Ambrus Attilát és Karácsonyi Zsigmondot. Az ünnepség mindössze három héttel a Magyarországon december 5-én megtartott szerencsétlen és megalázó népszavazás után volt, amelyen – mint ismeretes – elvetették a magyar állampolgárság könnyített megszerzését a külhoni magyarok számára. Az akkori kiábrándulás olyan dacos hozzáállást váltott ki körünkben, hogy a két erdélyi vendéggel közösen, Léphaft Pál és jómagam úgy döntöttünk, javasoljuk az összes külhoni nemzetrésznek, fogjunk össze, és alapítsuk meg a határon kívül rekedt régiókban tevékenykedő magyar újságírók egységes szervezetét.

Klemm József Balatonalmádiban a KMÚEK jubileumi ülésén, 2025. október 10-én l Fotó: ma7

A kezdeményezés olyan jó visszhangra és olyan lelkesedésre talált, hogy alig öt hónappal a javaslat elhangzása után Szegeden megtartottuk a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciójának alakuló ülését, amelyen már hat külhoni régió képviselői voltak jelen. Azon a találkozón fogalmaztuk meg a két alapvető célkitűzésünket is, pontosabban azt, hogy a külhoni magyarságnak, a szülőföldön való megmaradás és boldogulás érdekében, magyar szellemiségű és a lehető legmagasabb szakmai színvonalú anyanyelvű tájékoztatást kell biztosítanunk.”

A mostani tanácskozáson az elmúlt két évtized törekvéseiről, a közös munkáról olyan kerekasztal-beszélgetéseken és egyeztetéseken esett szó, melyek keretében a Kárpát-medence különböző tájegységeiben élő és ott működő újságírók és médiaszakemberek megvitatatták a szakmát érintő aktuális kérdéseket, illetve közösen keresték ezekre a legmegfelelőbb válaszokat. Mindez annak jegyében történhetett, hogy a találkozó 120 résztvevője úgy cserélhessen tapasztalatokat, hogy közben barátkozhasson is.

A kétnapos fórumot illetően a részletekbe értelemszerűen nem bocsátkozhatom. Viszont azt nem mulaszthatom el, hogy elmondjam: a díszülésen az alapítók közül Ambrus Attila, Klemm József, Karácsonyi Zsolt és Léphaft Pál osztották meg személyes visszaemlékezéseiket a kezdetekről, felidézve a szervezet első éveinek kihívásait és sikereit. Őket követően pedig a különböző régiók képviselői – így Szűcs László, Tóth Lívia, Molnár Judit, Dunda György, Micheli Tünde és Végi József – számoltak be szűkebb pátriájuk magyar sajtójának aktuális helyzetéről, bemutatva azokat a szakmai feltételeket és társadalmi körülményeket, amelyek között a határon túli magyar újságírás nap mint nap működik.

Mindezekre való tekintettel is önként adódik a riporteri faggatózás újabb kérdése: hogyan látja Klemm József, mi mindent sikerült megvalósítani az eredeti elképzelésekből, és melyek voltak az újságírói közösség létrejöttének a legfőbb hozadékai?

A megvallatott az eddig megtartott több mint húsz találkozó mérlegét megvonva úgy látja, a színvonalas és magyar szellemiségű anyanyelvű tájékoztatás biztosítása jobbára megvalósult a Kárpát-medence magyar sajtójában, mert „a külhoni magyar médiumok nagy többsége valóban magáévá tette az említett célokat.”

Ennek jelentőségét cseppet sem lebecsülve hozzáteszi, emellett az újságírói egymásra találás lehetőségét és az együttműködés aprómunkáját egyenesen olyan többletnyereségnek tartja, melynek jelentősége óriási értéket és erőt jelent: 

„Személyesen úgy vélem, az összekapaszkodásunk fő hozadéka az volt, hogy a különböző régiók újságírói több ízben is ellátogattak más magyarlakta vidékekre, a helyszínen, az ottani lakosokkal folytatott beszélgetések által nyertek betekintést az egyes magyar közösségek életébe, ismerték meg az ottani magyarság gondjait, bajait, törekvéseit, sőt ezen túl – ha mondhatom így – a nép lelkét, és ezáltal sokkal hitelesebben tudták továbbadni az egyes magyar nemzetrészekre vonatkozó információkat.

A mostani találkozónk zárónyilatkozatában is kiemeltük, hogy az ilyen „nemzetjárásnak” köszönhetően a hivatalos együttműködésen jelentősen túlmutató igaz barátságok jöttek létre a külhoni magyarok szakmai szervezetei, médiumai és újságírói között. Mindez elősegítette, hogy az egyes régiók magyar közösségei gyakrabban és többet halljanak egymásról, jobban megismerjék a határ túloldalán élő nemzettársaikat, és ezáltal még inkább megszilárduljon a nemzeti összetartozás tudata.”

Ezt követően kitér arra, miért tartották fontosnak azt, hogy a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója öt évvel ezelőtt nevet módosítson és ezután Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közössége néven működjön.

Az átnevezés is kapcsolatba hozható a 2004-es gyászos népszavazással, de az viszont már pozitív üzenetet hordoz. Ezt az indokolta, hogy a traumán sikerült túllépni.

„Mint már említettem, a kezdeteket az anyaországi döntéssel való szembefordulás, és az elszakított nemzetrészekben élő magyarok összekapaszkodása jellemezte. Erre utalt a nevünkben szereplő „külhoni” megnevezés is. Be kell azonban ismernünk, hogy a legelső évektől kezdve voltak olyan magyarországi kollégáink, sőt szakmai szervezetek is, akik, illetve amelyek felvállalták a velünk való együttműködést. Mivel időközben, idestova 15 éve, a hivatalos magyar politikum is megváltoztatta a külhoni magyarok iránti viszonyulását, és jóváhagyta a kettős állampolgárság intézményét, szervezetünk tizenötödik évfordulóján úgy éreztük, ideje a név módosításával is utalni arra, hogy immár egységben tudunk gondolkodni, mindannyian, akik magyarként a Kárpát-medence térségében élünk és tevékenykedünk. Így lett a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója megnevezés helyett a szervezet hivatalos neve a Kárpát-medencei Magyar Újságíró-egyesületek Közössége. Az új név tehát arra utal, hogy közösségben, egységes nemzetként akarunk gondolkodni és cselekedni.”

Az a Klemm József, aki a haikuformát választva kifejezési eszközként jól ismert lírikus is, és akinek a napokban jelent meg Pont címmel a legújabb kötete a Fórum Kiadó gondozásában, – ezután kitért arra, hogy a fórumon javaslatként elhangzott: elérkezett az együttműködés magasabb szintre emelésének ideje. Hogy ezt milyen módon és mely területekre összpontosítva kívánják megvalósítani, arról is van határozott elképzelés, amit ismertetett is rögvest az interjúalany:

„Egy-egy kezdeményezés életképességét az bizonyítja, mennyire sikerül folyamatosan fejlődnie, alkalmazkodnia a kor elvárásaihoz. Mi is úgy éreztük, hogy a szervezetünkben talán némileg alábbhagyott a kezdeti lelkesedés, ezért javasoltunk bizonyos módosításokat. Mindenekelőtt: húsz év után, hivatalos nemzetközi szervezetként végre bejegyeztetjük a KMÚEK-et, hogy szavatoljuk biztos pénzügyi hátterét, ami hatékonyabb munkát és több tevékenységet tesz majd lehetővé. Továbbá meghatároztuk a KMÚEK logóját és döntöttünk a KMÚEK honlapjának létrehozásáról.

Ami viszont talán a legfontosabb: határozat született arról, hogy beindítjuk a KMÚEK mentorprogramját, aminek lényege, hogy a szervezetben tevékenykedő idősebb, tapasztalt kollégák felvállalják 3–5 fiatal újságíró mentorálását, tanítását, munkájának segítését, hogy így küszöböljük ki az újságíró-képzésben tapasztalható hiányosságokat, hibákat.”

Végül hadd említsem meg, a beszélgetésben szó esik még arról is, hogy a KMÚEK jubileumi ülésén elismerő oklevéllel díjazták mindazokat, akik az elmúlt két évtizedben különösen hozzájárultak a sikeres munkához, továbbá bemutatásra került a szervezet jelenlegi felépítése. Utóbbiról a következők hangzottak el:

„Örömmel nyugtáztuk, hogy a kezdetekhez képest, amikor még mindössze három régióban volt bejegyzett magyar újságíró-egyesület, mára ez a szám már ötre emelkedett, és bejegyzés előtt áll még két szervezet is. Romániában két magyar szervezet is létezik: a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete. Kárpátalján nemrégiben alakult meg a Kárpátaljai Magyar Médiaegyesület, Horvátországban pedig már hosszabb ideje működik a Horvátországi Magyar Újságírók Szövetsége. Ötödikként hadd említsem a mi szervezetünket, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületét, amely már 22 éves. A Felvidéken és a Muravidéken most van alakulóban a hasonló szakmai szervezet. Végül megemlíteném, hogy időnként a közös munkába az ausztriai magyar újságíró kollégákat is sikerült bekapcsolnunk.”